Hidrológiai tájékoztató, 2005

TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Dr. Dobos Irma: Kincstári fúrások 75 évvel ezelőtt az Alföldön

* Kincstári fúrások 75 évvel ezelőtt az Alföldön DR. DOBOS IRMA Megcsonkított országunk elvesztette azt a néhány jelentős szénhidrogénfeltáró kutatófúrásának eredményét Erdélyben (Kissármás, Nagysármás), a Felvidéken (Egbell), és a Délvidéken (Bujavica vidéke és a Muraköz), így azután az addig ismeretlen Pannóniai-medence várt megkutatásra. A nehéz gazdasági viszonyok ellenére államunk mindent megtett annak érdekében, hogy a megkezdett kutatást tovább lehessen folytatni és az a nemzetgazdaság szempontjából eredményes is legyen, így indult azután az első kincstári fúrás a Pénzügy-, majd 1935 után az Iparügyi Minisztériumon belül a Bányászati Osztály irányításával, amely 1930-tól kezdve a geológiai előkészítő és kutató munkával, továbbá a fúrások mintaanyagának és adatainak tudományos feldolgozásával a Magyar Királyi Földtani Intézetet bízta meg. Böckh Hugó, az Intézet igazgatója Böhm Ferenc miniszteri tanácsos, a kutatási osztály akkori igazgatója anyagi támogatásával létre jött egy fúrási laboratórium, s ennek vezetésével Ferenczi Istvánt bízta meg, majd Lóczy Lajos igazgató 1933-ban Schmidt Eligius Róbertre ruházta a laboratórium vezetését. Munkakörének leírása tartalmazta az üzemi viszonyokról és a beérkezett rétegminták vizsgálatáról a kutatás részletes ismertetését. A kincstár 1939-ig 21 mélyfúrást létesített, s annak kőzettani és őslénytani feldolgozásában több intézeti és egyéb intézmény kutatója is részt vett. A kőzetminták homok- és agyag-, helyenként a karbonáttartalmát, a minták iszapolását Kulcsár Kálmán végezte, Majzon László a ki iszapolt Foraminiferákat határozta meg. A pleisztocén és a pannóniai makrofaunát Sümeghy József, a pannóniainál idősebb harmadidőszaki makrofaunát pedig Schréter Zoltán határozta meg. A munkában résztvevő Ferenczi István a magmás kőzetek mikroszkópos és kőzettani vizsgálatát végezte. A víz-, gáz- és olajelemzések is főként az intézet laboratóriumából kerültek ki Finály István, Szelényi Tibor és Csajághy Gábor munkájaként. A kincstári fúrások olyan szerepet töltöttek be 80 évvel ezelőtt, mint az 1950-es években az Országos Földtani Főigazgatóság, a későbbi Központi Földtani Hivatal által kezdeményezett az egész ország területén a távlati (perspektivikus) fúrások. Úgyis lehet ezeket nevezni, mint az alapkutatások részét, mert leginkább olyan területen mélyültek le, ahol a földtani felépítés bizonytalan vagy ismeretlen volt. Térképezés és mélyfúrásos kutatás Az Alföld kutatására először Zsigmondy Vilmos (1921-1888) bányamérnök tett javaslatot, éspedig egy 150-300 öl (278-570 m ) mélységű fúrásra. Ezt követte azután Eötvös Loránd fizikus 2000 m-es fúrás javasolata, amelyet id. Lóczy Lajos is támogatott, majd Halaváts Gyula 2500 m-es fúrást irányzott elő. Az osztrák geológusok közül Ferdinand Richthofen a nyírségi területen (1860), A. Wolf pedig a Körösvidékén ugyanebben az időben végzett földtani térképezést. Ezt követte 1861-ben Szabó József Békés és Csanád megye geológiai és talajnemeinek ismertetése. A XVIII. század végén és a XIX. század elején nagyarányú lecsapolási munkálatok kezdődtek az Alföldön, amely összefüggött az intenzív gazdálkodásra való áttéréssel (ipari és kerti növények, gyümölcs). Ennek előfeltétele volt a termőtalaj tulajdonságainak ismerete, ezért is szükséges volt a földtani térképezés. Az 1900-as évek elején Treitz Péter jutott a magyar agrogeológiában vezető szerephez, aki 1918-ban átnézetes összesítő térképet szerkesztett, amely 1927-ben jelent meg 1 M-ós ma-ban. Ez a térkép talajtani jellegű volt, amely már a kőzettani viszonyokat is tükrözte. Olyan kitűnő anyagot adott kézbe Treitz Péter, hogy jóval később a földtani és a talajtani felvételek alapanyagát képezte. Az első világháború után az alföldi medencében a mélykutatás hoz újabb eredményt. A vízfeltárás és a szénhidrogén-kutatás az Alföld megismerésének kapuját kitárta. Az előbbinél a rossz minőségű talajvíz helyett egészséges víz feltárása messzemenően indokolta az artézi kutak létesítését, míg az energiaforrásokat a nagyobb mélységek kutatásával lehetett biztosítani. Az Alföld peremén az első nagy mélységű kutat Zsigmondy Vilmos mélyítette Budapesten a Városligetben 1868-1878 között. A kisebb mélységű kutakat már az unokaöccse, Zsigmondy Béla képezte ki, amelynek feldolgozását és értékelését Halaváts Gyula a Földtani Intézetben végezte el, s már meg tudta rajzolni a levantei és a pannóniai képződmények ősföldrajzi helyzetét elsősorban az Alföld területén. A pliocén üledékek legfiatalabb tagját, a levanteit először telegdi Roth Lajos írta le a püspökladányi I. sz. artézi kút kőzetminta anyagán 1879-ben. Még az 1960-as években is alkalmazták a kutatók a pliocén hármas tagolását, de ma már leginkább a levantei elnevezést törölték a rétegtan felvázolásánál. A hajdúszboszlói kutatás A következő nagy jelentőségű feltárás a Hajdúszoboszló-I. sz. kincstári szénhidrogénkutató fúrás, amely 1090 m-en belül a negyedidőszaki és a fiatal harmadidőszaki üledékek kifejlődéséről és vastagságáról tájékoztatott (1. kép). Bár a kutatófúrást geofizikai mérés előzte meg, a kijelölt helyen a kutatás nem érte el célját. Helyette a fúrás, illetve a kiképzett hévízkút alkalmas volt további vízkutató és -feltáró fúrás telepítésére. Dalmady Zoltán neves orvos úgy látja, hogy az Előadásként elhangzott az MHT Hidrológiai és az OMBKE KFVSZ Vízfurási HSZ 2005. május 17,-i előadóülésén. 55