Hidrológiai tájékoztató, 2005

TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Dr. Cziráky József: A szentesi Termál Gyógyfürdő gyógyvizének balneotechnikai vizsgálata 1958 és 1970 között

1963. november 5-én a szerző Remzső gépész kíséretében megtekintette a kórház közelében felépült Városi fürdőt, mely az üzemeltetéshez szükséges 800 l/min hévíz mennyiséget a kórházi hévizkútból kapta. A fürdőben akkor öt fedett és egy nyitott medence, 16 kádfürdő és 16 zuhanyfürdő üzemelt. A kupolával lefedett nagy medence vizének hőmérséklete 38 °C volt. Az iszappakoló, az orvosi szoba, a gőzfürdő és a pihenő helyiség még nem üzemelt. 1966. november 1-én dr. Bugyi István kórházi igazgató főorvos közölte a szerzővel, hogy a hévízkút forróvize a Megyei Kórház és a mellette létesített primőrkertészet fűtését és melegvízellátását, továbbá a Városi fürdő fürdővízellátását biztosítja. Az alkalikus hévíznek sebészeti utókezelésre történő felhasználását is tervezték a Megyei Kórházban. 1968. szeptember 11 -én az EüM Országos Gyógyfürdőügyi Igazgatóság részéről dr. Mihály Dezső és dr. Cziráky József főelőadók helyszíni tárgyalást és vizsgálatot tartottak a kórházi hévízkút vizének gyógyvízzé minősítése ügyében. A hévízkút vizsgálatánál a Megyei Kórház részéről jelen volt Nádasi Lajos, dr. Péchy Kálmánná és Nóvák Péter. 1969. április 2-án Szentes Város Tanácsa V.B. dr. Bajomi Sándor elnök vezetésével megtárgyalta a város hévízhasznosítási helyzetét. Először az Ideiglenes Bizottság tagjai: Lengyel Károly, Magyar János és Sajtos Imre összeállítását vitatták meg a résztvevők. A Városi fürdőnek gyógyfürdővé minősítési feltételeit az OGYFI részéről a szerző ismertette. A hévizek balneológiai hasznosításához hozzászólt dr. Bácskái István, dr. Michailovits Lehel és dr. Gyenes József. A tanácsülés határozati javaslatot készített egyes hévíznek gyógyászati célra történő hasznosításáról. 1976-ban elkészült a „Szentes, Kórház II." B-629/5108 jelű hévízkút 1593 m talpmélységgel [8]. A hévízkút vízhozama a létesítéskor +7,0 m-en 1870 l/min volt, a vízhőmérséklet 64 °C. Az alkáli-hidrogénkarbonátos hévíz sótartalma 1976-ban 1786 mg/l volt. Az 1977-ben megjelent David Grove [9] hévízhasznosítási könyvében Szentes város a regionális vonzású termál-idegenforgalmi települések között szerepel. 1981 júliusában Szentes Város Tanácsa V.B. Egészségügyi Osztálya részéről dr. Gyovai Lajosné megküldte az OGYFI-nak az „Ilona parti termálvizek többcélú hasznosítása" című tanulmánytervet. Szakvéleményében a szerző [10] feltette a kérdést, hogy a Városi fürdőt miért nem alakítják gyógyfürdővé? A felmerült kérdéseket 1981. október 27-én Dobó Andrásné főelőadó (OGYFI) és a szerző mint szaktanácsadó Szentesen a Városi Tanács elnökénél tartott megbeszélésen tisztázta. 1981-ben jelent meg Gál Mózes [11] könyve az Alföld gyógyfürdőiről és fürdőiről. Szentesen a strandfürdőt és a termálfürdőt ismerteti. Megemlíti, hogy a termálfürdő területe az alföldi fürdők között a legkisebb, tervét Dávid Károly építészmérnök készítette és 1963ban nyitották meg. A fürdőépület alaprajzilag „V" alakú, csúcsában a török fürdőkre emlékeztető kupolafedésű, nyolcszögletes nagy-medencével és körülötte négy kismedencével. A Termálfürdőben gyógyászati részt, orvosi rendelőt és kezelőhelyiséget találunk. A fürdőkertben ötszög-alakú nyitott medence létesült. Az alkálihidrogénkarbonátos hévizet fürdőkezelés formájában ízületi bántalmak, mozgásszervi és krónikus nőgyógyászati betegségek kezelésére használják. A gyógyászatilag jelentékeny fluorid-tartalom miatt a hévíz ivókúrára is alkalmas. 1984-ben közölték a szerző [12] összeállítását az Alföld ásvány- és gyógyvizes közfürdőiről. Szentes Termálfürdője akkor még csak az elismert ásvány- és gyógyvízzel üzemelő közfürdők között szerepel. 1991-ben a Népjóléti Közlönyben megjelent, a Népjóléti Minisztérium Országos Gyógyhelyi és Gyógyfürdőügyi Főigazgatóságnak 1/1991. (NK 1.) Gyf számú közleménye szerint Szentes Termál Gyógyfürdője körzeti betegellátási feladatokat ellátó gyógyfürdő. Engedélyszáma: 564/Gyf/1986. 8002/1987. (Eü.K. 9.). IRODALOM [1] VITUKI: Magyarország hévízkútjai. Budapest, 1965 [2] Cziráky József: Jelentés az Országos Balneológiai Kutató Intézet (1966-tól Országos Gyógyfürdőügyi Igazgatóság) Hidrogeológiai Osztályának vízhozam és hőmérséklet méréseiről. Szentes. 1958. Hidrológiai Közi. 1961/2. 175.0. 1959-1960. Hidrológiai Közi. 1963/6. 543. o. 196l-l962. Hidrológiai Közi 1964/11. 526. o. 1963-1965. Hidrológiai Közi. 1970/2. 94. o. 1966-1968. Hidrológiai Közi. 1971/3. 138. o. 1969. Kézirat 1970. Kézirat [3] Bozó Jánosné, Juhász József, Bellosevich Sándor: Műszaki leírás a Szentesi Kórház termálkútjának kútfejkiképzéséhez. FTV Budapest, 1960. Kézirat [4] Kozák János: A Szentesi Megyei Kórház hévizének hasznosítása. Hidrológiai Tájékoztató, 1966 június. 120-121. o. [5] Cziráky József Összefoglaló jelentés a szentesi Megyei Kórház termális vizű artézi kútjának homokolási vizsgálatairól. I. Budapest, 1960. Kézirat. II. Budapest, 1961. Kézirat [6] Cziráky József: Feljegyzés a szentesi hévízkút vizének gyógyvízként való elismeréséről. Budapest, 1966. Kézirat [7] Farkas Károly, Frank Miklós, Schulhof Ödön, Székely Miklós: Magyarország gyógyfürdői, gyógyhelyei és üdülőhelyei. Budapest, 1962. Szentes 340. o. [8] VITUKI: Magyarország hévízkútjai. Budapest, 1977. [9] Grove, David: Magyarország páratlan természeti kincse. Budapest, 1977. [ 10] Cziráky József: Szakvélemény a Szentes, Ilonaparti termálvizek gyógyvíz megnevezésének engedélyezéséhez. Budapest, 1981. Kézirat [11] Gál Mózes: Az Alföld gyógyfürdői és fürdői. Budapest, 1991. [12] Cziráky József: Az Alföld ásvány- és gyógyvizes közfürdői. Balneológia, Rehabilitáció, Gyógyfurdöügy, 1984/1. 75. o. 54