Hidrológiai tájékoztató, 2005

TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Dr. Cziráky József: A szentesi Termál Gyógyfürdő gyógyvizének balneotechnikai vizsgálata 1958 és 1970 között

talpmélységgel a hévízkútkataszer [1] adatai szerint. A mélyfiiráshoz a Magyar Állami Földtani Intézet (MAFI) Vízföldtani Osztálya részéről 1957-ben dr. Schmidt Eligius Róbert adott szakvéleményt, mely a fúrást 1500 m-re irányozta elő, majd a MAFI hozzájárult a fúrás továbbmélyítéséhez. A hévízkutat a Vízkutató és Mélyfúró Vállalat ceglédi részlegének dolgozói fúrták Fehér Sándor fúró mester irányításával. A hévízkút csövezése: 0 - 387 m 318 mm-es 0 - 987 m 244 mm-es 833 - 1736 m 168 mm-es acélcsőrakat A hévizet az 1633-1638 m, az 1639-1643 m, az 1647-1658 m, az 1671-1674 m és az 1713-1720 m közötti felsőpannóniai homokrétegekből nyerik. Létesítéskor +0,4 méteren 1700 l/min gázos hévízhozam volt 79 °C hőmérséklettel. A Csongrád Megyei Kórház kertjében végzett mélyfúrási munkálatokat a szerző 1958. március 5-én tekintette meg Nádasi Lajos gazdasági igazgató és Fehér Sándor fúrómesterjelenlétében. A szemlekor az 1736 m-es talpmélységben levő cementdugót fúrták át Rotary mélyfúró-berendezéssel. A béléscsőrakatot még nem perforálták, vagyis a hévízadó rétegeket még nem nyitották meg, ezért vízhozam- és hőmérsékletmérést még nem lehetett végezni. A hévízkút 1958 áprilisától üzemel és a hévízfelhasználáshoz a Szegedi Vízügyi Igazgatóság 1377/4/1958. számmal adott vízjogi engedélyt. Az 519951 MNOSZ „kútszabvány"-nak megfelelő zománctáblán feltüntetett kútadatok szerint a kút üzemi maximális vízhozama 1600 l/min +1,6 m-es vízszintnél, a kút tisztításkori maximális vízhozama 1696 l/min +0,4 m-es vízszintnél és a kút nyugalmi vízszintje +35,0 m a terepszínt felett. Mérés ideje Vízhozam l/min Vízhőmérséklet °C Levegő hőmérséklete °C 1958. ápr. 15. 1604 77,3 16 1958. nov. 28. 78,4 10 1959. ápr. 5. 1468 78,0 — 1959. okt. 18. 1360 76,1 8 1959. nov. 28. 1666 — — 1960. szept. 25. 1600 74,6 19 1960. dec. 3. 1760 78,3 1 1961. jún. 16. 1410 78,8 27 1963. nov. 5. 1810 78,2 25 1964. febr. 23. 78,2 1 1965. szept. 17. 1764 78,2 25 1966. nov. 1. 1770 77,8 6 1967. okt. 27. 1730 77,5 22 1968. szept. 11. 77,4 23 1969. szept. 26. 1480 77,8 24 1970. szept. 29. 1428 77,8 12 1970. dec. 30. 1363 79,0 8 A Szentesi Megyei Kórház hévízkútjának vízhozamés hőmérsékletméréseit [2] 1958-1970 között az Egészségügyi Minisztérium anyagi támogatásával az Országos Reuma és Fürdőügyi Intézet (ORFI) szervezetében működött Országos Balneológiai Kutató Intézet (OBKI) Hidrogeológiai Osztályának, majd az EÜM Országos Gyógyfürdőügyi Igazgatóságának belső munkatársaként a szerző, továbbá a Budapesti Műszaki Egyetem Ásvány- és Földtani tanszékén alakult Forráskutató csoport külső munkatársai végezték dr. Papp Ferenc geológus professzor irányításával, néha az Országos Közegészségügyi Intézet (OKI) munkatársaival együtt. A vizsgálatok eredményét az I. táblázat szemlélteti. A vízhozamot a +1,6 m magasan lévő csőleágazás után köbözéssel mértük (7. kép). A hévízkút kútfejkiképzésének tervét a Földmérő és Talajvizsgáló Vállalat (FTV) dolgozói [3] készítették. A hévizet kezdetben a kórházi épületek fűtésére és melegvízellátására, valamint egy 60 rn'-es nyitott medence töltésére használták fel. A hévíz felhasználásának módjáról és gazdaságosságáról Kozák János [4] 1966-ban számolt be. Az 1958. november 28-án Nádasi Lajos gazdasági igazgató és Nóvák Péter főgépész segítségével végzett mérések után a szerző a hévízkút vizének elismert gyógyvízzé minősítési eljárását dr. Michailovits Lehel igazgató főorvossal beszélte meg. E sorok írója közölte, hogy az ipari és balneológiai hévízhasznosítás nem zárja ki egymást, csak megfelelő műszaki berendezés szükséges hozzá. 1960 decemberétől a Mélyépítési Tervező Vállalat (MÉLYÉPTERV) megbízásából a szerző [5] helyszíni vizsgálatokat végzett a Megyei Kórház hévízkútjánál. A vizsgálat célja annak megállapítása volt, hogy különböző vízhozamoknál mennyi a hévíz lebegtetett homoktartalma. A vizsgálatoknál a Megyei Kórház részéről Nádasi Lajos, Fekete Nagy Ignác, dr. Péchi Kálmánné és Nóvák Péter vett részt munkatársaival. A vízminták homoktartalmát Bányai Barna (OBKI) határozta meg. A megengedett 5 mg/l homoktartalom 1050 l/min vízhozamig volt, 1320 1/min-nél felszökött a homok mennyisége 80 mg/l-re. A vizsgálatok eredménye alapján történt a hévízkút vízkivételének beszabályozása. 1. kép. A hévízhozam mérése 1963-ban (Szerzőfelv.) 52