Hidrológiai tájékoztató, 2005

TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Orlóci István: A Tiszát a Dunával összekötő csatorna

VIZIER

ŐTELEPífÉl. FELHASZJXÄLHATÖ 1S.1BS J^arun^zsxin. Kámf^Ct AJ^XÍ II 19 ** BO cs 2 í 37 II IS SB férs II AJTYV. ÓM € oi 9 24 Jell&rnzö adatokcxUs.-ii* /20JLTX« Í34 Sun Zevriotgyolt.b b» '.-4.,aj 2S-7DKTL rotdmozgdiüaLS 67ő'OCOC m.' 3. ábra. Mélybevágású Napjainkig az elkezdett terv végrehajtásának ösztönzése helyett újabb és újabb tervváltozatok készültek. A belvízi hajózás elsorvadása (avagy sorvasztása) a tervezőket arra ösztönözte, hogy a legkedvezőbb hajózó út helyett a vízátvezetés és a térség vízellátása szempontjából előnyösebb megoldásokat munkáljanak ki. Erősítette ezt a törekvést a Hátságot sújtó évtizedes aszály is. A vízhiánytól aggódó korszakban készült sok millió m

3 víz tározására szolgáló - tóméretü - csatornaterv, és esetleg a közeljövőben elkészül a „természetbarát" csatorna terve is. Egy nagy csatorna társadalmi-gazdasági szerepe lényegében hasonló a természetes folyókéhoz, és hasznosságuk, illetve veszélyességük szorosan kötődik a gazdálkodás rendszeréhez. Lényeges különbség a természetes vízfolyások (folyók) és a nagy csatornák között a tulajdonságok időbeli viselkedésében van. Míg az első esetben azok a természeti törvények szerint véletlenszerűen változnak, a csatornák viselkedése mesterségesen szabályozott. Ez a különbség a vegyes vízhálózatú vízgazdálkodási rendszerekben hasznosítást korlátozó feltétel, amit Európában és máshol is a természetes folyók csatornázásával (duzzasztómüvekkel) szüntették meg. A Duna-Tisza Csatorna hasznosságát is csak a két folyó azonos célú hasznosíthatóságának függvényeként lehet értékelni. Ennek a felismerésnek a hatására a '70-es évektől a Duna-Tisza Csatorna tervezését szorosan összekapcsolták a Csongrádi Vízlépcső (és Öntözőrendszer) tervezésével, és a megvalósítási programban ez utóbbit helyezték előre. Bár a sorrend indokolt volt, a DunaTisza Csatorna sorsát tekintve kedvezőtlen következménnyel járt. A Csongrádi Vízlépcső beruházásának leállítását követően ugyanis a Duna-Tisza Csatorna csatorna vizierőteleppel tervezése is megszűnt. Az Országos Vízgazdálkodási Kerettervben (1984) meghatározták az egycélú alapváltozatokat, és a vegyes rendeltetéssel indokolható megoldásokat. A beruházási értékelést 1980. évi árakkal végezték el, és megállapították, hogy: - A hajózási igényt legkisebb költséggel (kb. 10 milliárd Ft) a Budapest-Szolnok - nem szakaszolható - változat elégíti ki, amit 5 milliárd Ft többletköltséggel lehet a tiszai vízpótlásra is alkalmassá tenni. - A tiszai vízpótlás céljára a legalkalmasabb és legolcsóbb a Vác-Jászsági változat. Ennél a szakaszolható változatnál már 2 milliárd Ft-os beruházással megvalósítható az első érdemleges átvezetés, de legalább 35-40 milliárd Ft szükséges a hajózási rendeltetésű csatorna kiépítéséhez. - A Duna-Tisza köze vízellátására egyedi - helyi — vízpótlási tervek kidolgozását javasolták (ezekre 1997-ben készült javaslat). - A többcélú - vízerő-hasznosításra is alkalmas - gravitációs csatornák közül a legkisebb költségű is legalább kb. 20 milliárd Ft-ba került volna. Tapasztalatok és főbb indítékok A csatornák „értékei" és kárai időbeli (korszakos) változók. A hasznosulás és a hatásmechanizmus többnyire lassú folyamat. A megvalósítás halasztgatásával ezért lehetett elvetni a korábban kidolgozott változatot. Más csatornák jelenkori tapasztalatai is igazolják, hogy a létrehozott „kapacitások" hasznosításának elősegítése nagymértékben növeli a beruházás hatékonyságát. Ebből következik, hogy a csatornát már a tervezés időszakában be kell helyezni a funkcióinak megfelelő ágazati rend47