Hidrológiai tájékoztató, 2005

TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Závoczky Szabolcs: Vízlépcső vagy nemzeti park

Vízlépcső vagy nemzeti park* ZÁVOCZKYSZABOLCS Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság, Pécs A Dráva természetvédelmi jelentősége A Dráva folyó a magyar-horvát közös érdekű szakasz kezdetéig (Mura torkolat) vízi erőművek sorozatával terhelt. Ennek ellenére a Mura torkolattól a Dunába való torkolásig terjedő szakasza - különösen Ortilos és Barcs között - természetközeli képet mutat - annak ellenére, hogy a folyószabályozások ezt a szakaszt sem kerülték el. A Dráva európai és hazai természetvédelmi jelentőségét a folyó felső- és közép szakasz jellegzetességeihez kötődő és állandó dinamikus változásban lévő ritka és veszélyeztetett élőhely típusai adják. Ezek az élőhelyek a Dráva folyó ezen szakaszára jellemző morfológiai formák sokaságához köthetőek. Ellentétben a folyóinkat jellemző „kiegyenesített" csatornaszerü vízfolyásokkal, itt számos olyan geomorfológiai jelenség figyelhető meg, amelyeket az erőteljesen átalakított és szabályozott folyóink nagy részénél ma már nem láthatunk. Ezen a szakaszon jellemző a Dráva folyó igen dinamikus partromboló (magaspartok), partépítő (alacsony partok) és zátonyképző (kavics és homokzátonyok) tevékenysége, aminek következtében különösen változatos élőhely típusok alakulhatnak ki. A Dráván előforduló természeti értékek ezekhez a dinamikusan változó élőhelyekhez kötődnek. A Dráva folyó ezen szakaszait többek között az alábbi védett, fokozottan védett és európai jelentőségű fajok védelme érdekében nyilvánították nemzeti parkká 1996-ban: tompa folyami kagyló (Unió crassus), díszes tarkalepke (Euphydryas maturna), magyar színjátszólepke (Apatura metis), vágócsík (

Cobitis taenia), felpillantó küllő (Gobio uranoscopus), dunai galóca (Huco huco), leánykoncér (Rutilus pigus) vagy a világon csak itt előforduló drávai tegzes (Platyphylax frauenfeldi), és még sorolhatnánk annak a több száz növény- és állatfajnak a nevét, amelyek élőhelyét a Dráva folyó és közvetlen térsége jelenti. Medermélyülés Természetesen az nem vitatható tény, hogy az utolsó vízlépcsőig (Dubrava) erőmüvek sorozata épült meg (23), azonban az ezután következő szakasz számos védett, fokozottan védett, nemzetközi jelentőségű növény és állatfaj még fennmaradt előfordulási helyét jelenti. Az, hogy a folyó medermélyülése nem állt meg szintén nem vitatható, de ezért újabb erőmű, vagy erőművek sorozatának megépítése egészen a torkolatig a minden ökológiai alapot nélkülöző technokrata megoldások egyik újabb bizonyítéka. A szabályozásokon túl a medermélyülés felgyorsulásának egyik ma már bizonyított oka éppen a vízlépcsők alatti szakaszok megváltozott áramlási viszonyaira vezethető vissza. Ezen felül a Dráván megépített vízlépcsők elzárták a görgetet hordalék vándorlásának útját, és azt sem kell különösebben magyarázni, hogy minden újabb m

3 kitermelt kavics is tovább növeli a medererózió ütemét. Európa bizonyos részein (pl. az ausztriai Donau-Auen Nemzeti Park) nem hogy nem engednek kavicsot kitermelni a Duna medréből, de évente több százezer m

3 meghatározott frakciójú kavicsot helyeznek vissza a folyóba a további mélyülés megakadályozása érdekében. A tervezett vízlépcső és a Duna-Dráva Nemzeti Park Horvátország a novo-viijei erőmű telepítését a Drávának arra, a Zákány és Vízvár közötti szakaszára tervezi, ahol a folyó eltávolodik a határtól és teljes egészében Horvát Köztársaság területen folyik. A tervezett erőmű feletti és alatti közös érdekű Dráva szakasz a Duna-Dráva Nemzeti Park területeit jelenti. Ökológiai folyosó A Dráva folyó mint ökológiai folyosó és egybefüggő élőhely rendszer alapvetően van veszélyeztetve a vízlépcső létesítésével. A közel 30 km hosszúságú duzzasztás teljesen felszámolja az ezen a szakaszon található változatos élőhelyeket és helyette egy egyveretű inkább tóra, mint folyóra hasonlító mesterséges víztározó tér alakul ki, ami fizikailag vágja ketté és szünteti meg az ökológiai folyosó jellegét. A két ország határait nem ismerő növény-és állatfajok közösségei (populációi) szakadnak ketté és tűnnek el megfelelő élőhelyek hiányában. Megszűnik a poulációk egyedeinek kapcsolata és kétséges, hogy a duzzasztás alatti és feletti közösségek egyedeinek száma alkalmas-e életképes populációk fenntartására. Példaként álljon itt egy veszélyeztetett madárfaj a fokozottan védett kis csér (

Sterna albifrons) esete, amelynek fészkelő állományai kizárólag ezen a Dráva szakaszon fordulnak elő magyar és horvát területeken egyaránt. A vegetáció nélküli kavicszátonyokon fészkelő faj élőhelyeinek közel 80%-a biztosan eltűnik a duzzasztás miatt és az erőmű alatti szakaszon fészkelők az erőmű üzemelési rendjéből adódó napi (1,5-2 m) vízszintingások miatt veszélyeztetettek. De ez csak egy példa a sok közül. Magyarország 1999 óta természeti monitoring rendszert működtet a feltételezett hatásterületen. A monitoring a vizsgált élőlényeken, élőlénycsoportokon keresztül (16 vizsgált csoport) átfogó képet nyújt a DunaDráva Nemzeti Park természeti értékeiről és az itt előforduló élővilág változásáról. A terület természeti értékeit jól jellemzik az 1. táblázatban található adatok. Előadásként elhangzott az MHT Ifjúsági Szekciója 2004. november 16,-i előadóülésén. 35