Hidrológiai tájékoztató, 2004

TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Dr. Molnár Béla: A Kiskunsági Nemzeti Park jelentős földtani és vízföldtani értékei

A Kiskunsági Nemzeti Park jelentős földtani és vízföldtani értékei (A Magyar Hidrológiai Társaság Szegedi Területi Szervezete 2004. június 4.-én a Kiskunsági Nemzeti Parkba tett tanulmányútjáról) DR. MOLNÁR BÉLA Szegedi Tudományegyetem Földtani és Őslénytani Tanszék A Szegedi Területi Szervezet az 1980-as években minden évben tanulmányutat tett a dél-alföldi szikes tavakhoz, többek között a Kiskunsági Nemzeti Park (KNP) szikes tavaihoz is. A Szervezet ebben az évben ezt a hagyományt kívánta felújítani és ennek megfelelően az Alsó-Tisza vidéki Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatósággal együtt hirdette meg 2004. június 4.-re az újabb tanulmányutat. Az utóbbi Intézmény biztosította a közlekedési eszközt is. A tanulmányutat úgy szerveztük, hogy Szegedről indulva Kecskeméten a budapesti érdeklődök is csatlakozhassanak az úthoz. A nap folyamán három területet kívántunk részletesebben megismerni. 1. Fülöpháza Szappanosszék tó és a fülöpházi homokbuckák. 2. A Fülöpszállás melletti Kelemenszék tó 3. A bugaci ősborókás A választás azért ezekre a területekre esett mert ezeket a korábbi földtani és vízföldtani kutatások jól feltárták és az első kettőn jelenleg is kutatások folynak. A KNP-hez tartozó fülöpházi Szappanosszék tó és a homokbuckák Kecskeméttől 20 km-re Ny-ra a Kecskemét-solti út É-i oldalán helyezkednek el. A védett terület 1992 hektár. A korábbi vizsgálatokból ismerjük, hogy a Szappanosszék tó vize a nyári időszakban a Duna—Tisza közi tavak közül a 70 ezer mg/ l-t meghaladó sótartalmával a legnagyobb sótartalmú tavak közé tartozott (Szépfalusi J1976, Molnár B.—Murvai I. 1976). A tóvíz mélysége korábban is alig néhány dm mélységű volt. Az utóbbi 25 évben azonban a Duna—Tisza közi általános talajvízszint süllyedés miatt, a többi Duna—Tisza közi tóhoz hasonlóan kiszáradt. Csupán a 2000. év tavaszán volt benne újra azonos mennyiségű víz. Azóta csak a tavaszi és esetleg a kora nyári esőzések idején a tó déli részén van benne néhány cm-es mélységű víz. 2004 június 23.-án pl. 7 cm-es volt a vízállás. Ekkor a víz összsó tartalma 598 mg/l volt, a 25° C léghőmérséklet mellett a tóvíz azonban elérte a 30,5° C-ot. A homokbuckák a tó Ny-i oldalán 117 m tszf-i magasságúak, de kissé távolabb már a közel 130 m tszf-i magasságot is elérik. Talajvíz megfigyelési céllal a tó Ny-i partján és a tó közepén talajvíz-megfigyelő kutakat képeztünk ki. A havi egy-két vízmintavétel mellett a vizek összsó, kation-anion tartalmát, pH értékét, redox potenciálját, hőmérsékletét és a talajvíztükör állását vizsgáljuk. Mindezt azért végezzük, hogy a tóvízből kivált dolomitiszap keletkezését tisztázzuk. A mai ismereteink szerint laboratóriumi körülmények között 100° C alatt dolomitot ui. eddig nem sikerült előállítani. A Duna—Tisza közi szikes tavakból és így a Szappanoszék tóból is viszont, ez alatt a hőmérséklet alatt válik ki, tehát aktuálgeológiai folyamatként tanulmányozhatjuk. Korábban megállapítottuk, hogy a víz magnézium tartalma a kalciummal szemben 12—40 -szer nagyobb ezért valószínűleg először nagy magnézium tartalmú kalcit válik ki, a mely koradiagenetikus úton, mivel a rácsszerkezetbe a magnézium is beépül dolomittá alakul át {Molnár B. 1980). Eddig a Balaton és a Fertő karbonát üledékével szemben azonban a protodolomitot nem tudtuk kimutatni így az sem kizárt, hogy szingenetikus úton itt közvetlenül dolomitiszap válik ki {Müller, G.—

Iron, G.—Förstner, U. 1972, Molnár B. 1991, Molnár B —Dinka M. 1977). Ráadásul olyan helyeken ahol a karbonátiszap a talajvíztükör évi ingadozások övében van ott a diagenetikus folyamatok a kompakció, a cementáció és a pórusképződés is tanulmányozható {Molnár B.-Szónoky M.Kovács S. 1981). Földtanilag ezek vizsgálata azért fontos mert a Föld szénhidrogén készleteinek pl. Közel Keleten is nagyobb része karbonát kőzetekhez kötött. A tó vízutánpótlását a csapadékon kívül a Ny-ról a magasabb buckák felől a tó felé szivárgó talajvizek biztosítják. Ez a víz hozza az oldott sókat, amelyek nyáron az erős párolgás miatt a tóvízben koncentrálódnak és késő nyáron, vagy kora ősszel amikor ehhez a vízhez csapadékvíz (édesvíz) kerül és a két víz keveredik megindul a szervetlen eredetű karbonát kiválás. A Szappanosszék tavon át készült földtani szelvényben 10 m mélységig a következő rétegek jelennek meg 9—10 m között apró szemű futóhomok, 1—9 m között részben apró és finomszemű futóhomokkal megosztott finomhomokos lösz van. A lösz felett 60-70 cm vastagságban 50 %-os karbonát-tartalmú karbonátiszap települ. Végül 5—30 cm-es vastagságban a környező homokbuckákról befújt futóhomok jelenik meg. Mivel a Duna— Tisza közi legfelső és itt is jelenlévő lösz a pleisztocén utolsó, vagyis a würm-3 eljegesedését jelenti, a felette települő karbonátiszap tehát holocén kori. A tó ezek szerint a holocénben a homokbuckák közötti mélyedésben akkor jött létre, amikor a talajvízszint a bővebb csapadék ha-tására megemelkedett. A Szappanosszék tótól Ny-ra haladva a homokbuckákat tanulmányoztuk. A folyóvíz és a jég eróziójával szemben, amelyeket a gravitációs hatás mozgat a szelet a légnyomásbeli különbségek okozzák. A szél munkája elsősorban felületi és nem vonalas. A hordalék szél által történő szállítása azonban a vízi szállításhoz hasonló a szélrendszerben is vonszolással, szaltációval és szuszpendálva történik. A szélrendszerben ezek a különbségek azonban jobban elválnak egymástól mint a vízi szállításnál. Ennek eredménye, hogy a görgetés, a szaltáció és a szuszpenzió a szél lerakta üledékeben jobban elkülönül egymástól. A szuszpenziós rész hosszabb ideig szuszpenzióban is marad és ezért nagyobb távolságra is elszállítódik, részben így keletkezik a lösz alapanyaga. A görgetés, a szaltáció és a szuszpenziós szállítási mód közötti határ 0,05 mm szemcseátmérőnél van. Ezt a szem70