Hidrológiai tájékoztató, 2004

TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Dr. Scheuer Gyula: A Budapest Békásmegyeri öblözet (III. ker.) körüli alsó-pleisztocén hévforrások és kiválásaik vizsgálata

halmozódott fel, majd átfejlődött időszakosan subfluviális forrássá, amikor már csak a folyó árvizei öntötték eL A következő fejlődési fázis akkor alakult ki, amikor a felszíni vizek (Duna, Barát-patak) közvetlen befolyásoló szerepe teljesen megszűnt és így a forrásnál tavi- mocsári környezet alakult ki, amelyet a tőzeges rétegek bizonyítanak. Ezt az állapotot szüntette meg a XIX. században kezdődő emberi beavatkozás (forrásfoglalás). A forrásnál vizsgálataim során nem tapasztaltam mészkicsapódást és a fúrás sem tárt fel forrásmészkövet. Schafarzik F. [7] említ és tapasztalt gyenge mészkiválást az egykori mosodai medence falán a forrásvíz beömlésének környezetében. Ezért úgy ítélhető meg a tapasztalatok alapján, hogy a forrás mészképző hajlama korlátozott, ellentétben azokkal a paleo-hévforrásokkal, amelyek a mai forrás felett, annak közelében igen dinamikus mészképzőnek bizonyultak, mert ezek környezetében jelentős vastagságban és elterjedésben vált ki a mélyből felhozott karbonátanyag. 3. A paleo-hévforrások és mészkiválásaik vizsgálata. A Békásmegyeri öblözetet körbevevő dombvonulatokon települő önálló forrásmészkő előfordulások alapján állapítható meg azoknak a paleo-hévforrásoknak a helyei és számuk, amelyek a pleisztocénben a mai öblözet közül fakadtak. Ezekről a forrásmészkő előfordulásokról még 1930-ban készített térképet Szentes F. és azt a Hidrológiai Közlönyben [12] publikálta. Ezeket az előfordulásokat a későbbi kutatások és megjelent földtanivízföldtani térképek csak megismételték, ill. tovább pontosították és finomították [11,13,10], A mai ismeretek szerint az öblözet felett a forrásmészkövek alapján nyolc önálló paleo-hévforrás, ill. forráscsoport mutatható ki. Az egyes mészképző paleohévforrások helyét és megnevezésüket, genetikai adottságaikat az 1. ábrán és az /. táblázatban közlöm. A jelen ismertetésben a korábbi irodalmi anyagokat is felhasználtam a saját helyszíni megfigyeléseim és vizsgálataimon túlmenően [3, 4, 5, 13, 14]. 1. ábra. Áttekintő helyszínrajz a Békásmegyeri öblözet környezetében az alsó pleisztocén korú paleo-hévforrásokról és mészkiválásaikról Szentes F. [12] nyomán. (Megjegyzés: A forrásmészkő előfordulások megnevezését az 1. táblázat tartalmazza) Az l-es sz. előfordulás mészanyaga Békásmegyeri öblözet északról lezáró dombvonulaton helyezkedik el. E részen az Ezllst-hegy - Zsellér-hegyen települnek, ahol a mészkő kb. 10 m vastagságú és az Ezüst-hegynél 206 mtszf-i magasságban, a Zsellér-hegynél pedig 212 mtstfi szinten helyezkednek el kb. 1000 m hosszúságban. A környezetből kiemelkedve lapos kúpok (2 db) figyelhetők meg a képződött mészkővonulaton belül. A mészkő előfordulás szélei mentén közvetlen fektlkőzetként folyóvízi kavics települ, amely alsó oligocén kiscelli agyagra települt [11, 13]. Vizsgálataim és megfigyeléseim szerint e mészkő előfordulást két paleo-hévforrás hozta létre. Az egyik forrásfeltörési centrum az Ezüst-hegy csúcsának környezetében volt, míg a másik a Zsellér-hegy 212 mtszf-i részén lépet a felszínre. E források a lapos kúpokat építve környezetükben halmozták fel a forrásmészkövek, amelyek azután idővel összenőttek, ill. összefogazódtak és így jött létre egy közel kelet-nyugati irányú vonulat. Megfigyeléseim szerint a két paleoforrás közül az ezüsthegyi volt a jelentősebb, nagyobb vízhozamú, mert az itt képződött kúp területi elterjedése kb. kétszer nagyobb mint a Zsellérhegyi paleo-hévforrás által épített kúpé. A vizsgált és tárgyalt paleo-hévforrásoknál azért keletkeztek forráskúpok, mert ezen a területen nem alakult ki olyan üledékgyújtó', amely a tavi típusú forrásmészkő felhalmozódásához szükséges. Az itt felszínre lépő paleo források vize a közeli, 2., fejezetben ismertetett recens Attila forráshoz hasonlóan laza üledékeken áttörő eltakart és kiemelt helyzetű kar67