Hidrológiai tájékoztató, 2004

TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Dr. Scheuer Gyula: A Budapest Békásmegyeri öblözet (III. ker.) körüli alsó-pleisztocén hévforrások és kiválásaik vizsgálata

A Budapest Békásmegyeri öblözet (DI. ker.) körüli alsó-pleisztocén-paleohévforrások és kiválásaik vizsgálata DR. SCHEUER GYULA 1. Bevezetés A Duna jobb oldalán Budán a főváros északi határához közel a békásmegyeri városrész nyugati felén található a Békásmegyeri öblözetnek nevezett geomorfológiai résztájegység, amely a Pilis hegység peremi hegyvonulatai közé ékelődve félmedenceként alakult ki, mert kelet felé a holocén Dunavölgy felé nyitott és szervesen kapcsolódik ahhoz. Szentes F. [12] is már 1932-ben a nagykevélyi hegycsoport hidrogelógiai vizsgálata során kis vízföldtani medenceként különítette el, amely önálló vízháztartással rendelkező mélyfekvésű talajvizes területek közé sorolható. Ezt a kisebb medencét félkörben a Pilis hegységhez tartozó magaslatok határolják és ezek arról nevezetesek, hogy a felszínen nagy elterjedésben ismeretesek olyan forrásmészkövek, amelyek dinamikus paleo-hévforrás tevékenységet bizonyítanak. Az egykori hévforrásoknak mai utódai a területen napjainkban is megtalálhatók, mert ezek közül a budai termális vonal legészakibb tagja [7] a békásmegyeri Attila forrás közvetlenül az öblözet északi bejárati részén fakad. így e területrészen nem csak a budai termálkarszt rendszer mai hévforrásai fordulnak elő, hanem ezeknek pleisztocén kori ősei is jelentős számban (8 db) kimutathatók és mészüledékeiken keresztül a paleo-karszthidrogeológiai adottságaikra is következtetni lehet. Ehhez kapcsolódva előzetesen megemlítem, hogy az itteni paleo-hévforrások környezetükben túlnyomórészt forráskúpokat- kúpsorokat hoztak létre, amelyek a Budai- hegység területén eddigi ismereteim szerint csak ezen a részen fordulnak elő és hazánkban ritkább forrásmészkő típust képviselnek [8, 11]. 2. A mai békásmegyeri Attila forrás ismertetése A forrás a Békásmegyeri öblözet északi bejáratánál fakad. Schafarzik F. [7] részletesen ismertette Bründl, ill. Kis-forrásként és hőmérséklete alapján (18 C°) félhévízként különítette el a melegebb hévforrásoktól. Szentes F. [12] már 1932-ben békásmegyeri Attila strandforrásként tárgyalja és a feltörő víz hőmérsékletét 18-19 °C-ban adja meg. Az előzőekben hivatkozott szerzők szerint a karsztos hévíz a felső-eocén mészkő hasadékaiból származik 250-300 m mélységből és a kiscelli agyag vetősíkján jön a felszínre. Az irodalomban közölt leírások és megállapítások alátámasztása és kiegészítése, ill. a forrás részletes vízföldtani viszonyainak megismerése érdekében a Budapesti építésföldtanl térképezés keretében [1, 13] a forrás mellett egy 26,3 m mélységű fúrás készült 1967 februáijában kitűzésem és irányításom mellett. A fúrás a kisvastagságú feltöltés alatt 8,40 m-ig a holocén Dunavölgyhöz tartozó, annak nyugati peremi részére jellemző, főleg mellékági iszapos- homoklisztes - finomszemcsés üledékeket tárt fel. A rétegsor felső részén tavi tőzeges- szerves rétegek települnek, bizonyítva azt, hogy a forrás környezetében növényzetben gazdag állóvíz alakult ki és a tavat az alulról feláramló hévíz táplálta. A fiatal holocén üledékek alatt a fúrás közvetlenül elérte a hévíztartó felső-eocén mészkövet és abban haladt a fúrás talpáig (26,3 m) miközben 21-24 m között vízadó karsztos járatot harántolt [6], így a fúrás igazolta Schafarzik F. [7] még 1920-ban tett megállapítását, hogy a forrásvíz karbonátos kőzetből származik csak nem kiscelli agyagot átjárt vetőkön keresztül áramlik a felszínre a víz, hanem közvetlenül a kisvastagságú holocén üledékek alatt települő karsztos mészkőből. így a forrásnál 1967-ben történt hidrogeológiai vizsgálatok bebizonyították, hogy a békásmegyeri Attila forrásnak vize a holocén üledékeken keresztül áramló alsó oligocén vízzáró kiscelli agyag rétegekkel körülvett kis kiterjedésű kiemelt helyzetű karsztrögből származik. A forrás ezért genetikailag a laza üledékekkel lefedett és azokon keresztül áramló karsztos kőzetből származó sasbérces típusú karsztos hévforrások közé sorolható. Az ilyen típusú karsztos hévforrások nagyon gyakoriak a karsztos hegységeink előterében (Csillaghegy, Római fürdő, Eger, Tata, Dunaalmás). A forrás alatt eltakart felszínközeli helyzetben feltárt vízadó karsztosodott és törésekkel átjárt felső-eocén mészkő szervesen kapcsolódik a Pilis hegység délkeleti részén kialakult északnyugat-délkelet irányú nagy-kevélyi különböző korú karbonátos kőzetekből álló kiemelt helyzetű rögvonulatához. Ez a dél-pilisi hegységrész a pleisztocénben szakaszosan, jelentősen emelkedett [12], A felszínen pedig jelentős eróziós lehordás és lepusztulás ment végbe. Ez az erózió főleg a vízzáró oligocén képződményeket érintette. Ezeknek a földtörténeti folyamatoknak (emelkedés- lepusztulás) hatására számos karsztrög az emelkedés mértékétől függően szakaszosan az erózióbázisok irányába csökkenő tengerszint feletti magasságokkal, korban egyre fiatalodva exhumálódtak, amelyekből azután számos helyen törtek fel hévforrások. Miután az Attila forrás alatti karsztrög is szerves része a nagykevélyi rögsorozatnak és annak egyik legmélyebb helyzetű felszínközeli tagja az előzőekben tárgyalt kiemelkedési és tektonikai eseményeknek, valamint a lepusztulási folyamatoknak aktív résztvevője volt. így e rög is szakaszosan emelkedett és a felette települő oligocén vízzáró képződmények fokozatosan és szakaszosan vékonyodva lepusztultak, majd a Duna óholocén megjelenésével és kezdeti eróziójával, majd üledékfelhalmozó tevékenységével alakult ki a mai állapot. E folyamatok eredményeként az Attila forrás földtani kora óholocén (kb. tízezer év), de nem zárható ki, hogy a vízkiáramlás már a felső-pleisztocénben megkezdődött. A forrás a holocén folyamán különböző fejlődési fázisokon ment keresztül A forrás az óholocénben a Dunának egy mellékágában tört fel subfluviális forrásként miközben a rög felett növekvő vastagságú üledékanyag 66