Hidrológiai tájékoztató, 2004

ÁLTALÁNOS VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Dr. Pálfai Imre: Belvízzel sújtott mezőgazdasági területek alternatív hasznosítása

Belvízzel sújtott mezőgazdasági területek alternatív hasznosítása DR. PÁLFAI IMRE Közismert, hogy Magyarország síkvidéki területeinek (ez kb. 45 000 km

2) jelentős részét időnként belvíz borítja. Az évente belvízzel elöntött terület nagysága tág határok között változik. Vannak évek, amikor egyáltalán nincs belvízképződés, szélsőséges esetekben viszont az elöntött terület akár 5000-6000 km

2-t (500-600 ezer hektárt) is elérhet! Mivel az elöntések évente nem mindig ugyanabban a térségben, illetve nem ugyanazon a területen alakulnak ki, a belvízzel veszélyeztetett terület az előbbi adatnál jóval nagyobb, országosan 27 000 km

2. Ez a terület a veszélyeztetettség foka szerint - Magyarország belvíz-veszélyeztetettségi térképe (Pálfai 2003) alapján - a következőképpen oszlik meg: mérsékelten veszélyeztetett 12 900 km

2, közepesen veszélyeztetett 11 800 km

2, erősen veszélyeztetett 2300 km

2. A belvízprobléma elsősorban az Alföld problémája, ugyanis a leggyakrabban, a legnagyobb kiterjedésben és a leghosszabb ideig itt alakulnak ki belvízi elöntések. A Dunántúlon jóval kisebb a belvízveszély, mint az Alföldön. A Dunántúlon az elöntött terület összességében és átlagosan kb. 5 %-a az alföldinek. A belvízzel elöntött mezőgazdasági terület művelési ágankénti megoszlása tájegységenként eltérő, sőt évszakonként is különbözhet. Hozzávetőleges becslés szerint az átlagos megoszlás: szántó 65 %, rét-legelő 32 %, egyéb 3%. A belvízi elöntéseknek három jellegzetes időszaka különíthető el: a téli-tavaszi (december-április), a nyári (május-augusztus) és az őszi (szeptember-november). Leggyakoribb és legnagyobb kiterjedésű a téli-tavaszi belvíz, általában februári elöntési maximummal. Nyáron ritkábban fordul elő és kisebb területeket sújt a belvíz, viszont a fajlagos (az egységnyi elöntött területre vetített) belvízkár jóval nagyobb, ősszel csak kivételesen fordul elő nagyobb belvíz. Hozzávetőlegesen azt mondhatjuk, hogy - egy meghatározott előfordulási valószínűségnél - a nyári belvízi elöntés a téli-tavaszinak mintegy 35-40 %-a, az őszi pedig kb. 10 %-a. A mezőgazdasági belvízkárok az elöntés időszakától és tartósságától, a léghőmérséklettől, s természetesen a növényfajtól és a fajtától is függnek. A közvetlen kár mellett közvetett kárral (talajszerkezet-romlás, az agrotechnikai munkák akadályozása stb.) is számolni kell. A károkat forintban kifejezni nagyon nehéz. Mai árakon egészen hozzávetőlegesen - mintegy 50 -100 ezer forintra becsülhetjük az elöntött területre vetített hektáronkénti belvízkárt. Ehhez még a belterületi belvízkárok (épületkárok) és a közlekedési hálózatban okozott károk járulnak. A belvízkárok csökkentése érdekében a belvizet a mezőgazdaságilag müveit területekről és a belterületekről egyaránt el kell vezetni, figyelembe véve a védendő érték nagyságát. Rendszerint a belterületek védelme az elsődleges. A mezőgazdasági területek mentesítésénél a különféle növények eltérő tűrési ideje az irányadó. Legelőkön a téli-tavaszi időszakban a néhány hetes elöntés sem okoz kárt, sőt hasznos is lehet, míg a szántóföldi növényeknél meleg nyári napokon a néhány napos elöntés is súlyos károkhoz vezet. A belvízvédekezés költségei tetemesek, különösen azért, mert belvizes időszakokban rendszerint kisebb-nagyobb árhullámok vonulnak le a folyókon, s így a belvíz sok helyen „gravitációsan" nem, csak szivattyúsán juttatható a befogadó folyókba. Az átszivattyúzott vízmennyiségre vonatkozó fajlagos védekezési költség - a legutóbbi évek tapasztalata alapján - átlagosan 3-5 Ft/m

3-re tehető. Az évente levezetett belvízmennyiség országos viszonylatban általában 100 millió Ft/m

3-es nagyságrendű, de szélsőséges esetben (a legnagyobb kiterjedésű és legtartósabb, több évszakra is elnyúló elöntéseknél) elérheti a 2-3 milliárd m

3-t is! A belvízkárok és egyben a védekezési költségek csökkentésének régóta ismert, de talán nem elég széles körben alkalmazott módja a belvíz visszatartása és átmeneti tározása olyan helyeken, ahol az nem okoz kárt, sőt kifejezetten hasznos is lehet. A tározott víz legelterjedtebb hasznosítási formája a halastavi hasznosítás. A vízvisszatartásra szolgáló zsilipek és tározók sok helyütt megvannak, a belvíztározók összes térfogata országosan kb. 100 millió m

3. A vízvisszatartó létesítmények és a tározók építése, illetve korszerűsítése az utóbbi években is folyt, de e téren még mindig vannak kihasználatlan lehetőségek. A fő gond a tulajdonviszonyokban rejlik (kisajátítási, kártalanítási problémák, tulajdoncsere, földvásárlás stb.). A belvízkár-csökkentés leghatékonyabb módja a belvíz megelőzése, illetve a káros mértékű belvíz keletkezésének megakadályozása. Ez teljes mértékben még vízrendezéssel sem valósítható meg, de a jelenlegi földhasználati módok megváltoztatásával (alternatív földhasználattal) is jelentős eredmények érhetők el. Elsőként az erdősítést említjük. Egy erdészeti hidrológiai tanulmány (Tóth 1993) szerint az alföldi kötött talajú belvíz-veszélyeztetett területek egy részén, ahol a belvíz nem pangó, hanem enyhén mozgó víz, kedvező vízgazdálkodási viszonyok vannak jó fatermő-képességű, értékes, elsősorban kocsányos tölgyes és nemesnyáras erdőállományok létrehozására és fenntartására. Az állandó talajvízhatású, gyakran a felszínig nedves belvíz-veszélyeztetett területeken pangóvizes állapot alakul ki, ezért ezek többnyire alkalmatlanok erdősítésre. Részletesebb talajtani és hidrológiai feltárással lehetne eldönteni, hogy az Alföld belvíz-veszélyeztetett térségein belül melyek azok a területek, amelyek erdősítésre alkalmasak. Nagyságuk talán 50 ezer hektárt is kitehet. Ha egy ilyen erdősítési program megvalósulna, az racionálisabb területhasznosítást jelentene, mert az erdősített területen a belvízkárok gyakorlatilag megszűnnének, s belvízvédekezési költségek sem merülnének föl, illetőleg ezek minimálisra csökkennének. A vonatkozó szakirodalom (Kiss - Oroszlány - Vajdai 1981) szerint a belvízzel erősen veszélyeztetett területek jelentős részén a szántóföldi termesztést - egyrészt a bizonytalanság, másrészt a gyengébb hozamok miatt 34