Hidrológiai tájékoztató, 2004

ÁLTALÁNOS VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Dr. Pálfai Imre: Belvízzel sújtott mezőgazdasági területek alternatív hasznosítása

nem érdemes erőltetni. Ezeken a területeken kaszálókat vagy legelőket célszerű kialakítani, azaz művelési ágat kell változtatni. A legtöbb füfaj tovább tűri a belvizet, mint a szántóföldi növények, tehát kisebb a termelési kockázat. Kézen fekvő, hogy elsősorban az egykori, de feltört rét-legelő területeket állítsák vissza. Természetesen ez a művelési ág változtatás az egész termelési szerkezet átállítása nélkül nem megy, tehát nagyon nehéz feladat, akárcsak az erdőgazdálkodásra való áttérés. A mező- és erdőgazdálkodási tevékenység mellett belvizes területeken csak igen korlátozottan lehet kiegészítő, az időjárástól kevésbé függő termelő-tevékenységet folytatni, mert rendszerint nagyon alacsony szintű a terület infrastrukturális ellátottsága. Többek között ez az akadálya a napjainkban gyakran fölvetődő halastavi hasznosításnak is, melyet a vízellátás, az energiaellátás és a szállítás megoldása nélkül nem lehet megvalósítani. Nem is beszélve arról az alapkérdésről, hogy van-e egyáltalán igény a hazai haltermelés fokozására? Jóléti hasznosítású tavak (horgásztavak) kialakítása jobban elképzelhető, föleg lakóterületek közelében. A belvizes területek általában jól megfelelnének rizstelepek létrehozására, azonban a hazai rizstermesztés gazdaságossága, s így létjogosultsága, erősen vitatott. Egyébként is ma Magyarországon meglehetősen sok a fölhagyott, üzemen kívüli rizstelep. A belvízzel erősen veszélyeztetett területeken, különösen a nemzeti parkokban és környezetükben, a legkedvezőbb „hasznosítási" forma a vizes élőhelyek létrehozása és fenntartása lehet. Ilyenek számára a tartósan magas talajvízállású területek is alkalmasak, sőt különösen kedvezők. A vizes élőhely egyszerű körülhatárolása és a terület tulaj don-viszonyainak rendezése azonban nem elégséges, gondoskodni kell - a tartósan száraz időszakokra számítva - a térség vízellátásáról és a megfelelő vízminőségről. Célszerű elvégezni a meglévő belvíztározók felülvizsgálatát, mert elképzelhető, hogy azok egy része már elvesztette belvízvédelmi funkcióját, ezért a továbbiakban vizes élőhelyként lehetne kezelni. Hasonlóan természetvédelmi célú területeket lehet nyerni a fölhagyott rizstelepeken. A vizes élőhelyeken elsősorban a belvíz kell hogy képezze a vízforrást, de egyéb helyi vízkészletek igénybevétele is szóba jöhet, pl. a települések szennyvizei, amennyiben azokat kellő hatékonysággal megtisztítják. A folyókból történő vízpótlás költségesebb megoldás, föleg, ha a vizet szivattyúzni is kell, de a vízpótlás a meglévő öntözőrendszerek hatásterületén belül újabb létesítmények nélkül, pusztán megfelelő üzemrend kialakításával is megoldható. A Tiszalöki öntözőrendszerben és a Kiskörei vízlépcső öntözőrendszerein belül általában viszonylag olcsó, gravitációs vízellátás van, a vizes élőhelyek vízpótlása számára szivattyúzás nélkül is eljuttatható a száraz időben igényelt vízmennyiség. A legutóbbi években több sikeres vizes élőhely rekonstrukciót hajtottak végre a Hortobágyon a természetvédelmi és a vízügyi szervek közös együttműködésével. Ezek tapasztalatait fölhasználva az újabb ilyen jellegű munkálatok számára a belvízzel erősen veszélyeztetett térségek ajánlhatók. A konkrét vizes élőhelyek kijelölésére részletes feltáró munka szükséges. Azokon a belvíz-veszélyeztetett területeken, amelyeken az alternatív földhasználat egyik fenti módja sem vezethető be, illetőleg az szociológiai megfontolásokból (népesség-megtartás, foglalkoztatás stb.) nem célszerű, továbbra is a mezőgazdasági hasznosítás folytatandó. Valószínű, hogy még hosszú ideig ez lesz az uralkodó hasznosítási forma. Ezért a meglévő belvízvédelmi rendszerek és meliorált területek (országosan mintegy 40 ezer km belvízcsatorna, összesen kb. 800 m

3/s szivattyútelepi kapacitás, több ezer hektár drénhálózat stb.) fenntartása, szükség szerinti felújítása és adott esetben a belvízvédekezési teendők ellátása továbbra is fontos és nélkülözhetetlen feladat. IRODALOM Kiss K. - Oroszlány I. - Vajdai I: Gazdálkodás belvizes területeken. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1981. Pálfai /.: Magyarország belvíz-veszélyeztetettségi térképe. Vízügyi Közlemények, 2003. évi 3. filzet. Tóth B.: A hidrológiai viszonyok és az erdő kapcsolata az alföldi, kötött talajú tájakon. Hidrológiai Közlöny, 1993. évi 1. szám. 35