Hidrológiai tájékoztató, 2004

DIPLOMAMUNKA PÁLYÁZATOK - Zelei Krisztina: Kommunális szennyvíziszap kezelési, elhelyezési módjai és magyarországi helyzete

helyezni. Az iszap mezőgazdasági területen történő elhelyezése engedélyhez kötött tevékenység, amit a különböző szakhatósági hozzájárulások alapján az illetékes növény-egészségügyi és talajvédelmi állomás - mint talajvédelmi hatóság - határozatban engedélyez. A szennyvíziszap hasznosításához szükséges mezőgazdasági terület helykijelöléséhez talajtani szakvéleményt is kell készíteni. A szennyvíziszap összetételére vonatkozó vizsgálatokat csak akkreditált laboratórium végezheti el. A felhasználható szennyvíziszap mennyiségét, illetve a szükséges terület nagyságát számos tényező befolyásolja, úgy mint a talaj vízgazdálkodási tulajdonságai, a vízháztartási mérleg, az iszap mérgező (toxikus) elem és káros anyag tartalma, illetve a benne lévő tápanyag mennyiségek, az iszap mikroelem tartalma, az elhelyező terület talajának mikroelem tartalma stb. A szennyvíziszapra és a kijelölt területekre egyaránt vonatkoznak tilalmi előírások, amelyek esetén az adott területen az iszap nem helyezhető ki. Mezőgazdasági hasznosítás esetére a jogszabály védőtávolságokat ír elő. A kihelyezés különböző megoldásai a tisztítótelepen eltérő előkészítő kezelési módokat kívánnak meg, melyet a befolyásol a kezelő telep kapacitása, illetve a keletkező iszap mennyisége is. Az alkalmazott megoldások a következők lehetnek: talajba injektálás, termőföldön történő nedves iszap kihelyezés (azonnali bedolgozás mellett), szárítással kezelt iszap (pl. granulátum) „tápanyag és talajjavítóként' való felhasználása, szennyvíziszap önmagában vagy egyéb „tömítő" anyag felhasználásával komposzttá alakítás utáni kihelyezése. Egy másik, nem kívánatos eljárás a szennyvíziszap deponálása, amelyet a jövőben más megoldásokkal kell majd kiváltani, a deponálás. A települési szennyvíztisztítókból kikerülő szennyvíziszapok végleges deponálásának a hazai gyakorlatban kétféle módját alkalmazzák, az önálló lerakást, és a háziszeméttel történő lerakást. Fontos megjegyezni, hogy hulladéklerakóra előkezelés nélkül iszapot lerakni tilos, annak megfelelő stabilizálásáról gondoskodni kell (szaghatás és metánképződés elkerülésének érdekében. A depónia elhelyezésére alkalmas terület kiválasztásánál figyelemmel kell lenni az országos és területi hulladékgazdálkodási tervben foglalt célokra, a településfejlesztési, terület- és település rendezési tervekre, a helyi építési szabályzatokra. Tekintettel kell lenni a környezetvédelmi, vízgazdálkodási, közegészségügyi és egyéb előírásokra is. A depónia kialakítását és a szükséges védőtávolságokat előírások szabályozzák. A szennyvíziszap ipari felhasználására számos speciális megoldás kínálkozik, ezek azonban egyedi követelményrendszert kíván meg, melynek kielégítése az iszapkezelő telepen csak igen korlátozott mértékben valósítható meg. Ez elsősorban szárazanyag-nedvességtaralomigény kielégítésére szorítkozik. Ezek az ismertebb eljárások: tüzelőanyagként (kazánokban elégetés) felhasználás, útépítések során a „szárított" anyagot betonadalék anyagként a legalsó rétegbe dolgozzák be, speciális anyagot vonnak ki belőle (pl. B12 gyártás), téglagyártás során adalékanyagként történő felhasználás. A téglagyártásnál az égetés során a mérgező nehézfém tartalom hermetikusan betokozódik, illetve a hő mindenféle mikrobát és szerves anyagot megsemmisít. Végül a lehetőségeket felmérve a magyarországi helyzetet is érdemes áttekinteni. Először is a különböző statisztikai adatokat, előrejelzéseket, terveket (OHT, Nemzeti Települési Szennyvízelvezetési és -tisztítási Megvalósítási Program, Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium, InfrafÜzetek) érdemes szemügyre venni. A kisebb eltérések mellett elsősorban az eltérő mérőszámok alkalmazása tette szinte lehetetlenné a kiértékelést. Ezzel a problémával találtam szemben magam, amikor levélben fordultam néhány szennyvíztisztító telep kapcsolattartójához, hiszen mindenhonnan más mértékegységben adták meg az iszap mennyiségét, valamint legtöbb esetben a szárazanyag-tartalom feltüntetésének hiányában. Az adatokat áttekintve (ami persze nem teljesen reprezentatív az egész országra nézve), sok helyen az iszap a mezőgazdaságba megy, azonban számos telep még mindig a lerakást „választja" végső „megoldásként". Ezeknek a telepeknek mindenképpen a hosszú távon is fenntartható megoldásban kell gondolkozniuk a jövőre nézve. Egy-egy fejlesztés azonban jelentős beruházási költségeket jelent, amelyet a kisebb telepek, önkormányzatok nem tudnak finanszírozni. A kezelés technológiai elemeinek megválasztása gazdasági szempontból az iszap mennyiségétől szintén erősen befolyásolt. Ez alapján kis, közepes és nagy telepeket különböztetünk meg és ennek alapján javasolhatóak a különböző kezelési eljárások. Úgy gondolom mindenek előtt a mezőgazdasági hasznosítást tartom kell előtérbe helyezni, mivel a biomassza részét képező szennyvíziszapot a természetes körforgásba vissza kell vezetni, hasznosítva annak tápanyagtartalmát, és csökkentve ezáltal hulladéklerakókban elhelyezett szervesanyag-mennyiséget. Kis telepek esetében az injektálás, valamint a nedves (víztelenített) iszap talajra történő kihelyezése lehet megoldás, közepes telepek esetében szintén injektálás, víztelenített iszap kihelyezése, valamint komposztált iszap kihelyezése, nagy telepek esetében pedig víztelenített anyag kihelyezése, szárított iszap kihelyezése, vagy komposztált iszap kihelyezése. Mindent összevetve a szennyvíziszap kérdésének a jogi, műszaki, és környezetvédelmi feltételek harmonizációja mellett szükség van az emberek környezettudatos magatartásának kialakítására, a szennyvíztisztító telepek környezetvédelmi menedzsmentjének fejlesztésére, valamint a keletkező iszapok mennyiségi és minőségi alakulásának folyamatos nyomonkövetésére. 22