Hidrológiai tájékoztató, 2003

BESZÁMOLÓK, EGYESÜLETI ESEMÉNYEK - Siposné Szabó Márta-dr. Körösmezey László: 50 éves a Magyar Hidrológiai Társaság Csatornázási és Szennyvíztisztítási Szakosztálya

BESZÁMOLÓK, EGYESÜLETI ESEMÉNYEK 50 éves a Magyar Hidrológiai Társaság Csatornázási és Szennyvíztisztítási Szakosztálya Az 1949. év júniusában, Szegeden rendezett vándorgyűlésen felmerült - néhai Kanyó Albert professzor és Vetró János révén - a Tisza szennyezettsége, azaz a „Természetes vizeink védelme' kérdés időszerűsége. Ilyen előzmények után Maucha Rezső, Lesenyei József, Holló István, Hunyady Domokos, Illés György, Kelemen László, Szablya Ferenc, Nagy L. Dénes, Finály Lajos és ifj. Szabó Zoltán, tízen megvetették a Szennyvíz Bizottság alapjait. E bizottság már 1951-ben 32 taggal működött és 1952-re már az 50-et is meghaladta a tagok száma. A Bizottságot 1952. január 4-én a Társaság Elnöksége a Vízellátási Szakosztályhoz csatolta, s csak 1953. január 1-ével lett hivatalosan önálló Szennyvíz Szakosztály, mintegy 70 tagot számlálva. A megalakult új Szakosztály első elnöke ifj. Szabó Zoltán, titkára Nagy L. Dénes lett. A szakmai munka folytatódott, számos javaslat került az akkor Országos Vízügyi Főigazgatóságnak nevezett szakmai főhatóság elé. Ezek a szennyvíztisztítás szinte minden szakterületét érintették: kis üdülő települések szennyvízelhelyezése, vágóhídi szennyvízkezelés, kórházak szennyvíztisztítása, szennyvíz elhelyezés öntözéssel, a Balaton védelme ipari eredetű szennyvizektől, valamint nitráttól és foszfáttól, egy délpesti kísérleti szennyvíztisztító telep létesítésének javaslata, egyes ipari szennyvízféleségek tisztításának irányelvei, a szennyvíz vizsgálatok egységes módszerei és így tovább. A szakosztály munkájának elsődleges fórumai a rendszeres vitaülések lettek, amelyeken mindig az élet megkövetelte témák előadását hallgatták meg a szakemberek, és amelyet legtöbbször élénk vita követett. A vitaülések témái között a felszíni vizek védelmétől kezdve szennyvíztisztítási eljárások ismertetése, új módszerek megvitatása, a legkülönfélébb ipari szennyvizek tisztításának kérdései, külföldi tapasztalatok beszámolói, egyes városok tisztítótelepeinek ismertetése, a vizsgálati metodika és sok hasonló kérdés szerepelt. A szakosztály munkájának eredményeit ma már sokszor természetesnek látszó vívmányok jelzik. így például a Magyar Tudományos Akadémia Hidrológiai Főbizottságában szennyvízszakbizottság alakult, elkészült a szennyvíztisztítással foglalkozó szabvány, intézményessé vált a Balaton és általában élővizeink szennyeződések elleni védelme. A szakosztály titkára 1953-ban Bartha Tibor, 1954ben Kőrösmezey László lett, 1961-ben pedig az elnöki posztra is új vezető: Herédy Sándor került. 1954-ben az újabb szabvány elkészítésére alakult munkabizottság. 1956-ban Balatonfüreden, 1957. júliusában Egerben, 1957. októberében Miskolcon szervezett ankéton vettek részt, amelyeken elsősorban a vendéglátó város szennyvíztisztítási kérdéseit vitatták meg. 1958-ban Salgótarján és Nógrád megye szennyvízkérdései kerültek a helyszínen megvitatásra. 1959-ben az első külföldi tanulmányutat szervezték meg Pozsonyba, Brnóba és Prágába, majd ugyanezen év októberében országos konferenciát rendeztek a Borsodi Csoporttal együtt, külföldi szakemberek részvételével. 1960-ban először szerepel a Szakosztály előtt külföldi előadó, de azután egyre több és egyre nevezetesebb vendégeink érkeznek: a holland Passveer (1961), a lengyel Rybinksy és az amerikai Eckenfelder (1963), majd E. A. Pearson (California, az IWWPR elnöke), Maiina és újra Eckenfelder (Texas), IV. von der Emde (Bécs) 1965-ban. 1963-ban újra Miskolcon folyik a II. Országos Szenynyvízkonferencia és nagy élménye a szép számú magyar résztvevő gárdának az 1968. évi prágai Nemzetközi szennyvízkutatási Szövetség (IAWPR)-konferencia, amelyet a csehszlovák kollégák igen szépen rendeztek meg. A Szakosztály eddigi legnagyobb rendezvénye 1971ben a Budapesti Szennyvíztisztítási Konferencia volt. Ezen három szekcióban: I. vízminőség-szabályozás, II. szennyvíztisztítás és iszapkezelés, III. fizikai és kémiai szennyvízkezelés - tárgyalták meg a hazai és külföldi szakemberek a szakág legfontosabb és legidőszerűbb kérdéseit. A konferencia idején a Szakosztály élén ismét új elnök állt Mucsy György személyében. Közben a Szakosztály létszáma 300 tag közeléig emelkedett, és ezt a létszámot máig is tartva, a Társaság legnagyobb létszámú szakosztályává vált. Rendezvényeinken általában 30-60 fős létszámot vonzanak, de egy-egy érdekesebb kérdés megvitatására 100 fö feletti érdeklődő is eljön. A Szakosztály a vitaüléseken kívül részt vesz tervpályázatok kiírásában és elbírálásában, rendszeresen rendez hazai és külföldi tanulmányutakat. Különösen jól sikerült 1982-ben egy Burgerlandban rendezett tanulmányút, ottani szennyvíztisztító telepek és a MUT komposzttelep megtekintése, 1983-ban az épülő pozsonyi tisztítótelep és 1983-ban a maga nagyságrendjében mintatechnológiának tekinthető grázi tisztítótelep meglátogatása. 1980-ban a Szakosztály új elnöke Kőrösmezey László, titkára, Juhász Endre lett, 1985 óta pedig új titkár szervezi tovább a Szakosztály programjait, Szilágyi Mihály személyében. A szakma érdeklődésének középpontjában álló kérdések alkotják a vitaülések és konferenciák anyagát: - Budapest szennyvíztisztítása, - Az iszapkezelés és iszapelhelyezés kérdései, - a Balaton körüli települések szennyvizeinek tisztítása, - a szennyvíztisztítás egységesítésének kérdése, - tisztítótelepek és vízelvezető rendszerek vezérlése, automatizálása, új eljárások ismertetése, - a világszínvonal felmérése és értékelése, - hazai üzemi tapasztalatok ismertetése, értékelése stb. A gazdasági helyzet egyre erősödő hatása érezhető a Szakosztály 1987 utáni munkáján. Csökkennek, aztán elmaradnak a tanulmányutak és a szakosztályi munka szin64