Hidrológiai tájékoztató, 2003

TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Schultz Péter: Eltűnt idők műszaki csodái nyomán

Eltűnt idők műszaki csodái nyomán A Magyarhoni Földtani Társulat már rendszeresnek nevezhető évi túrájának célpontja a 2003. évben Törökország volt. Az út rendkívül gazdag kulturális és szakmai programjai közül a „vízügyes" szakemberek részére az egyik legérdekesebb látnivaló az isztambuli Yerebatan ciszterna volt. A ciszterna, melyet a köznyelvben földalatti városnak neveznek az Óvárosban a Hagia Sophia templom mellett található. A bizánci időkben épült több mint 60 földalatti víztároló közül ez volt a legnagyobb. Azt követően, hogy az ősi város falain belüli kutak nem voltak képesek a város vízigényét fedezni, a vizet a környező folyókból és a várostól északra mintegy 25 km távolságra lévő Belgrádi Erdő forrásaiból biztosították. Mivel a gyakori háborúskodások és ostromok alatt az ellenséges katonák rendszeresen megrongálták a vízvezetékeket, és megmérgezték a vizet, nagy kapacitású ciszternákat kellett építeni. A Yerebatan ciszterna 532-ben alig néhány hónap alatt készült el, s a Valens Aquaduct által szállított vizet volt hivatott tározni. A ciszternát még az ottomán török uralom kezdetén a XVI. században is használták. A tárolót a XIX. század közepén állították helyre, de a nagyközönségnek egy újabb felújítást követően csak 1987-ben nyitották meg. A tároló 70 m széles és 140 m hosszú, s a födémet képező, téglákból kialakított boltívek a Birodalom számos romvárosából összehordott 336 db különböző stílusú 8 m magas márványoszlopon (1. kép) nyugszanak. Az oszlopokat 4x4 m rácsban helyezték el. Két oszlop rövidebbnek bizonyult a kelleténél, itt alátétként két faragott medúza fejet használtak (2. kép), oldalára illetve fejtetőre állítva. A ciszterna teljes vízkapacitása 80.000 m

3, melyet egy mai nagyváros is megirigyelhetne. Schultz Péter 1. kép. A ciszterna jelenlegi állapotában (Vásárolt kép) 2. kép. Az alátétként beállított medúza fej (In: lstambul the Cradle of Civilizations) 63