Hidrológiai tájékoztató, 2003

ÁLTALÁNOS VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Dr. Vágás István: A hidrológia tudományát is mindenkor újítani szükséges

ÁLTALÁNOS VONATKOZÁSÚ CIKKEK A hidrológia tudományát is mindenkor újítani szükséges DR. VÁGÁS ISTVÁN A hidrológia több ágazatból összetevődő tudomány, s a címben megjelölt kívánalom - nyilvánvalóan - annak teljességére vonatkozik. Mégis, talán elegendő, ha itt a szorosabban vett műszaki hidrológia tudományfejlődésének egyes időszerű kérdéseit vázoljuk. A műszaki hidrológia irányai és megfogalmazásai mérnöki, tehát műszaki célok által meghatározottak. Az emberi gazdálkodás, a javak termelésének érdekei tették egyre fontosabbá pl. olyan adatok ismeretét, mennyi víz gyűlhet össze egy vízgyűjtőn. Mindig alapvetőnek tartotta ezt a közvélemény, hiszen jöhetett az árvíz, vagy belvíz, tönkretehette a termést, az utakat, az ipari- és lakóépületeket. Ahhoz, hogy megtudjuk, mit hogyan, hová célszerű építenünk, kezdetben hiányzott a hidrológiai adatok többsége, s a gondolkodásnak, elméleti megfontolásoknak is segítségül kellett jönniük, hogy valamilyen összefüggés-rendszert alkotva tanulmányozhassuk a számunkra mértékadó jelenségeket. Ami így a kezdetek nyomán kialakult, azt használni lehetett, de kellett is, mert több és jobb nem volt. A vizsgálati és kutatási eljárások a tapasztalatok nyomán javultak, s e folyamatnak természetesen - vissza kellett hatnia magára a kérdésfeltevési rendszerre, annak tartalmára és formáira. A régmúlt mérnöke rendezetlen területeket alakított rendezetté. Ma viszont hazánk földjén jóformán minden négyzetméteren történt már a helyi vízrendszert, vagy vízgazdálkodást érintő valamilyen műszaki beavatkozás. Jelenleg vagy bővítünk a meglévő vízrendszeren, vagy újabb igények szerint átalakítjuk azt. Akkor is ezt tesszük, ha fenntartunk, vagy megújítunk ("revitalizálunk") vízhasználatokat, vagy -müveket. A szakkönyvekbe, egyetemi, iskolai tananyagokba foglalt tudomány azonban a klasszikus sémák szerint a leggyakrabban mindent úgy kezd, mintha most is puszta területek vizeit kellene a mai mérnöknek természetes elhanyagoltságában elsőként berendeznie. A már részben, vagy egészében berendezett területek meglévő észlelési adataiból azonban a vízi létesítmények eddigi viselkedését, az azokat valóságosan befolyásoló hidrológiai elemek alakulásának tapasztalatait nem csupán általános elveket követve, hanem a vonatkozó részleteket megállapítva és ismerve volna szükséges értékelnünk. Feltehetjük a kérdést, beszélhetünk-e általánosságban folyami hidrológiára. E sorok írójának véleménye szerint mindenkor helyesebb volna konkrét folyó hidrológiájáról, így dunai, tiszai hidrológiáró\ szólni. Az árvízi hurokgörbe sem általában kis esésű vízfolyásoknak jellemzője, hanem elsősorban a rá visszaduzzasztó mellékfolyókkal és befogadóval rendelkező (konkrét) Tiszáé. További kérdésünk: alkalmas-e a hazai belvízrendszerek méretezéséhez a vizek összegyülekezésének ismert elve (a lefolyási tényezőnek „megálmodásával"), hiszen ennek az elméletnek használhatósága éppen akkor merül ki, amikor a gyakorló mérnöknek legnagyobb szüksége volna rá: ha „kiönt" a csatorna, és megkezdődne a tulajdonképpeni belvízvédekezés és -kormányzás. Tud-e válaszolni a hidrológia hagyományos elmélete a belvíz-kiterülés tényeire, s irányíthatja-e így a belvíz-védekezés gyakorló mérnökeinek döntéseit? Nem lezárnunk kellene-e a műszaki hidrológia eddigi korszakait, és kellő szakmai bátorsággal újat kezdenünk ott, ahol már évtizedek óta látjuk, hogy eddig beidegződött szokványainkban semmi sincs rendben? Németh Endre professzor, sokunknak mestere elsősorban arra hajlott, hogy előadásaiban a megoldási módszereket világítsa meg, és sokszor hivatkozott arra, hogy a Budapesti Műszaki Egyetemen képzett mérnököket külföldön jórészt azért becsülték, mert megtanultak gondolkozni. Vagyis, nem a fejükben elraktározott ismeretanyag mennyisége miatt. A Magyar Hidrológiai Társaság előadó ülései, konferenciái, a Hidrológiai Közlöny és Hidrológiai Tájékoztató cikkei egyaránt arra utalnak, hogy a gondolkodás, a szakterület megújításának szándéka nem volt idegen hidrológusainktól. Minden korszakban kitermelődtek itt azok, akik a tudományt reformálni akarták és reformálni is tudták. Talán csak a fejlődést jelentő gondolatok elterjedése volt ennél lassabb és sokkal bizonytalanabb. A tudomány fejlődéséhez vezető gondolatokat tartalmazó, hidrológiai konvenciókat fejtegető, vagy bíráló könyvekre, tanulmányokra, előadásokra nem elsősorban azért van szükség, hogy legyen mit betartani - ami persze fontos - hanem azért, hogy legyen mit meghaladni. Még az igazi színművész sem csak reprodukál, hanem a színdarab adta zárt szabadságfokon belül is alkot. Ez kell, hogy a hidrológia hazai tudományát és hidrológusainkat jellemezze. Talán hasonlók miatt volt idő, amikor szerettük magunkat „hidrológiai nagyhatalom"-nak nevezni, és néha közel voltunk ahhoz, hogy ezt hazánkon kívül is elismerjék. 4