Hidrológiai tájékoztató, 2002

TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Dr. Siposs Zoltán: Hozzászólás a magyarországi Drávavölgy északi vízgyűjtőjének tárolókőzetei kérdéséhez

Összefoglalás A szerző meghatározta a planktonrákok minőségi és mennyiségi összetételét az 1989-90. évekből a Siófoki- és a Keszthelyi-medence nyíltvízéből szánnazó Zooplankton mintasorozatban. E sorozat gyűjtési pontjai és az alkalmazott módszerek megegyeztek a későbbi, 1996-97-ből származó sorozatéval, így analízisük eredményei összevethetők (P. Zánkai & Ponyi, 1997). Mivel a két vizsgálat között 6-7 év különbség volt, az összehasonlításból képet kaphattunk a planktonrák-együttesek szerkezetének időbeli változásairól a tó két, trofitásában eltérő vízterületén. 1989-90-ben a Siófoki- és a Keszthelyi-medencében a planktonikus rákfajok száma egyenlő volt (10-10). 6 évvel később az előbbi helyen a taxonok száma kettővel, az utóbbinál hattal emelkedett. Jelentősebb változásnak látszott az egyes taxonok feltűnése, ill. eltűnése. A fajok dominancia viszonyai is jelentősen különböztek a két helyen, 1989ben nagyok voltak az eltérések, 6-7 évvel később minimálisra csökkentek (2. táblázat). A planktonrákok sűrűsége mindkét vizsgálati időszakban 2,3-2,6-szor nagyobb volt a Keszthelyi-medencében, mint a Siófokiban. A későbbi vizsgálati periódusban (1996-97) a rákok sűrűsége mindkét medencében egyforma mértékben, közel a felére csökkent. A fentebb leírt jelenségek arra utalnak, hogy a Balaton eutrofizálódása a 90-es években megállt, és elindultak az oligotroftzálódási folyamatok. IRODALOM Ponyi J. (1997): A Balaton Cladocera és Copepoda rákjai - Álallani. Közlemémyek., 82: 69-80. P. Zánkai N. & Ponyi J. (1997): Nyíltvízi planktonrák-egyiittesek szerkezetének tér- és időbeli változása a Balaton két, trofitásában eltérő területén (Keszthelyi és Siófoki medence)-Álall. Köziem.. 82: 87-108. Hozzászólás a magyarországi Drávavölgy északi vízgyűjtőjének tárolókőzetei kérdéseihez DR. SIPOSS ZOLTÁN A Duna-Dráva Nemzeti Park, a drávavölgyi vízkészlet, az ivóvíznyerés és a folyó horvátországi oldalának tervezett vízszabályozása felvetik a környék vízháztartásának, illetve vízgyűjtőjének problémáit [10, 16], A Dráva vízutánpótlásainak jelentős részét Ausztriából, Szlovéniából és Horvátországból kapja. A folyó magyarországi szakaszán a Zala-Somogyi dombság kisebb vízfolyásaiból táplálkozik. A vízgyűjtőt elhatárolja a Kisalföldtől és a Balatontól az északi vízválasztó, a horvátországi oldalon a Szávától a déli vízválasztó. Magyarorszá-gi oldalon a vízgyűjtő 2476 km" [22], a horvát oldalon valamivel nagyobb (/. ábra). A kőzetek felépítése és víztározási lehetősége: A mélyben közel Ny-K-i irányú szerkezeti árok keresztezi a Drávát [1], Az alapkőzet paleozóos kristályos pala, gneisz, amifbolit és szerpentin, amelyek hasadékvíz elhelyezkedésére és feltárására alkalmasak [25], A me-tamorfitokat fedve a középső részen permi homokkő, konglomerátum, agyagpala rétegvíz előfordulás lehetőségével [25]. A paleozóos képződmények felett a Magyarközéphegység és a horvát oldal mezozoikuma között a mélyben triász-kréta mészkő és dolomit nyomozható e-setleges hévíztározókkal [6, 8, 11, 20]. A horvát oldalon felső kréta és harmadidőszaki paleogén, valamint neogén képződményeket takar a vástag pannóniai összlet. ]"

sÍZ>M<2i> ] 1. ábra. A magyarországi Drávavölgy északi vízgyűjtőjének vázlata 1. Mezozóos mészkő, dolomit és paleogén üledékes közetek, 2. Negyedidöszaki rétegekkel fedett harmadidőszaki, túlnyomórészt pannóniai képződmények, 3. Pleisztocén-holocén folyómenti kavics, homok, agyag és változatai, 4. Mély szerkezeti vonal, 5. Szerkezeti egység: A = északi, B = középs, C = déli, 6. Folyó, 7. Kisebb vízfolyások, 8. Vízválasztó vonala és területei: é = Balatoni, k = Drávai, d = Szávai, 9. Csokonyavisonta kb. 5 km-re, 10. Heresznyénél a jelentősebb árterületek északi határa, 11. Árterület, 12. Település, 13. Országhatár, 14. Államjelezés: M = Magyarország, Hr = Horvátország, S = Szloénia. 26