Hidrológiai tájékoztató, 2001

TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Bukovszky György: A Velencei-tó szélsőségesen magas vízállásai elkerülési lehetőségének vizsgálata

is, hogy habár az 1963. évi árvíz szintje az észlelések megindulása óta a legmagasabb szintet érte el, előfordulhat olyan eset is, mint amire az előbb céloztam, amikor a hóolvadás előtt nincs lefolyás szempontjából száraz év, ennek következtében a tározók nem üres térfogattal indulnak. Mindenesetre azt is hozzátehetjük, hogy a múlt század ötvenes éveiben készült vasútvonal terv sem tartalmaz az 1963. évinél magasabb vízszintet. Az viszont többlet, hogy a meglevő meteorológiai viszonyok között a január, február havi 100 mm-es vízeresztés egy részét valószínű visszatartanák. Itt is előfordulhat, hogy a vízeresztés a meglevő jégrétegre futna rá, amely többrétegűségre és jégdugó kialakulásához vezethet. 1963. évben is, Vajnay Imre leírása szerint, a csatornában levő jeget teljes hosszban robbantással kellett eltávolítani. Sárkeresztúron árvédekezésre került sor, ami a jövőben is előfordulhat. Hogy mindezekre az aggályokra választ kereshessünk, ismereteinket pótolni kell. • Előrejelzési ismereteink A Pálkai tározó beruházási programját főhatóságunk azzal hagyta jóvá, hogy a Velencei-tó előrejelzési rendszerét ki kell építeni. Mindezek következményeként mind a VITUKI-nál, mind a BME-nél elvégzett alapvető munkák számos értékes eredményt értek el, amelyek a továbbiak szempontjából alapvető fontosságúak. Azonban használható előrejelzés nem született. Ami elkészült, az is csak a hómentes időszakot célozza meg, gyenge eredménnyel. Szerencsére a VITUKI-ban Kovács György tudományos munkatárs készített egy kiadványt 1979-ben a havas időszak vizsgálatára, amely felöleli a hómérésektől kezdve a kisebb vízgyűjtők előrejelzési vizsgálatát is. Megállapítja számszerűleg, hogy a hóvízegyenérték függ a hórétegek számától, valamint azt is, hogy a lefolyásra kerülő hóolvadék mennyisége függ a talaj állapotától. Egy folyamaton belül száraz, nedves és fagyott állapotú lefolyást mutat be. Az előrejelzést egységnyi árhullámkép módszerével végezte el kisvízgyűjtőn. Bemutatja, hogy a hóvastagság és a hőmérséklet ismeretében hogyan lehet történeti vízegyenértéket előállítani. Ennek a módszernek a segítségével készültek feldolgozások a VITUKI kiadványokban található hóvízegyenérték számításokra, a Zalára, illetve a Császár-vízre. Ennek a könyvnek tanulsága alapján kezdtünk el Kravinszkaju Gabriellává1 a Kapós hóolvadásos árvizeinek vizsgálatával foglalkozni. Eljutottunk odáig, hogy 1986-ban si-került egy elfogadható pontosságú előrejelzést készíteni. Érdeklődés hiánya miatt azonban a módszer leírása, formába öntése elmaradt. A Balatonra vonatkozóan Böröcz. Imrének volt egy a témával kapcsolatos érdekes vizsgálata. Ennek rövid ismertetése a „Tájékoztató az állóvizek hidrológiai feltárásáról" című 1970. évi kiadványban jelent meg. A szerző ebben kimutatja, hogy viszonylag szoros kapcsolat van a vízgyűjtő március és április havi csapadéka, és ugyanazon időszak párolgással bővített természetes készletváltozása között, ha február végén nincs kint hó. Szoros a kapcsolat az esetben is, ha nem volt hó február végén, de márciusban vagy áprilisban havazott. Végül február végi hótakaró esetében egyes évek eltérnek a többiektől. Feltételezi, hogy ebben az esetben a talaj a hótakaró alatt mélyen át volt fagyva. Hasonló volt a helyzet a Velencei-tónál is. Lényeges különbség, hogy itt jelenleg nem áll rendelkezésre olyan hosszú adatsor, mint a Balatonnál. A másik különbség, hogy itt még egy körülmény gyakorol befolyást, mégpedig a hóra hulló eső. Ennek következtében erősen felgyorsul az olvadás. így volt ez 1956-ban és 1963-ban. 1956. évre már rendelkezünk elég adattal, hogy a hóolvadás lefolyási tényezőjét meg lehessen állapítani, hiszen a felhalmozódás február hónapban volt, az olvadás pedig márciusban esővel. A február és március havi csapadék és hozzáfolyási adat segítségével a lefolyási tényező 0,4-re adódott. Ugyanezt az értéket kapjuk 1963. évre is a hóolvadásos időszakra, valamint 1967. év februárjára. Számítási nehézséget az okoz, hogy a különböző kiadványokban szereplő hóvízegyenérték számítások gyakran bizonytalanok. Ilyen esetben, mint 1963. évben is, a számítást vízmérlegből visszafelé számítva is elvégeztem. Elvégzendő kiegészítések Az előzőek bizonyos alapot adnak a számításra, de feltétlen pótlásra, kiegészítésre szorulnak. A lefolyási maximum ugyan támpontot adhat a lefolyás minimumára is. Ez a maximum egyharmad része, mint az Kovács György könyvéből, valamint a Velencei-tó 1969. év január, február havi számításaiból is kiderül. Ilyen eset akkor áll elő, ha a talaj kis nedvességű volt, ezt követte a fagyás, majd a hófelhalmozódás. Első lépésben meg kellene állapítani, hogy milyen adatok állnak rendelkezésre. Ezek után lehet összeírni a kiegészítések listáját. Feltétlen szükség van hóvastagság mérési adatsorokra, talajnedvesség mérési adatokra is. A meglevő adatsorok javítását is el kell végezni. Csak mindezek ismeretében lehet a vízszabályozás stratégiáját erre az esetre kidolgozni. 39