Hidrológiai tájékoztató, 2001

MEGEMLÉKEZÉSEK - Dr. Dobos Irma: Halaváts Gyulára, az Alföld mélységi vizeinek kutatójára, halála 75. évfordulóján emlékezünk

Halaváts Gyulára, az Alföld mélységi vizeinek kutatójára, halála 75. évfordulóján emlékezünk Halaváts Gyula (1X53-1V26) Halaváts Gyula bányamérnök, geológus neve összeforrott az Alföld fiatalkori üledékeit feltáró artézi kutak létesítésével és az így nyert földtani adatok alapján a terület rétegtani kérdéseinek tisztázásával. Kilépett a korábbi, főként a felszíni képződményeket ismertető szemléletből és a mélység felé igyekezett vizsgálni nem csak lito-, hanem biosztratigráfiai szempontból is a negyed- és a fiatal harmadidőszaki képződményeket [1,2, 3], Fáradhatatlan, több mint 50 éves aktív munka jellemzi életét. . Bár sikerei nem lépték túl az ország határait - igaz nem is vágyott külföldi babérokra - hazai földtani kutatási eredményei annál jelentősebbek. Egyenes, szókimondó ember volt. Szívesen segítette, tanította a fiatalokat. A becsületes, lelkiismeretes emberhez méltóan életének célját az alkotó munkában látta. Nem akart és nem tudott pihenni, sok fiatalt felülmúló energiával dolgozott még nyugdíjas korában is. Rendkívül sok irányú tevékenységét irodalmi munkássága és a különböző tudományos egyesületekben való tevékenysége tükrözi [3]. A Krassó-Szörény megyei Zsenán 1853. július 7-én született, és már 12 éves korában teljes árvaságra jutott. 16 éves korától pedig leginkább óraadásból önállóan tartotta fenn magát. Középiskolai tanulmányait Miskolcon, Szarvason, Selmecbányán folytatja és Nagykőrösön fejezi be. A Selmecbányái akadémia bányászati szakának elvégzése után 1874-ben a Magyar kir. Földtani Intézetben kezdi gyakornoki munkáját és ott folyamatosan 44 évig dolgozik, majd nyugdíjazása (1918) után az intézet könyvtárát vezeti. Néhány napos betegség után, 1926. július 28-án halt meg. Sírjánál a Magyarhoni Földtani Társulat és a Földtani Intézet nevében Timkó Imre mondott búcsúbeszédet [3]. A sokoldalú kutató A földtani térképezés egész életét végigkísérte, s csak nyugdíjazása előtt 2 évvel (1916) hagyja abba. Krassó-Szörény és Torontál megye után az Erdélyi-medence déli részén dolgozik és eközben a legidősebbtől a legfiatalabbig minden képződményt a legrészletesebben feldolgozza. Rétegtani, szerkezeti kérdésekben teljes biztonsággal foglal állást. Az Erdélyi-medencében megfigyelte, hogy a földgáz, a sósforrások, a fortyogok nem csak az antiklinálisokon, hanem azok szárnyain, sőt a szinklinálisokban is megjelenhetnek. Megállapításának helyességét Papp Simon is elismerte. Kedvenc paleontológiái munkája nemcsak a puhatestűekre, hanem a gerincesekre is kiterjedt. Számos mamutlelőhelyet (egri, domahidai, mérki, jobbágyi) ír le és 1891 -ben az akkor ismert pontusi, levantei és pleisztocén lelőhelyek hódmaradványairól ad összefoglalást [3], Már térképezése kezdetén megkíséreli a pannóniai képződmények rétegtani problémáit feltárni, majd rövidesen bekapcsolódik az alföldi artézi kutak kőzettani anyagának feldolgozásába. Amikor Zsigmondy Vilmos 1876-ban vállalatát átadta unokaöccsének, Zsigmondy Bélának, akkor indult meg az Alföld jó minőségű ivóvízzel való ellátása és a számos hideg vizű mellett igen sok hévízkutat (Herkulesfürdő, Gánóc, Vihnye, Félixfürdő) is létesít Zsigmondy Béla. Míg nagybátyja legnagyobb részt önállóan dolgozza fel kútjainak földtani rétegsorát, addig ő igazi fúrómérnök marad és a földtani értékelést a Földtani Intézetre bízza. A gondosan begyűjtött kőzetminták tudományos feldolgozására Halaváts Gyulát bízza meg az Intézet igazgatója, aki nagy lelkesedéssel mélyed el az új feladat kimunkálásában [1]. Zsigmondy Béla az első artézi kutak között létesítette a püspökladányi I. és II. sz. kutat és az anyagfeldolgozást Telegdi Roth Lajos végezte és ő vetette fel először, hogy a vékony, 30-40 m vastag pleisztocén alatt esetleg levantei rétegek is kifejlődtek. Ezután kapcsolódik be Halaváts Gyula a szentesi és a hódmezővásárhelyi közkutak anyagának feldolgozásába (1888). Először Szentesről írja le a Viviparus böckhit 243 m mélységből, s ezt a „felsőlevantei alemelet „Vivipara böckhi-szint"-jének nevezte el. Ugyanezt a faunát később több alföldi város és község - Hódmezővásárhely, Szeged, Nagybecskerek, Szarvas, Szabadka - artézi kútjának rétegsorában is felfedezte. A szintjelzőnek elfogadott Viviparus böchki alapján azután felvázolta a Zombor és a Szentes közötti dél-magyarországi terület földtani felépítését. Ez a szelvény bemutatja, hogy a pleisztocén rétegek D-ről E felé kivastagodnak és a jelenlegi országhatáron belül 140 és 184 m között jelölte ki Halaváts a pleiszlocén-Ievantei határt. Az 1950-es évek újabb vizsgálata ezt a rétegtani határt a Viviparus böckhi másodlagos helye miatt azután Szegeden és környékén 500-700 m-ben határozta meg. Ez az új eredmény nem csökkentette Halaváts érdemeit, mert munkájával bizonyította az artézi kutak létesítésének lehetőségét [3], Miután az anyagfeldolgozás révén közvetlen kapcsolatba került az artézi kutak műszaki kivitelezésével, így szükségszerűen az ott tapasztaltakkal is behatóan foglalkozik. Szerinte állandó kút létesítéséhez nagyobb átmérőjű és vörösfenyővel bélelt kutakra van szükség, ahogyan azt annak idején Zsigmondy Vilmos is tette, mert csak így kerülhető el a béléscső perforálódása, illetve a vízhozam csökkenése. A vízellátás megoldása mellett felhívja a figyelmet a vízpazarlás megakadályozására és ahol szakértő, ott egynél több kút létesítését nem javasolja, mert véleménye szerint a távollakók vízellátását vezeték kiépítésével meg lehet oldani. 6