Hidrológiai tájékoztató, 2001

TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Dr. Molnár Béla: Beszámoló a korzikai tanulmányútról

januári középhőmérséklet 7,9 °C. A korai meleg tavasz a növényzet korai éledését hozza magával. Az ősz is legalábbis 600 m tszf-i magasságig ugyancsak enyhe. Az igen erős nyugati irányú szeleknek a kőzetek mállásában, formáinak kialakításában fontos szerepük van. A csapadékeloszlás sem területileg, sem időben nem egyenletes. A központi hegyvidéken az évi csapadék eléri az 1500 mm-t. Délen azonban csak 600 mm, északon ennél valamivel több, de a mezőgazdaság részére egyik sem elegendő, mert a csapadék nagy része a mediterrán éghajlatnak megfelelően ősszel, és nem a vegetációs időszakban hull le. Ezért részben öntözéses gazdálkodást folytatnak, amely esőztető, csepegtető és alagcsövezés formájában valósul meg. Korzika növényvilága rendkívül gazdag, sok az endemikus faj. A mediterráneumra jellemző cserjék machia flórát hoztak lére. Elterjedtek szelídgesztenyései és parafaerdői. Az utóbbi kérge a sziget exportcikkét is jelenti. A lombos erdők közül fontos még az eukaliptusz, a tűlevelűek közül pedig az ernyőfenyő. Gazdaságát jellemzi, hogy a mezőgazdasági kultúrnövények közül legfontosabb a sziget keleti és északi részén termelt szőlő és kisebb mértékben a kukorica. Fontos a legeltető juh és kisebb mértékben a szarvasmarha állatenyésztés. Speciális a sertéstartás, az állományt őrizet nélkül, szabadon, főleg szelídgesztenyéseken nevelik. Ily módon vaddisznókkal kereszteződve sajátos fajta alakult ki. Húsukból készül az általánosan elterjedt helyi kolbász és sonka fajta. A lakosság ellátását jórészt behozatalból biztosítják, pedig nyersanyagokban nem szegény. Ezüst-, réz-, ólom-, mangán- és vasérckészletekkel rendelkezik. Az állami beruházás és a munkaerőhiány azonban a bányászat fellendülését akadályozza. Nehezíti a sziget jellegből adódó szállítási költségek magas aránya is. A szigeten az utóbbi évtizedekben nagyon fellendült az idegenforgalom. Sok szálloda, nyaraló épült. Jól kiépített kempingjei vannak. Jól járható úthálózatot építettek ki, és érezhetően minden az idegenforgalom céljait szolgálja. Remek homokos, fürdésre nagyon alkalmas, jól kiépült tengerpartjai is ezt a célt kívánják segíteni. Földtanilag a Földközi-tenger nyugati részének tektonikai viszonyai arra utalnak, hogy Korzika és Szardínia az egykor provancei térséghez tartozó mikrolemez részéhez tartozott. A szigetek kb. 50 °C-os, az óramutató járásával ellentétes irányban keletre mozdultak el. Paleomágneses vizsgálatok szerint a mozgás valószínűleg a neogénben következett be. A forgástengely Liguria térségében feltételezhető. Korzika a paleogén végéig a Francia-középhegységtől a Szardíniáig ívelő szárazföld peremi hegységelőtéri hídhoz tartozott. Ez az alpi hegységképződésben nem érintett előhíd választja el a Pireneusok és a Nyugati-Alpok egymástól független szerkezeti részeit. Nizza térségében a Ligur-tenger alatt eltűnő Nyugati-Alpok külső szubalpin láncai Korzika keleti hegyvidékein bukkannak ismét a felszínre. így a sziget északkeleti része szerkezetileg alpi, délnyugati része viszont varisztid jellegű. A forgás északnyugaton térnövekedéssel - ma itt van a Ligur-tenger -, keleten pedig térrövidüléssel járt együtt. A ligur szerkezeti egység takarói nyugat felé a kelet-korzikai alaphegységi összletre tolódtak. A sziget földtani felépítésére és fejlődéstörténetére jellemző, hogy aTirréni mikrokontinens felszínen maradt részét képezi. Kőzettanilag három részre osztható f 1. ábra). Az „Ősi Korzika" a nyugati partoktól a szigetnek mintegy háromnegyed részét foglalja el. A felszínen paleozóos, varisztid eredetű, főként gránit van. A területen belül vulkáni rész különíthető el, amelynek eredményeként a felszínen vulkáni kőzetek jelentkeznek. Ez a rész igazi hegyvidéki terület. A hegyvonulatok a nyugati partvidékig kifutnak. A parton a hegygerincek a tengerbe előrenyúlnak, míg a közöttük levő völgyekbe a tenger benyomul. Ezáltal öblök és félszigetekkel tagolt ria-típusú partvidék jött létre. A gránit a sötétszürkétől (Sartene) a sárgán át (Désert des Agriátes) a vörösig (Les Calanches) változik. Az északnyugati tengerparton Calvitól délre Portóig a Scandola sziklaszirtjeinél a gránit ortoklász tartalma nagy, amely a vasas szennyeződés miatt rózsaszínű. Ez adja a kőzet jellegzetes húspiros színét. A scandonai bizarr sziklákat és az itteni partvidéket 1987-ben az UNESCO a világörökség részének nyilvánította. Jellegzetesek a gránitban előforduló kisebb-nagyobb, többékevésbé gömb alakú hólyagok, lyukak, amelyeket a szaknyelv tafoniknak nevez. Sehol a világon ilyen nagy számban és változatos nagyságban nem fordulnak elő, mint itt. Méretük a néhány cm-től a ház nagyságáig változik. Keletkezésük sokáig kérdéses volt. A külső erők a szél, az abrázió és a biogén mállásra vezették vissza. Kiderült azonban, hogy sok közülük alig érintkezik a külvilággal, sőt egyesek csak a robbantásokkor kerültek a felszínre. A csekély számú biogén mállással keletkezett tafonin kívül tehát olyan az elhelyezkedésük és formájuk, hogy keletkezésüket nem magyarázhatjuk külső erők hatásának. Ujabban az az elfogadott nézet, hogy a még izzó magmában levő gázbuborék okozza, amely a kőzetbe „befagyott". Másik elképzelés szerint a magmában karbonátos I. ábra. Korzika földtani térképe 54