Hidrológiai tájékoztató, 2001

TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Dr. Molnár Béla: Beszámoló a korzikai tanulmányútról

[3] Uherkovich. G.: Beiträge zur Kenntnis des Fyrisán - Phytoplanktons. - Svensk Botanisk Tidskrift. 1967,61, 193-208. [4] Uherkovich. G

.: Zur Chlorocoecalen-FIora Finnlands. I. - Acta Botanica Fennica, 1968. 82. 1-26. [5] Uherkovich. G.: Syllabus zum Phytoseston-Kurs. - Lund-Tvarminne, Univ. Lund, 1969. 1-56. [6] Uherkovich. G.: Seston Wisly od Krakowa po Tczew. - Acta Hydrobiol. (Krakow), 1970. 12, 161-190. [7] Uherkovich. G.: Beiträge zur Kenntnis des Phytoplanktons von Helgoland. Botanica Marina (Hamburg), 1970, 13,50-56. [8] Uherkovich, G.: Über das Phytoseston des Helgaä - Svensk Botanisk Tidskrift. 1971.65.78-104. [9] Uherkovich. G.: Zur Chlorococcalen-Flora Finnlands. II. - Acta Botanica Fennica, 1971, 94. 1-24. [10] Uherkovich. G.: Zur Chlorococcalen-Flora Finnlands. III. - Acta Botanica Fennica, 1973, 99, 1-18. [1

1] Uherkovich. G.: Syllabus zum algologischen Kurs in Joensuu und Aneboda, Sommer 1975. - Univ. Joensuu, 1975, 1-47. [12] Uherkovich, G. Rai, H.: Zur Kenntnis des Phytoplanktons einiger Gäwasser des Staates Elfenbeinküste Afrika. II.-Arch. Hydrobiol., 1977, 81, 233-258. [13] Uherkovich, G.: Amazónia algavegetációjának magyar kutatása. - Hidrológiai Tájékoztató, 1999. 50-54. [14] Uherkovich, G.: Magyar hozzájárulás Szlovákia algavegetációjának kutatásához. - Hidrológiai Tájékoztató. 2000, 60-62. Beszámoló a korzikai tanulmányútról 20(1«. 09. 22.- 10. 01. DR. MOLNÁR BÉLA Szegedi tudományegyetem, Földtani és Őslénytani Tanszék A Magyarhoni Földtani Társulat által szervezett tanulmányút a Pesti Center Travel kivitelezésében valósult meg. Vezetői geológus kollégánk, Tanács János és fia Tanács Gábor voltak. Az előbbi a szakmai, az utóbbi pedig a sziget történelmét, lakosságát és helyi szokásait mutatta be igen magas színvonalon. A terület egyháztörténeti és építési stílusait és értékeit Vincze Melinda ismertette. Az utazáskor busszal összesen közel 4000 km-t tettünk meg, amelyből megközelítőleg 1500 km jutott Korzikára. Ezen kívül hajóval utaztunk odafelé Livornótól Bastiáig és vissza Bastiától Genováig. Korzika történetére jellemző, hogy régóta lakott terület, K. e. 6570 körüli időből származik az első emberi lelet, a „bonifaciói asszony" csontváza. Az első népcsoport valószínűleg Liguriából származott, és a sziget déli részét foglalta el. K. e. 2500 körül a megalitkultúra található, amelynek a hatalmas menhir kőtömbök az emlékei. K e. 1600 körül a Torre-kultúra alakult ki, amely erődítménytornyokat épített, és nevét is erről kapta. Ez a kultúra Porto-Vecchio és Ornano/Sartenias térségekben található. K. e. 556-ban a kis-ázsiai Phokaiából érkező görögök a sziget keleti partjainál jelentek meg. Ők ugyanúgy, mint K. e. 259-ben a rómaiak, először Alériában telepedtek meg. A görögök a sziget belső részein folytatott fémbányászat érdekében szövetséget kötöttek a sziget belsejében élő korzikaikkal. A rómaiak 700 évig tartó uralma alatt nagy latifundiumokat alakítottak ki. A keresztény térítés K. u. a 3. században érte el Korzikát. Kétszáz évvel később a szigetet a vandálok és a keleti gótok dúlták fel. A 8-10. században egymás után a bizánciak, a longobárdok és a frankok után a szaracénok foglalták el Korzika partvidékét, majd a sziget belsejét. Általános volt, hogy a behatolók a partvidéken, az „őslakos" korzikaiak pedig a belső hegyvidéki területeken éltek. A szaracénok kalóz hajósok is voltak, akik rémuralmat teremtettek. Ezért 1020-ban Pisa és Genova együttes erővel a tengeri hatalmukat veszélyeztető korzikai támaszpontjaikat elfoglalta. (Az 1762 óta hivatalos korzikai címeren ábrázolt homlokpántos mórfej ma is a szaracénok 11. századi kiűzésére emlékeztet.) 1077-1284 között a szigeten Pisa uralkodott, amikor is a sziget gazdasága felvirágzott. 1284-ben a rivális Genova azonban tengeri ütközetben legyőzi Pisát, és uralma 1768-ig tart. Ők építették ki a parti megfigyelő tornyokat és erődöket. Uralmuk ellen 1729-1769 között függetlenségi háborúk folytak. Korzika kétszer is kivívta függetlenségét. A második függetlenség idején a vezető, nemzeti hősük Pascal Paoli volt. A sziget rövid ideig angol uralom alá is tartozott. 1768-ban Genova XV. Lajos francia királynak a szigetet eladja. Ezért az 1768. május 15-én megkötött versailles-i szerződés értelmében Korzika 1770-től Franciaország fennhatósága alá tartozik, majd 1789-től Franciaországba francia megyeként tagozódik be. Az első világháborúban a francia hadseregen belül Korzikának nagy volt az embervesztesége, sokan a szigetről ki is vándoroltak. 1942-43-ban a szigetet az olasz hadsereg foglalta el. A lakosság létszáma az utóbbi évszázadban erősen csökkent, jelenleg mindössze 250 ezer körüli. A lakosság ma is autonómiájáért küzd. Ezt gyakran a Korzikai Nacionalista Csoport tevékenységével illegális robbantásos merényletekkel teszi. Mára már elérte, hogy a helységeket jelző táblák kétnyelvűek, francia és korzikai feliratúak. A gazdasági élet az anyagország támogatását azonban nem nélkülözheti. A szigeten nagy a munkanélküliség, és Franciaország többi részéhez képest a relatíve szegénység. Sokan emiatt máshol keresnek munkát, de szándékuk szerint mindig vissza kívánnak térni. A franciák kicsit lenézik a korzikaiakat, lustának tartják őket, és olyanoknak, akik csak a segélyeket várják. A lakosságot a véres történelem eredményei és a természettel való küzdelem keménnyé és idegenekkel szemben gyakran gyanakvóvá és barátságtalanná tette. A szigeten Ajaccióban született Napóleon, akinek kultusza gyakori. Korzika területe 8800 knV. Hosszúsága 183 km, legnagyobb szélessége 83 km. Rendkívül tagolt partvonala van, amely közel 1000 km hosszúságú. A sziget domborzatát jellemzi, hogy középen 2000 m-es magasságú csúcsok vannak. Nyugati partvonala meredek sziklákkal ereszkedik le a Földközitengerre. A Ligur-tenger felé néző keleti partvonalát sok esetben a hegyekről érkező folyók töltötték fel és alakították ki. A lecsapolás előtt ezek a területek sokszor mocsarasak és malária veszélyesek voltak. Korzika éghajlata mediterrán, amely az azonos földrajzi szélességen elhelyezkedő földközi-tengeri területekhez képest jóval kellemesebb. A sziget éghajlatát a magassági viszonyok, a tengeri hatások és az uralkodó szelek befolyásolják. A partközeli területek évi középhőmérséklete 14,7-16,6 °C közötti. Északon a hőmérsékleti értékek magasabbak, mint délen, Bonifació környékén. A száraz, forró nyarakon erős napsugárzás van. A partok mentén a tél igen enyhe, Bastiában a 53