Hidrológiai tájékoztató, 2001

TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Dr. Scheuer Gyula: Az Által-ér-völgyi édesvízi mészkövek paleo-hidrogeológiai vizsgálata abszolút kor adatok alapján

Megyeri J. (1965): Összehasonlító hidrobiológiái vizsgálatok a keleméri és az egerbaktai Sphagnum-lápokon. - Szegedi Tanárképző Főiskola Tudományos Közlem.. Szeged. 115-121. Ptmyi. J. E. (1957): Parastenocaris lörökae sp. n„ eine neue Copepoden-Art aus Ungarn. - Opusc. Zool. Budapest, II. 3. 43-47. Ponyi, J. E. (1958): Unterirdische Harpacticoiden aus Ungarn. - Zool. Anz., 160, 3/4, 73-77. Ponyi. ./. E.. Ponyi, L. (1961): Daten Uber einige dem interstitiellen Wasser der Donau lebenden Tiere bei Bratislava. - Biológia, Bratislava, 16, (II), 838-841. Ponyi J„ Ponyi J.-né (1962): Adatok a Mánfa-patak (Mecsek-hegység) intersticiális faunájának ismeretéhez. - Állat. Közlem.. 49. (1-4), 91-96. Ponyi J.. Dévai I. (1977): A Fertő magyar területének rákjai., - Hidrol. Közlöny, 6-7, 262-270. Ponyi J., (1995): A Hévízi-tó rákjai. - Hévízi Könyvtár, 6, 151-162. Ponyi./.. P-Zánkai N. (1996): A Kis-Balaton II. monitorozására végzett gerinctelen faunakutatások 1993-95-ben. - 2. Kis-Balaton Ankét, 275-284. Ponyi./. (1997a): A Balaton Cladocera és Copepoda rákjai. - Állat. Közlem., 82, 69-80. Ponyi./. (1997b): A Balaton-felvidék patakjainak zoológiai vizsgálata - Hidrol. Tájékoztató, 18-22. Ponyi J. (2000): Fauna vizsgálatok a Tisza partszegélyén 1959-ben. - Hidrol. Tájékoztató, 50-57. Török P. (1935): A budapesti vízvezetékei víz szüredékének Faunája. - Doktori értekezés. - Matematikai és Természettudományi Értesítő, 53, 637-664. Török P. (1954): Mikroorganismen aus dem Wasser ungarischer Wasserleitungen. -Acta Microbiol. Acad. Sei. Hung. I (1-3), 223-241. TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK Az Által-ér-völgyi édesvízi mészkövek paleo-hidrogeológiai vizsgálata abszolút kor adatok alapján DR. SCHEUER GYULA A gerecsei édesvízi mészkő-előfordulások közül az Által-érvölgyiek hazai vonatkozásban kiemelkedő jelentőségűek, mert az elmúlt évtizedekben Tatánál és Vértesszőlősnél ősrégészetileg igen nevezetes leletek váltak ismertté. A régészeti kutatásokhoz kapcsolódva azután olyan átfogó és részletes vizsgálatokra került sor (paleobotanikai, paleontológiái, geomorfológiai stb.), amelyek kiterjedtek az Által-ér-völgyi valamennyi hévforrás felhalmozódásra. E vizsgálatokból különösen jelentősnek kell ítélni az egyes édesvízi mészkő-előfordulásoknak abszolút kor meghatározásait [2, 3], mert ezen adatok felhasználásával már felvázolhatok a vizsgált terület paleo-hidrogeológiai fejlődéstörténetének főbb jellemzői. Az Által-ér-völgyi édesvízi mészkövek konkrét bizonyítékai annak a neogénben meginduló és még napjainkban is tartó hévforrás tevékenységnek [6], amely fejlődéstörténetének egy adott szakaszában a Gerecse nyugati peremi részére is átterjedt. Az egyes előfordulások részletes leírása már Schréter Z. [1] részéről megtörtént és az azóta végzett újabb megfigyeléseket és vizsgálati eredményeket is publikálták [4], A területen ismert kilenc édesvízi mészkő-előfordulás közül ötnél rendelkezünk abszolút koradatokkal (I. ábra). Az Által-ér-völgyi édesvízi mészkövek Vértesszőlősnél és Tata belterületén és közvetlen környezetében fordulnak elő, részben azonos, részben pedig különböző magasságokban (2. ábra). Vértesszőlősnél három egymástól független hévforrás és ezekhez kapcsolódó travertinó mutatható ki, míg Tatanál a városban két, a peremi részeken pedig négy édesvízi mészkőlerakodás ismeretes. Egyes felhalmozódásoknál (Vértesszőlős, Tata paleolittelepes mészkövek) két vagy több kormeghatározó adat is rendelkezésre áll [2, 3], amelyekkel lehetőség nyílt a középső- és felső-pleisztocénben uralkodó gerecsei hévízkarszt viszonyok főbb jellemzőit megismerni. A vizsgált területre vonatkozó meghatározó jelentőségű Th/U abszolút koradatokat összefoglalóan a 3. ábra szemlélteti. 1. Vértesszőlős Vértesszőlősi előfordulások köziil a legnevezetesebb a község keleti részén található. Itt a mészanyagot egykori bányák tárják fel. Ezt a paleolittelepes mészkövet (/. ábra. I. jelű) erózióbázis /. ábra. Helyszínrajz az Által-ér völgyi édesvízi mészkő előfordulások feltüntetésével 1. Vértesszőlős paleolittelepes mészkő, 2. Vértesszőlős észak, 3. Vértesszőlős tatai út, 4. Tata paleolittelepes mészkő. 5. Tata Cseke-tói mészkő, 6. Tara Fényesforrási mészkő, 7. Baji szőlői mészkő. 8. Kenderhegyi mészkő, 9. Mária-Magdolna-i mészkővek. felett fakadó hévforrások halmozták fel lejtői tetarátás kifejlődésben. A kivált karbonát anyagot gyakran tagolják olyan köztes üledékek (lösz, futóhomok), amelyek azt jelzik, hogy a forrásműködés többször megszakadt az elégtelen csapadékú klimatikus viszonyok miatt. A rendelkezésre álló abszolút koradatok (Th/U) alapján a hévforrások a középső-pleisztocénben kb. 400-450 ezer évvel ezelőtt kezdték el karbonátanyaguk felhalmozását, amelyet a 350 ezer évnél idősebbnek bizonyult mészkő abszolút koradata bizonyít. A hévforrások e területen hosszabb időn keresztül törtek fel, amelyet a 325, 217, és 128 (Th/U) ezer évesnek meghatározott mészkőminták igazolnak. így az adatok alapján a vértesszőlősi paleolittelepes édesvízi mészkövet felhalmozó források kb. 300 ezer éven keresztül törtek fel ezen a helyen. A község északnyugati részén kis területi elterjedésben (1. ábra 2. jelű) és vastagságban kb. 150 mtszf-i magasságban található meg a területrész második mészkő-előfordulása. A mészkő kis hévforrástóban halmozódott fel és Th/U kora 248±67 ezer 34