Hidrológiai tájékoztató, 2001

TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Dr. Scheuer Gyula: Az Által-ér-völgyi édesvízi mészkövek paleo-hidrogeológiai vizsgálata abszolút kor adatok alapján

2. ábra. A; Altal-ér völgyi édesvízi mészkövek telepiilesi magassagait bemulató ábra (Megjegyzés: Az édesvízi mészkő előfordulások jelölése az 1. ábráéval megegyeznek.) ábra. Az Által-ér völgyi édesvízi mészkövek csoportosítása abszolút (Th/U) alapján (Megjegyzés: A jelölések az 1. ábráéval azonosak). évesnek bizonyult. E mészkő karsztvízföldtanilag azt igazolja, hogy az Által-ér-völgybevágodásának egy adott időszakában kb. 150 m-es szinten is volt hévforrás működése, de ez nem okozott olyan hidrodinamikai változásokat a karsztrendszeren belül, amely a felső 180-as szinten fakadó források elapadásához vezetett volna. így előállt az az érdekes helyzet, hogy kis területen belül 180 és 150 m-es magasságokban átmenetileg egyidejű forrásműködés és mészfelhalmozódás történt a középső-pleisztocén második felében (riss). A vértesszőlősi édesvízi mészkősorozat harmadik, tagja a község északnyugati részén a házak közé beékelődve a tatai út mellett annak jobb oldalán található. Környezetéből beépítetlenül szigetszerűen emelkedik ki 155 mtszf-i csúcsmagassággal. Nagysága kb. 300x150 m és vastagsága a 15 m-t is meghaladja. Hévforrástavi kifejlődésű és Schréter Z [1] megfigyelései szerint az Által-ér teraszanyagából fokozatosan fejlődött ki a travertinó. így e mészkövet olyan hévforrások halmozták fel, amelyek az erózióbázison, folyóvízi szemcsés üledékeken keresztül törve sekély tóban fakadtak. E mészkő előfordulásból vett mintaTh/U kora 135±12 ezerévesnek bizonyult. A rendelkezésre álló vértesszőlősi előfordulásuk abszolút koradatainak összehasonlításából az. a paleokarsztvíz-földtani következtetés vonható le, hogy kis területen belül különböző magasságokban átmenetileg egyidejű hévforrás kilépés és mészfelhalmozódás mutatható ki. Vagyis a felső-pleisztocén elején az erózióbázison fakadó hévforrások mellett még olyan források is voltak, amelyek az erózióbázis felett a völgyoldalban léptek a felszínre. 2. Tata és környéke Az idesorolható mészkővek legmagasabban települő tagja a Gerecse nyugati peremrészén Baj község közelében található kb. 190-210 mtszf magasságban. A travertinót kisebb bánya tárja fel. A mészkő kemény, növényi életnyomokban gazdag és hévforrástavi kifejlődésű. E mészkő igazolja azt, hogy megkezdődött a hegység nyugati részén egy olyan karsztvízföldtani forráskilépési és az evvel járó mészképződési súlypont áthelyeződés, amely több lépcsőben elvezetett a mai állapot kialakulásáig. Ez a folyamat a mészkő kora alapján [4] már az alsó-pleisztocénben megkezdődött. így az eddig csak a Duna-völgyhöz kapcsolódó nyugat-gerecsei hévforrás tevékenység és mészképződés, részben áthelyeződött már az Általér-völgyére is. A tatai mészkősorozat további városon kívüli előfordulásai egy északnyugati-délkeleti irányú dombsoron települnek, amely a hegységből kiinduló Öreg-Kovács, - Kereszt-hát, Kecskehegy dachsteini mészkőből álló .kiemelt helyzetű rögsorának szerves folytatódása az Által -ér-völgyében harmad- és negyedidőszaki üledékekkel letakarva. E dombvonulathoz kapcsolódnak a Kender-hegyi és a Mária-Magdolnai előfordulások. Az ezeket létrehozó források az eltakart helyzetű rögsornak legmagasabban kiálló, tagjaiból fakadhattak. A Kender-hegyen található mészkő tavi kifejlődésű és 181,5 mtszf magasságával megegyező karsztvízszintet rögzít mint a vértesszőlősi paleolittelepes mésztufa. A Mária-Magdolna pusztai megnevezésű előfordulások közül az első a Malom-hegyen figyelhető meg 145 mtszf magasságban. A másik pedig ettől északnyugatra kb. 500 m-re közvetlenül a tata-almásluzitői út mellett 143,6 mtszf-i magasságban található. így egy név alatt ismertetett [1] előfordulás 35