Hidrológiai tájékoztató, 2001

ÁLTALÁNOS VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Dr. Pataki Nándor: A hévíz balneológiai célú hasznosítása

nyomó többsége csakis mesterséges feltárások, mélyfúrású kutak segítségével termelhető ki. Ismeretes, hogy a balneológiai-balneoterápiai célú mélységi vizek, a Kárpát-medencében, számos rétegtani szintben és földtani formációban fordulnak elő. így az alaphegység jellegű devon időszaki dolomittól a negyedidőszaki porózus üledékekig bezárólag találkozhatunk hévízzel. Az említetten belül is, különösen két nagy kiterjedésű földtani képződményben alakult ki regionális mélységi vízkészlet: - a középső-pliocén vagy felső-pannoniai, vízszintes településű, homokkő sorozatban; - a triász időszaki repedezett-hasadékos, részben karsztosodott, karbonátos kőzettömegben. A jelenlegi készletbecslések alapján a Pannon hidrodinamikai rendszerben tárolt hévízkészlet, -2000 km'-re becsülhető. Balneológia hasznosítás szempontjából feltétlenül ki kell emelnünk, a hazai hévíztermelés mintegy 15%-át adó, triász időszaki karbonátos, hasadékos tárolókat. Tekintettel arra, hogy ezen készletek, természetes források formájában, már a földtörténeti múlt során működtek, a kitermelés kezdetei nem határozhatók meg. A nagymélységű, zárt tárolók kivételt képeznek. Megjegyzendő, hogy a már említett, első hazai mesterséges feltárások, ezen karbonátos tárolók megcsapolására irányultak. Megemlítendő, hogy a felső-pannoniai hévíztároló-rendszer tartalmazza a legnagyobb hévízkészletet a Kárpát-medencében. A kutak nagy része már 40-70 év óta üzemel és a víztárolók rétegenergiájának csökkenése következtében a kezdeti, kifolyó víztermelést egyre inkább a búvárszivattyús üzemelés váltja fel. A hévízkészletek többsége nem megújuló, nincs utánpótlódása, a vízkitermelést viszont a vízfogyasztásnak rendelik alá. Feltétlenül szükséges tehát a rendkívüli, szigorú vízkészlet- és tárlóenergia-gazdálkodás fenntartása. A karsztvízszintek és hőmérsékletek csökkenése pl. mindenesetre figyelmeztető jel és a készletek véges voltára utal. Szerencsére Hévíz környékén, az ismert intézkedések hatására a rend helyreállítódni látszik. A hévíztermelés következtében, azonban a felső-pannoniai hévíztároló-rendszerben, 1-5 bar nyomáscsökkenés következett be ez idáig. Ennek eredményeként a korábbi főleg felszálló, szabadkifolyású vízkitermelést, búvárszivattyús üzemelésre kellett átváltani. A nyomáscsökkenés főleg azon területeken jelentkezik, ahol nagymértékben érvényesül a kutak egymásra hatása (pl. Szentes, Szeged, Hódmezővásárhely). A magyarországi fürdőkben főként hévizet használnak, ez azt jelenti, hogy a hévízkutak egyharmadát, összesen 282 kutat, a fürdők hasznosítják, ami -285 m'/min vízmennyiséget jelent. A hazai vízföldtani adottságok következtében a természetes hévízforrások száma elenyésző, a mesterséges feltárásokhoz viszonyítva és főleg Budapest és Hévíz területére korlátozódnak. Balneológiai szempontból rendkívül lényeges, hogy a hazai hévizekben gyakran fordulnak elő oldott és szabad gázok, melyek különböző földtani és geokémiai folyamatok eredményeként képződtek. Leggyakrabban a szén-dioxid, a metán, a nitrogén továbbá a kénhidrogén, valamint ritkábban radon vagy rádium-emanáció előfordulásokkal találkozhatunk. 3. Balneológiai célú hévízhasznosítás A balneológia célú hasznosítás vonatkozásában ki kell emelnünk a hajdúszoboszlói és debreceni kezdeményezéseket. Hajdúszoboszló tekinthető a komplex hévízhasznosítás első alkalmazási helyének. Jóllehet már eredetileg, a hangsúly kétségtelenül a balneológiai-balneoterápiai hasznosításon volt, de ezt a sajátos összetételű vizet már kezdetben ásványvízként palackozták, sólepárlást végeztek és a sót forgalmazták. A hévizet ezen túlmenően üvegházak fűtésére, a kitermelt szeparált gázt áramfejlesztésre és vasúti kocsik világítására hasznosították. Jelenleg a hévíz által szállított kis entalpiájú energiából, a balneológia területén, országosan, -580 MW-t hasznosítunk. A legismertebb balneológiai centrumok: Budapest, Bük, Debrecen, Hajdúszoboszló, Hévíz, Gyula, Zalakaros. Budapesten 28 kút áll e cél szolgálatában, emellett sok foglalt forrás is táplálja a fürdőket. A legtöbb fürdő és uszoda, melyet hévízzel töltenek, az Alföldön található, s ezeknek nagy a népegészségügyi jelentőségük, amit sokan elfelejtenek (idézem Korim Kálmánt). Összesen 145 hévízfürdő ismeretes az országban, melyek vize gyógyvízzé van nyilvánítva. A hévizet a Dunántúlon is sok helyen, számos ismert gyógyfürdőben Budapest, Bük, Harkány, Hévíz, Sárvár, Zalakaros, hogy csak néhányat említsünk, hasznosítják balneológia és gyógyászati célra. 1964-ben, szénhidrogén-kutatás révén 1960 m-es mélységben 83 °C hőmérsékletű, rendkívül nagy sókoncentrációjú hévíz került feltárásra Rábasömlyén határában. A kútfejnél jelentkező sókiválás (összes sótartalom -46 g/l) lehetetlenné teszi a folyamatos gyógyvíztermelést, viszont jelentős a gyógysótermelés és -forgalmazás. így jelenleg a gyógyvíztermelés bázisául az 1973-74. évben, kutatófúrásként mélyített és hévízkúttá kiképzett 2005 m mélységű Rábasömlyén II. kút szolgál. A hévízkutak mintegy negyedénél sókiválás jelentkezik, de ez csak néhány kútnál (főleg zártjellegű, karbonátos tárolók esetén mint pl. Mezőkövesd, Zalakaros) jelentős. A vízkőképződés megelőzésére, a legtöbb helyen, inhibitort adagolnak (Liebe Pál). Magyarország egyike azon hévízben gazdag országoknak, ahol évente több mint 10 M m' hévíz jut a felszínre. Megjegyzendő, hogy a széles körű, komplex hasznosítási tevékenység, helyi vonatkozásban is nagyon kedvezően befolyásolja a térségek fejlődését. A hasznosított hévíz elhelyezése általában nagy gondot okoz az üzemeltetők számára. A balneológiai célú hasznosítás esetén a visszatáplálás, a szigorú környezetvédelmi előírások miatt általában nem valósítható meg. Ennek eredményeként pl. a Dunántúlon ahol egyébként a karbonátos, hasadékos tárolókban a hévizek visszasajtolása műszakilag, gazdaságosan kivitelezhető, a visszasajtolás rendkívül kevés helyen vált gyakorlattá. A hévízfürdők üzemeltetésénél, egyébként elsődleges szempont a hévízzel történő takarékos gazdálkodás kell legyen. A hévízfürdőknél általánossá kell tenni a visszaforgatást. Ez természetesen nem vonatkoztatható gyógyvizekre, gyógymedencékre, ebben az esetben átfolyásos üzemelést alkalmazunk. A hévízkészletek minőségi és mennyiségi védelmében rendkívül kívánatos a hévízkészletek védőidomának meghatározása és a védőidomon belüli végzendő minden beavatkozás, előzetes, komoly mérlegelése. Káros beavatkozás csak abban az esetben volna tűrhető, ha ez nemzetgazdasági szempontból nagyobb hasznot mint kárt jelente. A hévíz, mint természeti kincs, esetében nehezen képzelhető el ilyen feladvány, lásd korábban, a bányászati beavatkozások által, a nemzetgazdaságnak okozott károkat. Rendkívül fontos a jövőt szolgáló feladat, a tárolórendszerben lejátszódó folyamatok vizsgálata, így az utánpótlódás, a 28