Hidrológiai tájékoztató, 2001

ÁLTALÁNOS VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Gerse József: Települési folyékony hulladék - településtisztasági szolgáltatás folyamatos biztosítása érdekében szükséges intézkedések megtételére vonatkozó javaslatok

Települési folyékony hulladék-településtisztasági szolgáltatás folyamatos biztosítása érdekében szükséges intézkedések megtételére vonatkozó javaslatok GERSE JÓZSEF Fővárosi Teli'püléstis'/.tasiíííi l' s Környezetvédelmi Kft. 1948-ban jött létre a Szervestrágya Gyűjtő és Tala­jerőgazdálkodási Nemzeti Vállalat, melynek feladatát képezte a lakosságnál keletkező fekália összegyűjtése és szerves trá­gyaként történő újrahasznosítása. Az akkori gazdasági vi­szonyoknak és politikai irányvonalaknak megfelelően alakult ki a megyei vállalati rendszer, mely egy, vagy esetleg több megyében ilyen irányú tevékenységet fedett le. A vezetékes vízhálózat nagy volumenű kiépítését követően a fekália talaj­javítóként történő hasznosítása a magas víztartalom, valamint a háztartásokban megjelenő különböző mosószerek és moso­gatószerek miatt közvetlenül, az addigi gyakorlatnak megfelelően nem volt alkalmazható. A folyékony települési hulladékok a szennyvízcsatornával el nem látott területeken egyidejűleg létesített zárt, vagy szikkasztó rendszerű házi szennyvíztárolókban keletkeznek. A keletkező szennyvíz mennyisége és minősége a lakosság élet­színvonala és életmódja szerint változó. A keletkező települési folyékony hulladékot az erre szakosodott gazdasági társaságok és egyéb formájú vállalkozások szállítják, illetve szállíthatják a helyi önkormányzat által kijelölt helyekre. Az 1980-as évek közepétől a településtisztasági szolgáltatást az akkori szakmai felügyeletet gyakorló minisztérium piacosította, így az ilyen jel­legű vállalkozásokat minden komolyabb ellenőrzés nélkül végezhette az, aki legalább egy szippantó gépjárművel ren­delkezett. Az akkori „vállalkozói szabadság" miatt, a szakhatóságok ellenőrzése nagyvonalúan történt, sőt egyes esetekben csak a több tízéves múlttal rendelkező településtisztasági szolgáltató vállalatokra terjedt ki. Az ellenőrzések nagyvonalúsága miatt a 90-es évek kezdetén létrejött vállalkozási lehetőségek nagy részben felhígították a vállalkozók azon körét, akik az ilyen irányú tevékenységüket a mindenkori érvényben levő közegészségügyi, környezetvédelmi és hatósági előírások figyelembevételével kívánták elvégezni. A kialakult rendezetlen folyamatok létrejöttéhez hozzájárult a 4/1984 ÉVM sz. rendelet, mely kötelezővé tette a szippantási tevékenységet, mind a lakosság, mind egyéb gazdasági társaság részére, de nem rendezte a szippantott szennyvizek lerakásának helyi szabályozását, illetve nem tartalmazott kötelezettséget a helyi Tanácsok többségének részére. Az önkormányzatok fela­datáról szóló törvény, valamint a hulladékgazdálkodásról szóló 2000. évben megjelent XL1II. sz. törvény ezt a hiányosságot már pótolta. A települési folyékony hulladékokban a legkülönfélébb mikroorganizmusok, kórokozók (vírusok, baktériumok, bél féregpeték) vannak. Megfelelő körülmények között a kórokozók hosszabb ideig (napok-hónapok) életképesek marad­nak, onnan a talajba, a talajvízbe kerülhetnek és közvetlen érintkezés útján is fertőzéseket okozhatnak. A folyékony hul­ladékok, illetve azok bomlástermékei a talaj, a felszíni és a fel­szín alatti vizek szennyezését eredményezhetik. Az elszennyezett talaj felszíne, majd a talaj is és a szennyező anyagok belekerülhetnek a talajvízbe, illetve a közeli felszíni élővizekbe. A szerves anyagokat tartalmazó szennyvizek bom­lásának végtermékei talajszennyezést, illetve a vízminőség rom­lását okozhatják. A talajra, illetve a felszíni vizekbe kerülő szervesanyag-tar­talmú folyékony hulladékok bomlása során jellegzetes, bűzös gázok keletkeznek (ammónia, hidrogénszulfid, metán stb.) melyek a levegőt szennyezik, és kellemetlen a szaghatásuk. Az Európai Unióhoz történő csatlakozással kapcsolatos konkrét feladatokat a 2280/1999. (XI. 5.) számú Kormány­határozat írta elő, a korábbi években meghatározott feladatokkal egyetértésben. Kidolgozásra került az 1999-2002. évek közötti időszakra vonatkozó középtávú gazdasági stratégia, ehhez kapcsolódik a szennyvíztisztításról szóló 91/27 l/EGK irányelv, valamint a hazai szabályozás rendszere a települési csatornázottságra vonatkozóan. A hazai jelenlegi csatornázottság 50% körülire becsülhető, figyelembe véve azt a tényt, hogy az egyes régiók csatorná­zottsága jelentősen eltér egymástól, amely visszavezethető az adott térség fejlettségére, ipari ellátottságára, valamint a hazai vízbázis védelme érdekében hozott kormányszintű intézkedésekre. A Központi Statisztikai Hivatal „Kommunális ellátás fontosabb adatai" című kiadványa szerint a vezetékes vízel­látásban részesülő lakosok száma 9,542 millió fő, a csatorna szolgáltatásban részesülő lakosság száma 5,364 millió fő. Ugyanezen kiadvány értelmében a vezetékes ivóvízzel ellá­tott lakások aránya országosan 91,4%, míg ezzel szemben a szennyvízcsatornával ellátott lakások száma az országban 49,1%. A fenti adatokat az 1999. évi tényhez hasonlítva, a vízel­látásban részesülők aránya 6,5%-kal, a szennyvízcsatornával ellátott lakások aránya pedig 7,5%-kal emelkedett. A korábban említett európai uniós csatlakozási irányelveket, valamint a csat­lakozáshoz szükséges feladatokat figyelembe véve az elkövetkezendő tízéves időszakban a csatornával ellátott ingat­lanok és az ehhez szükséges szennyvíztisztító kapacitás jelen­tősen emelkedik, de rövid távon a 70% körüli érték megvaló­sulása a reális, a 100%-os csatornázottság megvalósulását semmi nem indokolja, figyelembe véve a helyi egyedi szenny­víztisztítókat, valamint az egyes települések terepadottságait. A fenti tényadatokat, valamint a rendelkezésre álló informá­ciók alapján prognosztizálható számokat és adatokat figyelem­be véve az elkövetkezendő tízéves időszakban csökkenő meny­nyiségű és utána stagnáló mennyiségű települési folyékony hul­ladék szakszerű, az érvényben levő közegészségügyi és környezetvédelmi előírásokat figyelembe vevő elszállítására és előírás szerinti ártalmatlanítására lesz szükség. A Központi Statisztikai Hivatal „Kommunális ellátás fontosabb adatai" című kiadványában a települési folyékony hulladék mennyiségére vonatkozó adatok nem irányadóak, te­kintettel arra, hogy a statisztikai felmérés az országban levő települések csekély részére terjedt ki, feltételezhetően az adat­szolgáltatási kötelezettség nem teljesítése miatt. A településtisztasági szolgáltatás megfelelő ellátása érdekében három pont meghatározása szükséges: - Az ingatlantulajdonosnak, az ingatlan bérlőjének területén keletkező szennyvíz tárolására szolgáló létesítmények előírás szerinti megvalósítása, a keletkező szennyvizek elszállíttatása az erre a feladatra jogosult, megfelelő engedéllyel rendelkező vállalkozók igénybevételével. - Az elszállított szennyvizek előírás szerinti fogadására alkalmas létesítmények megvalósítása, a szennyvíztisztító­telepeken, vagy egyéb helyeken. 18

Next

/
Thumbnails
Contents