Hidrológiai tájékoztató, 2000

BESZÁMOLÓK, EGYESÜLETI ESEMÉNYEK - Fejér László: A magyar vízgazdálkodás történetének évfordulói 2001-ben

1826. Bécsben megjelent Jacob Alt: „Donau-Ansichten nach dem Laufe des Donaustromes" [azaz Folyómenti dunai látképek] című albuma, amely Donaueschingentől Belgrádon át egészen Szulináig a legszebb tájakat összesen 264 eredeti kőrajzon mutatta be. 1851. március 7. * Hoszpotzky Alajos (Buda), mérnök, 1887-től a vízrajzi szolgálat helyettes vezetője, az al-dunai Vaskapu-szabályozás egyik irányítója, a Duna-Tisza-csatorna és a csepeli vámmentes kikötő koncepciójának egyik kidolgozója, a Kereskedelemügyi Minisztérium folyam- és tengerhajózási osztályának vezetője, 1914-1917. között a Magyar Közgazdasági Társaság elnöke. (t Budapest, 1917.április 11.) 1851. április 13. * Szontagh Tamás (Ózd), geológus, hidrogeológus, a Magyar Állami Földtani Intézet egykori mb. igazgatója. (t Budapest, 1936. január 30.) 1851. szeptember 4. * Klimm Mihály (Buda) vízimérnök, egyetemi tanár. Oklevelének megszerzése után német állami szolgálatba lépve az Elba és. a Rajna szabályozásának szakértője, majd 1879-ben a budapesti műegyetem meghívottjaként, az akkor létesített vízépítési tanszék első vezetője, a rendszeres vízmérési gyakorlatok bevezetője és a nagymarosi műegyetemi vízmérő állomás kiépítője, valamint a legfelsőbb állami vízépítési szakmai testület, a vízügyi műszaki nagytanács tagja. (t Budapest, 1897. január 25.) 1851. október 31. * Ilosvay Lajos (Dés), vegyész, műegyetemi tanár. Önálló tanulmányt írt a budapesti ásványvizekről és fürdőkről. Külön kötetben jelentette meg a „Balaton vizének chemiai viszonyai" című művét. 17 éven át elnöke volt az Országos Közegészségügyi Egyesületnek, (t Budapest, 1936. szeptember 30.) 1851. december 28. * Gonda Béla (Szöllöske), mérnök, műegyetemi tanár, vízügyi szakíró, technikatörténész, a mezőgazdasági vízgazdálkodás úttörője. 1877-ben megalapította, s egészen 1902-ig szerkesztette a „Gazdasági Mérnök" c. gazdasági-műszaki szaklapot, amely egy időben a Tiszavölgyi Társulat hivatalos orgánuma is volt. Mint a Közmunka- és Közlekedésügyi Minisztérium vezető munkatársa, jelentős érdemeket szerzett a Vaskapu szabályozásánál. 1897-ben megindította a „Magyar Hajózás" c. folyóiratot. A magyar tengerkutatás megszervezője, a Magyar Adria Egyesület és folyóiratának alapítója volt. Kimagasló szerepe volt a hazai vízitársulatok mozgalmának népszerűsítésében, s a hazai mérnöktársadalom gazdasági gondolkodásának formálásában. Nevéhez fűződik Vásárhelyi Pál szakmai pályafutásának feltárása, (t Budapest, 1933. augusztus 7.) 1851. Ferdinand Mitis, Magyarország műszaki igazgatásának átszervezésére küldött császári biztos elrendelte, hogy a műszaki hivatalok hat fő szempont szerint készítsenek egységes leírásokat a nagyobb folyókról, illetve vizekről (Duna, Tisza, Vág, Maros, Sárvíz, Balaton). 1851. A Marcal-menti községek a Helytartótanácshoz folyamodtak a folyó szabályozásának ügyében. 1876. február 22. Az ószőnyi határban a Duna jege, s az így felduzzadt árvíz több helyen, összesen mintegy 3 km hosszban átszakította a Vág és a Kisduna menti, valamint a komáromi töltéseket, nem kímélve a vágdunai fahidat, valamint nagy-dunai hídfőket sem. Az áradás következtében közel 600 km

2 terület került víz alá. 1876. február vége - március eleje A pusztító jeges dunai árvíz a Szentendrei-sziget épített részét nagymértékben elöntötte, de a fővárosi Duna-szakasz 1870-ben megkezdett szabályozásának köszönhetően a főváros területén nem okozott komolyabb károkat. Annál nagyobb volt a pusztulás a főváros alatti Duna-szakaszon, amelynek szabályozását az 1881:L.tc. az 1876-os árvíz hatására rendelte el. 1876. március 16-24. Horváth Ignác műegyetemi professzor az árvíz idején tudományos céllal vízsebességméréseket végzett a budapesti Duna-szakaszon. Méréseinél először használt Magyarországon elektromos fordulatszámláló műszert, s a munka során számos módszertani újítást is alkalmazott. 1876. március-április Minden korábbi maximumot meghaladó árvíz vonult le a Tiszán is, amelyet a szakemberek - szinte előre látva a későbbi katasztrófát - utolsó figyelmeztetésnek tekintettek a veszélyeztetett szegedi Tisza-szakasz problémáinak megoldására. (Ennek hatására került sor - az alsó-tiszai érdekeltségek kezdeményezése - a Tiszavölgyi Társulat 1878. évi újjászervezésére.) Az árvíz alkalmával 23 helyen szakadt át a töltés, amelynek következtében 1330 km

2 került a víz alá. 1876. április 3. A közegészségügyről szóló XIV. törvény az arra alkalmas helyeken gyógyfürdők kialakítását, gyógyszertár létesítését és fürdőorvos alkalmazását írta elő, valamint rendelkezett a gyógyforrások védelméről és a betegek egészségének megóvásáról is. A törvény külön szakaszban mondta ki: „...a hatóság ... mindannak eltávolítását, mi a légkört, a talajt és a vizet tisztátalanná teszi s mindannak létesítését, mi a közegészségügyet előmozdítja, kényszer útján is eszközölheti". 1876. április 15. t Sina Simon (Bécs), bankár, a magyar kultúra és műszaki alkotások, így például a vízszabályozások bőkezű támogatója. (*Bécs, 1810. augusztus 15.) 1876. április 15. * Benedek József (Tokaj), mérnök, szakíró, a vízügyi szolgálat első műszaki doktora. Mérnöki oklevelének megszerzése után előbb magán-, később társulati mérnökként dolgozott. Ezt követően lépett állami szolgálatba. Úttörő munkát végzett a rugalmas alapozások terén, ő vetette fel a tiszalöki erőmű és a visóvölgyi tározó tervét. 1934-1937 között az FM Vízügyi Műszaki Főosztályának, azaz a vízügyi szolgálatnak vezetője volt. (f Budapest, 1941. augusztus 3.) 85