Hidrológiai tájékoztató, 2000

TERÜLETI VONATKOZÁSI CIKKEK - Csath Béla: Mikoviny Sámuel selmecbányai vízgazdálkodási munkálatai

A lecsapolási tervről a 4 részletes kéziratos térkép, számos jelentés, kérvény és szerződés tanúskodik. Munkája közben római női sírt, Dunaalmáson fürdőt fedezett fel, s ezek megmentéséről felterjesztést küldött mindkét kamarához (1747). Először a 10 km hosszú, 4 m széles és 1,5 m mély almási csatornát - a mai Altal-eret - 500 munkással ásatta ki és ezután következett a nehezebb feladat megoldása, a mocsarak lecsapolása. A Füzitő-tó teljesen megszűnt akkor, amikor a Neffzer-féle kallómalom zsilipjét felszámolta. Ezt követte a Naszálytól kiindult 3,5 km hosszú szárító-csatorna eredményes építése, amely a mai Fényes-patak része, a tulajdonképpeni ,Mikoviny-árok vagy - csatorna". A völgyperemen vezetett vízfélreszorító és a mocsaras völgyfenékben ásott szárító csatornával megvalósult a külső és a belső vizek szétválasztása, mint a vízszabályozás egyik legfontosabb alapelve [4], A kiváló kartográfus, tanár, vízimérnök személyét az utókor több utca-elnevezéssel, emléktáblával, emlékművel és mellszobor felállításával örökítette meg. Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület Mikoviny Sámuel emlékérmet alapított a kiemelkedő munka elismeréséül. Emellett a publikációk tömege jelent meg az utolsó 250 évben e nagyszerű személyiségről, s gyakran új kutatási eredmények gazdagítják ismereteinket. IRODALOM [1] A „Hungaria Nova" megrajzolója: Mikoviny Sámuel 1700-1750. V1ZDOK, Bp. 1987. [2] Bendefy L: Mikoviny Sámuel megyei térképei, különös tekintettel az Akadémiai Könyvtár kézirattárának Mikoviny-térképeire. I.—II. Bp. 1976. [3] Deák A.: Két nemzet büszkesége Mikoviny Sámuel (1700-1750)- Hidrológiai Közlöny, 4. 2000. 265-269. [4] Hrenkó P: A Mikoviny-árok és a tatai aquaeductus nyomában. Geodézia és Kartográfia. 1. 1983.43-50. [5] Hrenkó P.: Mikoviny Sámuel és Epistolája. „Szélrózsa 1984" Évkönyv, Bp. 1984. [6] Irmédi-Molnár L: Mikoviny Sámuel térképfelvételi módszere. Térképészeti Közlöny. L 1-2. 1930. 74-87. [7] Mikoviny S.: Epistola de Methodo Concinnandarum Mapparum Hungáriáé Topographicarum, ad virxim classimum Matthiam Belium etc. - Posonii, 1732. [8] Purgina, J.: Sámuel Mikovini 1700-1750. Zivot a dielo. Správa Geodézie a Kartografie na Slovensku. Bratislava. 1958. Mikoviny Sámuel Selmecbányái vízgazdálkodási munkálatai* CSATH BÉLA A XVIII. század, melynek Mikoviny a gyermeke, a gazdaságos gondolkodás és a tudományos felvilágosodás százada. Az ország ebben az időben az újjáépítés előtt áll, az ország területi egysége a törökök kiűzése és a .Kátóczi-szabadságharc bukása után helyreáll és megkezdődik a beleillesztése az új határokig kiterjedt Habsburg-monarchiába. Az újjáépítés túlnyomórészt műszaki feladatok sokaságának a megoldását jelenti. Az ország pénzügye és a hadügy az 1740-1780-ig uralkodó Mária Terézia kezében marad, akinek tiroli bányái már kimerültek, a csehországiak hozama pedig megapadt. Ezért hatalma megtartásának egyik fő pillérévé a magyarországi, és ebben is a Garamvölgyi nemes bányászat lesz. A selmeci bányászat regionális (területi) erővízgyűjtő-, vezető-, tároló rendszerének megalkotása és ezáltal a bányászatnak egy évszázadát meghaladó időre szóló gazdaságossá tevése (racionalizálása) többek között már Mikoviny Sámuelre maradt. Lássuk mi volt a helyzet ebben az időben Selmecen? A XVII. sz. második felében a bányászat Selmecen és vidékén számtalan kisebb-nagyobb bányavállalat birtokában volt és valamennyien - közös altárójuk nem lévén - legmélyebb szintjük talpa alatt művelték - mélyebb és mélyebb zónákba jutva - bányájukat, mélyművelést folytatva. Ezzel természetesen együtt járt az is, hogy nemcsak a fejtvényt, de a bányavizeket is a legmélyebb pontról kellett kiemelni. Sok száz ember és állat dolgozott ez időben csak a vízhúzógépeknél és a mélység növekedésével természetesen a velejáró költségek is rohamosan emelkedtek. Ez az állapot a XVII. sz. végefelé már tarthatatlanná vált úgy, hogy a selmeci bányászat jövőjének biztosítása érdekében elkerülhetetlenül szükségesnek mutatkozott más, az eddiginél olcsóbb erőforrásról gondoskodni. * A Magyarhoni Földtani Társulat Tudománytörténeti Szakosztálya, az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület Bányászattörténeti Szakcsoportja és a Ma-gyar Hidrológiai Társaság Hidrológiai Szakosztálya 2000. március 30-i közös rendezésű Mikoviny Sámuel emlékülésen elhangzott előadás részlete. Szükség volt erre még egy más oknál fogva is. Miután gr. Montecuccoli Jeromos kezdeményezésére 1627ben az egész világon először Selmecbányán alkalmazták a lőport repesztési, jövesztési célokra a bányászatnál, ezen újítással a fejtvények, ilieve a termelt és értékesítés előtt még hosszadalmas előkészítő munkálatokat igénylő zúzóércek tömege is mindinkább növekedett s így az ércelőkészítő művek üzembetartásához szükséges erővízen kívül nagy mennyiségű, tiszta köpü- (tartály, melyben a szilárdanyagot, ércet összezúzzák) és mosóvízről is kellett gondoskodni. E körülmények. által indíttatva, felismerve a vízierő olcsóságát és célszerűségét, már 1699-ben arra a gondolatra jutottak Selmecen, hogy a vidék kedvező földfelületi, terepviszonyainak kihasználásával, völgyzáró gátak és ezekkel összefüggésben levő nagy kiterjedésű vízfogóárkok építésével biztosítsák kellő magasságban erővízgyűjtő tavak létesítését, hogy ezek vízével hajtsák meg a tervek szerint készített vízkerekes vízemelő és aknaszállító gépeket. Hell Máté Kornél szélaknai bányamester építette 1700-ban a szélaknai, illetve hegyibányai völgyben az első, Evicska nevű tavat. Ezt követően Szélakna (Hegybánya, Windschacht) közelében 1711-ben további két tó épült, 25 m-rel feljebb a Nagy-Szélaknai- vagy -Piargi-tó. Ezzel egyidőben épült meg felette a Bakomi-tó. Ezáltal három, egymás felett elhelyezkedő tó keletkezett (1. ábra). Mikoviny - mint Pozsony vármegyei mérnök - 1730-ban szakvéleményt és tervet készít a Hodrusi-tó nagyobbítására. Ez Mikoviny első selmeci munkái közé tartozott. Idősorrendben Selmecbányától keletre fekvő Tópataki-völgyben 1730-ban épült meg a Tópataki - vagy Kolpachi-tó, mely azonban egy-két év múlva használhatatlanná vált és annak üzembetartását föladták. (1746-ban új tó építését határozta el a kamara.) A nagy vízépítési munkálatok műszaki vezetését 1735-ben Mikoviny vette át és az ő kezében futott össze a csaknem másfél évtizedig tartó hatalmas építés minden szála, amivel megalkotta 65