Hidrológiai tájékoztató, 2000

TERÜLETI VONATKOZÁSI CIKKEK - Csath Béla: Mikoviny Sámuel selmecbányai vízgazdálkodási munkálatai

1. ábra. Bányavízgazdálkodás Szélaknán a 18-19. században a maga idejében páratlan vízgyűjtő hálózatnak, a bányatavaknak rendszerét. A selmeci vízgazdálkodáshoz hasonló nagyszabású és különleges természetű munka a világon más bányahelyen sehol sem ismeretes. A Selmecbányára érkező Mikoviny lecsapolta a Bakomi- és Evicska-tavak vizét és Sziléziából hozott 18 gátépítővel befejezte a tavak átépítését. (A hozzátartozó vízvesztőárkok azonban csak 1738-ban készültek el.) 1737-ben szakvéleményt nyújtott be Mikoviny az alsó- és felső Hodrusi-tavak megjavítása tárgyában. Kimérte a telkeket, a két tó a Tanádi-hegycsoport 900 m magas kúpjai által körülvett katlanszerű részben, közel egymás alatt épült két mesterséges gát által elzárva. A felső tavat két természetes vízfolyás táplálja. Követlen a tó kerülete mentén egy-egy vezető árok halad jobbra és balra, részben a kőzettörmelék fenntartására, részben hogy a tó felesleges vizét az alsó tóba vezesse. 1738-ban a szélaknai Siglisberg-aknában üzembehelyezték az első vízemelőgépet, az ún. „himbás szekrényes" szivattyút. A különleges gép egycsapásra ismertté tette a fiatal technikus, Hell József Károly nevét, aki mint tanítvány hallgatta Mikoviny előadásait. Selmecbánya város területén levő tavak közül egyedül csak a Klingertárói-tó vizét használták. Az eddig tárgyalt tavak a Selmecbánya vidéke vízgazdálkodásához tartoztak, a következőkben a szélaknai bányavízgazdálkodás tavait tárgyaljuk. A három szélaknai tó - Bakomi-Szélaknai-Evicskai - vízgazdálkodása nem volt elegendő a bányaüzemek részére, ekkor a 66