Hidrológiai tájékoztató, 2000

TERÜLETI VONATKOZÁSI CIKKEK - Dr. Dobos Irma: Mikoviny Sámuel mérnöki munkája Pozsony és Komárom megyében

1732 telén írta, amelyben Európában elsők között fogalmazta meg a korszerű térképkészítés alapelveit. 1732-ben Pozsonyban nyomtatásban is megjelent műve Epistola címen, amelyet „A Nimfák érintetlen erdeit s bérceit járjuk" mottóval vezeti be (2.ábra). A bevezetőben szól arról, hogy milyen sokat köszönhet atyai jó barátjának. Bél Mátyásnak, és hogy hogyan jutott el oda, hogy a tájak térképi rögzítése szívügye lett. Érdemi mondanivalójában közli, hogy „A térképkészítést négy féle alapra helyezzük: asztronómiai, geometriai, magnetikus és hydrográfiai alapra". Ezután a formai megoldásokat ismertette a szerző, s tervei szerint a térkép rajzolásnál arra törekedtünk, hogy a vidékek eredeti arculatát gondosan megrajzolva adjuk vissza ... a természetet igyekeztünk utánozni." Térképeit metszettel, rajzzal díszítette, amely szerény és művészi szépségű volt [7]. Nehéz feladatot jelentett az országos munkára való felkészülése. Gondoskodnia kellett a műszerekről, lóról, személyzetről és pénzről [1, 5, 6]. A rendkívüli megerőltető munka Mikoviny sok idejét lekötötte, de korábbi munkaköre továbbra is megmaradt. A városi tanács több határozata döntött arról, hogy Mikoviny Sámuel a Langengassen téren lévő Materni-féle házat megvehesse, rá építhessen és arra néhány ablakot vágjon. Ezen a ponton ui. az átfutó délkört tette meg a „mi magyar meridiánunknak, amely viszonyítási alapul szolgált az összes többi helymeghatározásánál. Ilyen előkészítéssel jelenlegi ismereteink szerint 49 megyei-kerületi térképet állított össze, s közülük a legsikerültebb a pozsonyi és a Pozsony vármegyei térképe (3. ábra). [1,6], Magánjellegű munkát továbbra is vállalt, a nyári hónapokban pedig minden bizonnyal a megyei térképeken dolgozott. Bél 3. ábra. A szigetközi Duna Mikoviny Sámuel Pozsony vármegyei térképén Bél Mátyás: „Notitia..." I. kötetéből (Viennae, 1735) Mátyás Notitiajának I. kötete 1735. május 16-án az újra fogalmazott Epistolával jelent meg. A kötet Pozsony város leírásait és térképét, a II. kötet (1736) viszont Pozsony mellett még több vármegye leírását Mikoviny térképeivel tartalmazta. Új feladatok eredményes megoldása Egy 1735. június 20-án Pozsonyban írott jelentéséből az út-és hídépítő mérnököt ismerhettük meg, amikor utak és hidak kijavítására a Királyi Kincstár rendeletére Liptóvárra utazott. Megvizsgálta a Dudvág gyakori kiöntésének okát és éppen ezért a forrástól egészen Pozsonyig felmérte és kisebb térképet készített róla. Látta a malmok káros hatását, ezért valamennyi malom eltávolítását, illetve egy mellékág létesítését javasolta a felesleges víz elvezetésére (1736). Időközben, 1735. szeptember 28-án III. Károly császár a Selmecbányái Berg-Schola (bányászati-kohászati tanintézet) tanárává nevezte ki Mikoviny Sámuelt. Tanári működése alatt is több kartográfiai és vízlecsapolási munkát vállalt. Folytatta az 1730-ban megkezdett tatai vízrendezést, amikor a nagy halastavat és az akkor Szomódhoz tartozó Teke-tavat szabályozta. A Duna menti részre a Magyar Kamara, a tatai területre Esterházy József adott megbízást (4. ábra). Először a Tata és Ószőny (Brigetio) között a római aquaeductus nyomvonalát rajzolta meg, Almáson két fürdőt, forrásokat és még több létesítményt tüntetett fel térképén (1746), a mocsarakat a következő évben csapolta le. E nagyszerű munkálatról több szerző is beszámol (

Rohrbacher Miklós 1888-ban, Takáts Sándor és a Borovszky-féle monográfia 1908-ban stb.), s szerintük 28003200 négyszögöl területet érintett a kiszárítás. 4. ábra. Tata és környéke Mikoviny Sámuel Komárom vármegyei térképén (Mo. 8. jelzetű térkép az Akadémiai Könyvtár kézirattárában) [2] 64