Hidrológiai tájékoztató, 2000

ÁLTALÁNOS VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Halasy Károly: Felszínalatti ivóvízbázisok védelme

tosításának legolcsóbb és egyben legbiztonságosabb módja a szennyezés megelőzésén alapuló vízbázisvédelem. Kinek van feladata a program végrehajtásában? A vízgazdálkodási törvény szerint a vízbázisvédelem egyaránt szerepel az állami és az önkormányzati feladatok között. A jövőbeli vízigények kielégítésére, illetve az esetlegesen elszennyeződött vízbázisok kiváltására szolgáló távlati vízbázisok előzetes biztonságba helyezése és védelme kizárólagos állami feladat mindaddig, míg konkrét felhasználói igény jelentkezik. A vízjogi engedély alapján igénybevett vízbázisok védelme az engedélyes feladata. Milyen lehetőségek vannak a szennyezések megelőzésére? A szennyezés megelőzésének egyik eszköze a védőterületek, valamint felszínalatti védőidomok alkalmazása, mely bizonyos szempontok alapján lehatárolt területen egyes szennyezőforrások, tevékenységek hatósági tiltását, vagy korlátozását jelenti, ezek érvényesülésének, illetve a vízbázis állapotának folyamatos ellenőrzésével együtt. A vízbázisok elszennyeződésének lehetősége akkor a legkisebb, ha a védőterületek kijelölésére a vízbázis telepítésével, a vízmű üzembe állításával egy időben kerül sor. így megakadályozható a szennyezőforrások betelepülése a vízbázisok körzetében. Ez azonban az elmúlt évtizedekben, mikor a hazai közműves vízellátás kiépítésének döntő része történt, csak igen kevés helyen valósult meg. Mi az oka ennek? Ennek több oka van. Mivel a hangsúly elsősorban a menynyiségi fejlesztésben volt, valamint nem ismerték kellőképpen a sérülékenység és veszélyeztetettség jelentőségét sem, nem került sor azokra a kiegészítő kutatásokra és vizsgálatokra, megfigyelőrendszerek kiépítésére és azok folyamatos üzemeltetésére, melyek alapján a védőterületek kijelölhetők lettek volna. (A hatályos előírások végrehajtása ugyanakkor olyan költséggel járt volna, hogy erre általában nem is került sor.) Ezért a már meglévő, üzemelő vízbázisok biztonságba helyezéséről utólag kell gondoskodni, hogy a lakosság jó minőségű ivóvízzel való ellátása hosszú távon fenntartható legyen. Ennek érdekében született a 2249/1995. (VIII.31.) sz. Korm. határozat az ivóvízbázisvédelmi célprogram előkészítéséről, ill. a 2266/1997. (IX.5.) Korm. határozat végrehajtásáról, mely 1997-ben elkezdődött. Milyen fő feladatokat határozott meg a kormányprogram? Az ivóvízbázisvédelmi célprogram meghatározta az előkészítés közvetlen feladatait. Az üzemelő vízbázisok utólagos biztonságba helyezésének programja három részből áll. Az első részhez tartozik a vízbázisok állapotának felmérése, azaz a diagnosztika. Ebben a szakaszban kerül sor az elmaradt hidrogeológiai kutatások elvégzésére, az utánpótlódási területek lehatárolására, a szennyezőforrások számbavételére, felderítésére, mérő-megfigyelőhálózatok telepítésére, a szennyező folyamatok feltárására, a vízkészlet jelenlegi állapotának megismerésére és a tendenciák vizsgálatára stb. E vizsgálatok alapján kerül sor a hidrogeológiai védőterület kijelölésére, és terv készül a biztonságba helyezésre, mely összefoglalja a szükséges intézkedéseket. Mivel az alapállapot-felmérésnek a vízbázis telepítésével egy időben kellett volna megtörténnie, és az önkormányzatok ezek hiányában vették át a vízműveket, ennek a fázisnak a finanszírozását az állam vállalta és az kiemelt előirányzatként kormányzati beruházási keretből történik. A második szakaszba a vízbázisok biztonságba helyezése tartozik. Az utólagos biztonságba helyezés az ún. mérlegelt védelem elvén alapul. Eszerint a már meglévő szennyező forrásokkal és tevékenységekkel szemben akkor és olyan mértékben kell fellépni, melyet a vízbázis biztonsága megkíván. Ebben a fázisban kerül sor a biztonságba helyezési terv szerinti intézkedések végrehajtására (pl. bizonyos szennyezőforrások kitelepítését, vagy átalakítását egyes szennyező tevékenységek megszüntetését, korlátozását, aktív vízbázisvédelmi intézkedések bevezetését, víztisztító technológia alkalmazását, stb., vagy - súlyos esetben - új vízbázis telepítését.) Ezekhez a beruházásokhoz a központi költségvetés, az elkülönített állami pénzalapok nyújtanak támogatást. Az évente rendelkezésre álló keretek elosztásánál az ivóvízbázisvédelmi szempontok elsőbbséget kapnak. A szennyező források, a szennyezések felszámolásánál alapelvként egyébként a „szennyező fizet" elvet kell alkalmazni, de ide kapcsolódik az 1997-ben megindult nemzeti kármentesítési program, mely állami felelősségi körbe tartozó szennyezések felszámolására irányul, s melyben szintén kiemelt szempont az ivóvízbázisok védelme. Harmadik szakaszba tartozik a vízbázisok biztonságban tartása és biztonságos üzemeltetése. Ennek keretében üzemi megfigyelő-ellenőrző rendszert kell működtetni a vízbázis területén az esetleges szennyezőfolyamatok nyomonkövetésére és előrejelzésére. A védőterület egészét ellenőrzés alatt kell tartani az illegális szennyezések megakadályozása érdekében. Folyamatosan figyelemmel kell kísérni a vízminőség alakulását, megfelelő laboratóriumi háttér és értékelés igénybevételével, hogy az üzemeltető és rajta keresztül a vízellátásért felelős szervek naprakész ismeretekkel rendelkezzenek a gondjaikra bízott vízellátás biztonságáról, és ne kerülhessenek váratlan helyzet elé. Ez a feladat teljes egészében az üzemeltetőre hárul, költségeit a vízdíj tartalmazza. Hány vízbázist érint a program, illetve milyen keretek állnak rendelkezésre a feladatokhoz? A vízügyi igazgatóságok felmérték azokat az üzemelő vízbázisokat, melyek sérülékenynek minősülnek, illetve amelyeknél ez a jelenlegi alapján valószínűsíthető. így bekerült a programba minden partiszűrésű, talaj- és karsztvízbázis, valamint a rétegvízbázisok egy része, összesen 643 vízbázis. Ezek mindegyikére, egyenként meghatározták az alapállapotfelmérés feladatait. A 2249/1995. (VIII.31.) sz. Korm. határozat végrehajtása során elkészült az alapállapot-felmérés és a végrehajtás egységes módszertana, az érintett minisztériumokkal egyeztetetten. Eszerint az alapállapotfelmérés kormányzati beruházási keretből történik, a területi vízügyi igazgatóságok koordinálásával. A végrehajtást szakvállalkozók végzik, a közbeszerzés szabályainak megfelelően. A kidolgozott ütemezés, illetve a költségvetés által biztosított keretnek megfelelően történik a program végrehajtása a vízügyi igazgatóságok beruházásában. A kiválasztott vízbázisokra a vízügyi igazgatóságok először megkötik az együttműködési megállapodásokat a tulajdonos önkormányzatokkal, majd elkészítik a beruházási alapokmányokat. Ezek minisztériumi, illetve kincstári jóváhagyása után az egyes beruházásokra pályázatot írnak ki a közbeszerzés szabályainak megfelelően. A 25