Hidrológiai tájékoztató, 2000

ÁLTALÁNOS VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Havassy András-Kiss Gábor: Források természetvédelmi szempontú kataszteri nyilvántartása

nyertes szakvállalkozóval kötött szerződés a teljes első fázist tartalmazza, kivéve a védőterület kijelölését, mivel az hatósági feladat. A vízbázisok biztonságba-helyezéséből és további biztonságos üzemeltetéséből az önkormányzatokra háruló egyéb feladatok további támogatási lehetőségeinek kidolgozása az érintett tárcák bevonásával megkezdődött. Eddig az üzemelő vízbázisok védelméről beszéltünk, de mi a helyzet a távlati vízbázisokkal? Az üzemelő vízbázisok védelmére irányuló program mellett 1993. óta folyamatban van a távlati vízbázisok biztonságba helyezési programja is. Az országban 75 olyan terület került meghatározásra, ahol a korábbi kutatások eredményei szerint lehetőség van további vízkivételekre. Ezek döntően a nagyobb folyók, mint a Duna, a Dráva, vagy a Rába mentén helyezkednek el, mivel a partiszűrésű területeken vannak nagyobb mennyiségben szabad vízkészletek. Ezek a távlati vízbázisok képezik a jövőbeni vízellátás stratégiai tartalékait, részben az esetleg megnövekedő vízigények kielégítésére, részben a meglévő vízbázisok kiváltására, ha azokban elháríthatatlan szennyeződés következne be. Ehhez viszont szükség van ezeknek a vízkészleteknek jelenlegi állapotukban való megőrzésére, a szenynyezések távoltartására, az erre vonatkozó követelményeket ugyancsak a védőterületekről szóló jogszabály tartalmazza. Ez a feladat teljes egészében az államra hárul, hiszen nincs még e területen vízkivétel. A diagnosztikai munkák, a figyelőrendszerek telepítése és üzemeltetése, a védőterületek kialakítása és gondozása a vízügyi igazgatóságok feladata. Az előzőekből is kitűnik, hogy jelentős feladatok végrehajtásáról van szó. Mennyi idő áll rendelkezésre a kormányprogram végrehajtására? A diagnosztikai feladat a vízbázisok eltérő típusa, nagysága, szennyezettségi állapota miatt változó, időigénye egy-egy vízbázisra vonatkozóan 1-4 év, költségigénye 10-100 MFt között van. A jóváhagyott ütemezés szerint a végrehajtásra 1997 és 2005 között kerül sor. A távlati ivóvízbázisok védelmét szolgáló beruházások már 1994-ben megkezdődtek. Az egyes ivóvízbázisokon a biztonságba helyezés az állapotértékelések elkészültével, vagy akár azzal egyidejűleg is folyik. Minden olyan központi támogatási rendszer, vagy más országos program, mely elősegíti a vízbázisok védelmét prioritásaiban összhangban van a vízbázisvédelmi célprogrammal. Ezek közé sorolható a szennyvízelvezetés, szennyvíztisztítás, a hulladékelhelyezés, az országos kármentesítési program, vagy az agrárkörnyezetvédelmi program is. Források természetvédelmi szempontú kataszteri nyilvántartása HAVASSY ANDRÁS * - KISS GÁBOR ** * Debreceni Egyetem, Ásvány- és Földtani Tanszék " Szent István Egyetem, Gödöllő, Tájvédelmi Tanszék Bevezetés Az 1996. évi LIII. törvény a természet védelméről egyik jelentős eredménye a források „ex lege" védelme. A törvény megfogalmazása szerint egy forrás külön védetté nyilvánítási határozat nélkül védett, „ha vízhozama tartósan meghaladja az 5 liter/percet, akkor is, ha időszakosan elapad" (23. § 2. és 3.b.) A védett források a védett természeti területek típusai közül a természeti emlékek közé tartoznak. A Nemzeti Természetvédelmi Alapelv előírása szerint el kell készíteni a védett források kataszterét. Jegyzéküket a környezetvédelmi miniszter rendeletben fogja közzétenni. Az ország nagyobb részén jelenleg még hiányzik a védett források pontos listája, mely lehetővé tenné a törvényi rendelkezések betartását. A lista alapjául a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet (később VITUKI Rt.) által az 195060-as években megkezdett forráskataszteri munka adatai szolgálhatnak, amelyeket azonban új méréssorozattal szükséges kiegészíteni. Ezt a következő okok miatt tartjuk fontosnak: • rendszeres méréseket csak nagyobb forrásokon végeztek, a kisebb források vízhozamát alkalmanként, vagy csak egyszer mérték, így az ezekre számított vízhozam átlagértékek közelítő jellegűek (Jzápy G. - Maucha L. et al. 1996). • vannak olyan források, köztük nagy hozamúak is, amelyek a kataszterben nem szerepelnek, • a felmérés kezdete óta eltelt több évtized alatt sok forrás vízhozama jelentősen megváltozott (Barkó O. 1999, Havassy A. - Barkó O. 2000), • fontosnak tartjuk, hogy a hagyományos forráskataszter (helymegjelölés, vízhozam adatok) mellett természetvédelmi szempontokat figyelembe véve, komplex felmérés készüljön. Ez utóbbi szempontból fontos, hogy a felmérést megelőzően kidolgozásra kerüljön a források természetvédelmi szempontú értékelését lehetővé tevő kataszteri lap. Az ezzel elvégzett felméréssorozat képezheti a források gyakorlati védelmének alapját. Tanulmányunkban a forráskataszteri lapok összeállításának javasolt tartalmi és formai szempontjait ismertetjük, valamint egy általunk elkészített kataszteri lap tervezetet mutatunk be egy védett forrás példáján. A kataszteri lap felépítése A források természetvédelmi kataszteri lapja négy részből áll. Az adatlap tartalmazza a kataszteri adatokat, a tudományos leírást, a természetvédelmi jelentőséget, a veszélyeztetettséget és a kiegészítő adatokat. A második rész a jegyzőkönyv, amely a terepi mérési adatokat tartalmazza. Ezen kívül mellékletként bármilyen dokumentáció csatolható, ami az adatlapon és a jegyzőkönyvben nem tüntethető fel. A negyedik rész a segédlet, ami egy rövid útmutató a kataszteri lap kitöltéséhez. Ez utóbbi tanulmányunkban terjedelmi okok miatt nem szerepel. 26