Hidrológiai tájékoztató, 2000

DIPLOMATERV PÁLYÁZATOK - Balogh János: Hidrobiológiai vizsgálatok a Galga-patak középső szakaszán

Vízminőségére az állandó jelleggel magas koncentrációban előforduló ortofoszfát- és nitrition, valamint az ikladi szakaszon egyes nehézfémek (Cd, Cu, Mn) nagy mennyisége jellemző. Ezek a szennyező ionok főként mezőgazdasági, illetve a nehézfémek műszergyári eredetűek. 3. Kémiai vizsgálatok Mintavételi helyek A patak vizsgált szakaszán 6 mintavételi helyet állapítottunk meg a szennyezőforrások figyelembevételével, ebből 2 a patakba befolyó szennyezett vízfolyás, 4 pedig a patak GalgamácsaAszód közötti szakaszán található. A nehézfémek vizsgálatához két helyen mintáztunk a vízből, egy helyen az üledékből. Spektrofotometriai módszerekkel vizsgáltuk a következő ionok mennyiségét: ortofoszfát, ammónium, nitrit, nitrát, vas, szulfát, szulfid. Atomabszorpciós módszerrel mutattuk ki a vízből és az üledékből a kadmium, ólom, mangán, réz és vanádium jelenlétét. Euglenophyceae 3% Dinophyceae 1% Chlorophyceae 21% Cyanophyceae 7% Bacillariophyceae 67% Lábra. A taxonok megoszlása a fajszám alapján Eredmények: Jelen összefoglalásunkban nem közöljük minden mérési eredményünket, csak a jelentős nehézfém-szennyezőkre térünk ki. A kadmium igen toxikus nehézfém, így kimutatott értékei alapján (5 (lg/1 felett) a legjelentősebb szennyező, mellyel számolnunk kell. Főként kétszeresen pozitív ionok, kisebb mértékben kloro- és karbonáto-komplexekként található a vízben. A mangán esetében a gyengén oxidáló reakció-körülmények Mn(lV)-oxidhidrát képződését teszik kedvezményezetté, amely az üledékbe távozik szilárd anyagként. A réz a legnagyobb komplexképző képességgel rendelkező fémion a vizsgáltak közül, amely a szerves és szervetlen ligandumok igen tág körével képes komplexet kialakítani. Ennek megfelelően a vízben mért koncentrációja igen jelentős, a rézszennyezettség erősnek minősíthető. Az ólom vízben talált koncentrációja nem túl nagy, de az üledékben már jelentős mennyiség halmozódott fel. A nem fémes szennyezők közül az ortofoszfát- és a nitrit-ion nagy mennyiségét kell kiemelnünk, melyek növényi tápanyagként fontosak a vízi életközösségek számára. Az ortofoszfát-ion az esetek többségében az erősen szennyezett kategória (MSZ 12749/1993) határértéke fölött (0,5 mg/l) volt jelen a vízben. 4. Algológiai vizsgálatok Mintavételi helyek, módszerek Rendszeresen két mintavételi helyről vett mintákat dolgoztunk fel: az első Galgamácsa és Iklad közt félúton, a másik Iklad alatt. A vizsgálathoz mindkét mintavételi helyen planktonikus és bentikus mintákat használtunk fel, amelyeket kétheti gyakorisággal vettünk. A planktonmintákát 1 1 víz membránfilteren történő leszűrésével, vagy planktonhálón átszűrve nyertük. Mennyiségi meghatározáshoz a sodorvonalból merített 1 1 vízmintát membránfilteren átszűrve, majd 2 cm'-re higítva a Bürker-kamrában számoltuk. Vizsgálati eredmények: A vizsgálatok során összesen 67 fajt határoztunk meg, melyből néhányat csak genus szinten tudtunk azonosítani (Lábra) A planktonban talált fajok között csak kevés az euplanktonikus elem (ami egy ilyen kis vízfolyásnál nem meglepő), ezt a planktont tichoplanktonnak nevezhetjük (Kiss Keve T., 1998). Mennyiségi vizsgálatot 3 alkalommal, januárban, márciusban és májusban végeztünk. A nagy mennyiségben jelenlevő növényi tápanyagok ellenére télen az alacsony hőmérséklet miatt kis algaszámot tapasztaltunk. Tavasszal emelkedés figyelhető meg a növekvő hőmérséklet és a javuló fényviszonyok hatására, de májusban az áradás és a nagy mennyiségű növényi hordalék okozta zavarosság miatt jelentősen visszaesik az algaszám (/. táblázat) Hónap Eredmény Trofitás Január 281000 ind./l mezotróf Március 421000 ind./l mezotróf Május 56000 ind/l oligo-mezotróf I.táblázat. A sejtszámlálás eredményei A trofitás mellett a szaprobitás foka is fontos mutatója a víz minőségének. A vízben a béta mezoszaprób elemek vannak túlsúlyban, ennek ellenére a vizet béta-alfa mezoszapróbnak határoztuk meg a fajösszetétel alapján, mivel a jó és a kiváló indikátorok tekintetében az alfa mezoszaprobitást jelző fajok is igen nagy mennyiségben vannak jelen (Gulyás P., 1983). A planktonalgák közt az őszi-téli-tavaszi időszakban a kovamoszatok (Bacillariophyceae) fordultak elő legnagyobb menynyiségben, közülük is dominánsan jelentkeztek: Fragilaria ulna (Nitzsch.) Ehrh., Gomphonema olivaceum (Lyngb.) Kütz., Gyrvsigma acuminatum (Kg.) Rab., Navicula cryptocephala Kütz. Április és május hónapban jelentek meg nagyobb számban a zöldmoszatok (Chlorophyceae), miközben a kovamoszatok (Bacillariophyceae) faj- és egyedszáma lecsökkent, de júniusra a zöldmoszatok mennyisége is visszaesett. A május-június havi faj- és egyedszám csökkenést az 1999-ben bekövetkezett áradások, a víz nagy lebegőanyag-tartalma okozza. A legnagyobb áradások után júniusban, augusztusban megnőtt a kékalgák (Cyanophyceae) mennyisége, különösen az Aphanizomenon flos-aquae (L.) Ralfs és az Oscillatoria fajok szaporodtak el. 23