Hidrológiai tájékoztató, 1999

MEGEMLÉKEZÉSEK - Dr. Vitális György: A 150 éves Magyarhoni Földtani Társulat hidrológiai munkássága a kezdettől a Hidrológiai Szakosztály megalakulásáig. II. rész: A millenniumtól 1917-ig

A 150 éves Magyarhoni Földtani Társulat hidrológiai munkássága a kezdettől a Hidrológiai Szakosztály megalakulásáig II. rész: A millenniumtól 1917-ig A Hidrológiai Tájékoztató 1998. júniusi számában közzétett fenti című tanulmány folytatásaként a Magyarhoni Földtani Társulat hidrológiai munkásságát a Földtani Közlöny 1897-1917 évi hasábjain közzétett hidrológiai témájú, illetve azt érintő tanulmányok áttekintésével értékeljük. A Magyarhoni Földtani Társulat 1897. februárius hó 3-án tartott közgyűlésén Böckh János elnöki megnyitójában ismertette a Társulat szerepét a millenniumi ünnepségeken, melynek során a következőket mondta: „Ritka nemzet az, mely ezredéves múltra pillanthat vissza, s midőn az e feletti örömünnepélyek közt az ezredéves országos kiállításon nemzetünk bemutatta azt, a mit e hosszú időközben a kultura, a haladás terén elértünk, ez annál inkább tiszteletet parancsoló és elismerésre méltó, mert hisz a letűnt évezred voltaképen csak utolsó szakaszának gyümölcse s így még inkább mutatja népünk fejlődőképességét és életrevalóságát." „Hogy az ezredéves országos kiállításon tudományunk, s így ennek ápolói közt társulatunk nem hiányozhatott, magától értetődik." „Bemutattuk ott nyomtatványaink mellett Magyarország geologiai térképét, melyet a szakkörök élénk örömmel és tetszéssel fogadtak, mint a magyar geologusok fáradozásainak legújabb gyümölcsei egyikét." (1897. 1-4. p.- 64.) Schafarzik Ferencz: „A millenniumi év végén" című beszámolója „VI. Balneologia" fejezetében leírja „Hogy hazánk ásványos források dolgában egyik ország mögött sem marad el, azt már régen tudjuk, hasznát azonban ezen természeti kincseknek a magyar társadalom a legújabb időkig csak vonakodva vette, mert a külföldi jobbnak tetszett előtte." Beszámol a magyar országos balneologiai egyesület megalakulásáról, „a mely a hazai forrás- és fürdőügyet czéltudatosan előbbre viszi". A millenniumi kiállításon egy díszes, 800 m

2-nyi alapterületű pavillonban összesen 56 hazai fürdő s 24 ásványvíz volt kiállítva. Itt mutatták be Bolemann István: „Magyar fürdők és ásványos vizek" című monográfiáját. (1897. 5-7. p. 198.) A „VII. Tudományos segédeszközök" fejezetében leíija, a meteorológiai pavillonban található Magyarország esőzési térképét, a vízépítészet pavillonban A Balaton hegy- és vízrajzi térképét /M=l:125.000/, az orsz. vízépítészeti és talajjavító hivatal vízrajzi osztályától kiállított „átnézetes hydrologiai és geologiai térképet, valamint a mezőgazdasági csarnokban kiállított „Tisza folyamterületének vízeresztő és vízrekesztő kőzeteirőll" /M=l:900.000/ szóló térképet. (1897. 5-7. pp. 200-203.) Halaváts Gyula: „A földfúrással foglalkozó mérnökök és technikusok X. vándorgyűlése Budapesten, 1896. szeptember 22-24." Beszámolójában többek között az „ Über die artesischen Brunnen in Ungarn" (A magyarországi artézi kutakról) című előadását ismerteti. Ebben Zsigmondy Vilmos és Zsigmondy Béla munkásságát foglalja össze. (1897. 5-7. pp. 236-240.) Szádeczky Gyula: „Sátoralja-Ujhelyről északnyugatra, RudaBányácska és Kovácsvágás közé eső terület geologiai és kőzettani tekintetben" (1897. 8-10. pp. 273-326.) „Alluvium" fejezetében a vízmosásokkal és gyakorlati szerepükkel foglalkozik. Treitz Péter: „Székes területek Magyarországon" című cikkében (1898. 1^. pp. 19-29.) elemzi a folyóvizek különböző összetételét, a folyószabályozás előtti helyzetet, a szóda forrásait és az alföldi mocsarak szerepét a szikesek kialakulásában. Lengyel Béla: „A szovátai Illyés-(Medve)-tó" (1898. 7-9. pp. 229-234.) című cikkében a szemtanuk közlését figyelembe véve leíija a tó 1875. évi keletkezését, a víz kémiai elemzését és hőmérsékleti adatait. Kalecsinszky Sándor: „Sókivirágzás a Ruszanda tó partjáról" (1898. 7-9. pp. 234-236.) című közleménye megállapítja, „hogy a Ruszanda tó partján kivirágzó só chemiai összetétele egészen eltér a felsorolt és a legtöbb magyarországi székes tavak körül található sókivirágzásoktól." „A legtöbb külföldi és hazai sókivirágzás főtömege szódából = szénsavas nátriumból áll és csak kisebb részben tartalmaznak kénsavas nátront (Glaubersót) és konyhasót; míg ellenben a ruszandai só főtömege (86,86 %) kénsavas nátronból és csak kisebb mennyiségű szódából és konyhasóból áll." Közli a Ruszanda tó vizének Schneider József bécsi tanár által végzett 1866. évi kémiai elemzését. Kalencsinszky Sándor: „A budapesti eskütéri hídfő munkálatai alkalmával kitört artézi hévvíz chemiai elemzése" (1898. 10-11. pp. 306-311.) során a Zsigmondy Béla által a budai oldalon kivitelezett fúrás, a Duna nulla pontja alatt - 9,05 m mélységből feltört 47 °C hőmérsékletű, 24 óránkénti legalább egy millió liter víz hasonló karakterű, mint a közeli Rudasfürdő és a Ráczfürdő forrásvizei. Ilosvay Lajos: ,A „Margit" alkalifém-hydrocarbonatos víz ujabb chemiai elemzése és képződésének körülményei" (1898. 12. pp. 357-366.) című cikke a beregmegyei „Margit gyógyforrás" különböző időben készült elemzéseinek összehasonlítását értékeli. Pálfy Mór: „Adatok Székely-Udvarhely környékének geologiai és hydmlogiai viszonyaihoz" (1899. 1-4. pp. 6-12.) című tanulmányában megírja, hogy „Vízgyűjtő rétegekben a vidék elég gazdag s különösen a helyenként nagy kiteijedésű sarmata konglomerat szerepel, mint legfőbb vízgyűjtő." „Kisebb, de hasonlóan jó vízgyűjtőként szerepel a diluviális kavics is." Megemlíti, hogy Székely-Udvarhely lakossága a közeli Szejkefürdő savanyúvizét használja ivásra. Adda Kálmán: „Az újvidéki városi artézi kútról" (1899. 1^4. pp. 13-15.) közli a 193,42 m mély kút rétegsorát és megadja a három átfúrt víztartó helyzetét. T. [elegdi] Roth Lajos: „A szovátai Illyés-tó és környéke geologiai szempontból" 1899. 1^1. pp. 41-44.) című cikke a tóviz víz tükre alatti nagyobb hőmérsékletét vizsgálva kizárja, hogy azt felszálló hévforrás idézné elő, és azt írja, hogy „a vízben végbemenő vegyi folyamatokra (oxidáczióra) vagyok hajlandó leginkább gondolni, mi mellett a kősó és a só-agyagmárga oly gyakori bitumenes mivolta, valamint esetleg trachitban és trachit-breccsiában előforduló pyrit lebeg szemem előtt." Halaváts Gyula: „A szarvasi artézi kút" (1900. 8-9. pp. 230-231.) című szakülési előadási vázlat közli a Zsigmondy Béla által 1890-ben fúrt 290,75 m mély kút rétegsorát. Kalecsinszky Sándor: „I. A szovátai meleg és forró konyhasóstavakról, mint természetes hőaccumulatomkról. 11. Meleg sóstavak és hőaccumulatomk előállításáról" (1901. 10-12. pp. 329-353.) című tanulmányában a legmelegebb Medve-tó, a kevésbé meleg Magyorósi-tó és a hideg vizű Fekete-tó vizének hőmérséklet, fajsúly, mélység mérési és kémiai elemzése alapján megállapítja, „hogy a töménysósvíz, ha fölötte kis fajsúlyú édesvízréteg van és a nap reá hosszabb ideig süt, úgy az alsó rétegében felmelegszik, azaz más szavakkal analógia útján a medve-tó és a magyorósi-tó középső meleg-forró rétege, mely sem nem thermális eredetű, sem pedig oxidáczió vegyi folyamatnak nem a következménye, hanem melegségét egyedül a naptól nyeri." „A sóstavak felmelegedéséhez tehát a napon kívül lényeges feltétel az, hogy a tömény sóoldat felszínén állandóan édes6