Hidrológiai tájékoztató, 1999

MEGEMLÉKEZÉSEK - Dr. Vitális György: A 150 éves Magyarhoni Földtani Társulat hidrológiai munkássága a kezdettől a Hidrológiai Szakosztály megalakulásáig. II. rész: A millenniumtól 1917-ig

vagy gyengén sósvízréteg legyen, mely a közvetítő és egyúttal a védő szerepet is játsza." Mivel a természetes, valamint a mesterséges sós tavak, „a nap melegét összegyűjtik és jó ideig magukban megtartják, ezért ezeket höaccumulatoroknak kell tekinteni." Pet hő Gyula: „Nagy-Károly város legújabb artézi kútjáról" (1902. 5-6. pp. 188-193.) című cikkben leírja, hogy az 51 m mély kút rétegsorát a Földtani Intézetben dolgozták fel, melyet összevetett a környék földtani eredményeivel. Treitz Péter: „A Duna-Tisza közének agrogeologiai leírása" (1903. 7-9. pp. 297-316.) című tanulmányában a „Geologiai viszonyok" tárgyalása során vázolja a területet elborító tavak elterjedését és földtani koronként azok fokozatos feltöltődését. Az 1:900.000 ma. színes agrogeologiai térképmelléklet a további kutatásokhoz is jó támpontul szolgál. Treitz Péter: „A Palics-tó környékének talajismereti leirása " (1903. 7-9. pp. 316-321.) című rövid közleményében vázolja a Palics-tó és a korábban vele összefüggő Ludas-tó kialakulását, kiszáradási és vízpótlási körülményeit. Az l:75.000-es ma. színes agrogeologiai térképmelléklet jól szemlélteti mind a talajtani, mind a vízföldtani adottságokat. Schafarzik Ferencz: „Az aldunai Vaskapu-hegység geologiai viszonyainak és történetének rövid vázlata" (1903. 7-9. pp. 327-365.) című mintaszerű tanulmánya „A Duna vaskapui áttörésének geologiai felépítéséről és jelentőségéről általánosságban", „A geologiai és hajózási viszonyok részletes leírása az Aldunának Báziás és Vaskapu közötti részén", „A Dunaszabályozás rövid története", valamint „Herkulesfürdő környékének geologiai viszonyai" című fejezetei kimerítő részletességgel taglalják a terület földtani, hidrológiai, hajózási és történelmi adottságait, melyet egy 1:115.000 és egy 1:75.000 ma. színes geologiai térkép, valamint nyolc földtani szelvény is szemléltet. Hofmann Károly és Lóczy Lajos: „A budai keserűvízforrások keletkezéséről" (1904. 8-10. pp. 315-332.) című értekezése „A keserűvíz-források környékének geologiája", „A keserűvízkutak talaja", valamint „A budai keserűvizek eredete" című fejezetekben leírtak végkövetkeztéseként megadja, hogy „A keserűforrások ásványos alkatrészei főleg a kisczelli agyag mállásából és kilúgozásából erednek. Az agyag mállásnak indult felső kérgében mozgó talajvizek a levegő oxygénjének és széndioxydjának közreműködése mellett ugyanis a kisczelli agyagban meglevő finoman eloszlott pirit-, dolomit- és földpátanyagra bontólag hatnak s ezek vegybontása következtében képződnek azok a kénsavas sók, melyeknek bőséges tartalma a keserűforrások vizét leginkább jellemzi." Horusitzky Henrik: „Néhány kisalföldi artézi kútról" (1904. 8-10. pp. 337-338.) című rövid közleményben az 1894 és 1901 évek során 9 helyen fúrt eredményes artézi kútfúrásról számol be. Horusitzky Henrik: „A vágmenti homokbuczkák nedvességéről" (1904. 8-10. pp. 339-341.) című rövid közleményben megállapítja, hogy „Az eredeti homokbuczkáknál azonban, a melyeknél a víz annak alsóbb részeiben állandóan kering, ott az hydrostatikai nyomás alatt lévén, felfelé törekszik. Ezért találunk tehát a szóban forgó területen lévő homokbuczkák tetején nagyobb szárazságban is állandó nyirkosságot." Pálfy Mór: „Borszékfürdő és Gyergyóbélbor geologiai és hydrologiai viszonyai" (1905. 1. pp. 1-12.) című tanulmányában leírja, hogy „A borszéki források három vonal irányában törnek a felszínre. E vetődési vonalak s a források mind a levetődött dolomit határvonalán fakadnak, sok kalciumhidrokarbonátot tartalmaznak s ezért mésztufa-kúpokat raktak le." A gyergyóbélbori medencéből is hasonló viszonyokat említ. Kormos Tivadar: „A Püspökfürdő hévvizi faunájának eredete" (1905. 8-9. pp. 375-402.) című cikke az őslénytani leírás mellett utal a „hatalmas források munkájára" és leíija a rontói mésztufa-gát felépítését. Koch Antal: „Petrovaradinon 1900-ban fúrt kísérleti artézi kút geologiai szelvénye" (1907. 4-5. pp. 116-121.) című közleménye részletesen leírja a 216,6 m mély eredménytelen kisérleti kút rétegsorát, összehasonlítva az újvidéki városi artézi kút rétegsorával. Legérdekesebb megállapítása a levantei emelet felső szintája jelenléte. Koch Antal: „Adácson (Heves vármegye) 1901-ben fúrt kútnak geologiai szelvénye" (1907. 9-11. pp. 346-349.) cimű rövid közlemény a 103,6 m mély eredményes kút rétegsorát ismerteti. Pálfy Mór: „A Marosvölgy jobb oldalának geologiai alkotása Algyógy környékén" (1907. 12. pp. 468-481.) című cikkében utal a mésztufa képződményekre és leírja a kisrápoli, bábolnai és a feredőgyógyi szénsavas forrásokat. Az utóbbiakat „emberemlékezet óta mindig, mint igen hatásos gyógyvizeket, fürdőül használták." Treitz Péter: „Sósföldek a Nagy-Alföldön" (1908. 1-2. pp. 631.) című közleményében többek között táblázatokban ismerteti a „Sós kútvizek és Sóstavak vizeinek összetétele" és a „DunaTiszaközi sóstavak vizeinek összetétele" adatait. Schafarzik Ferenc: „A naptól fölmelegedő szovátai konyhasós tavaknak, főleg a forró Medvetónak geologiai, hidmgrafiai és egynémely fizikai viszonyairól" (1908. 5. pp. 306-322.) című cikke a Medve-tó iránti fokozódó érdeklődés következtében Íródott. Az „Orografiai és geologiai viszonyok", a „Hidrológiai viszonyok", valamint „A szovátai sóstavak geologiai múltja és jövője" fejezetekben részletesen taglalja megfigyeléseinek eredményét. Megíija, hogy „Ha a Medve-tó eme, ezidőszerint páratlan tulajdonságát balneologiai szempontból fönn akarjuk tartani, akkor az édesvízi források szolgáltatta vízelboríttatást a jövőben is változatlanul fönn kell tartanunk." Szontagh Tamás: „A hontvármegyei Búrpatak völgyének ásványos forrásai" (1908. 5. pp 323-337.) című cikkben Bori és Magyarod község között 12 ásványvíz forrást és az azok lerakodásából keletkezett nagy kenyéralakú forrásmészkő képződéseket ismertet. Legértékesebb a szántói ásványos gyógyvíz forrása. Kalecsinszky Sándor: „A margitszigeti artézi-kút vizének hőmérsékleti viszonyairól" (1908. 5. pp. 337-345.) című cikkében kimutatja, hogy a kútvíz az 1898-1907 évek között az 1867-1878 évékéhez képest 0,7 °C fokkal csökkent, mely az 1878 óta folytonosan előtörő városligeti artézi kútvízzel van szoros összefüggésben. Pálfy Mór: „A thermális vizek fölszinre emelkedéséről" (1909. 1-2. pp. 16-17.) tárgyú elmélete a következő: „A thermális források szerkezete a közlekedő edények törvényén alapszik. A közlekedő edény egyik szárában - a vízgyűjtő területen - hideg víz szivárog le a kőzethasadékokban. A víz a thermális hasadékhoz érve, az ott alulról feltörő forró víztől, vízgőztől és gázoktól fölmelegszik. így a közlekedő edény másik szárába melegvíz jut. Tekintve a hőfok emelkedésével a víz-oszlop kiteijedését és kisebb fajsúlyát, a beszivárgó víz-oszlop nálánál okvetlenül magasabb melegvízoszlopot fog egyensúlyban tartani. így tehát a melegvíznek kitelj edése által létrejött magassági különbözet elégséges arra, 7