Hidrológiai tájékoztató, 1999

MEGEMLÉKEZÉSEK - Góg Imre: Hetvenöt éve hunyt el dr. Zielinszki Szilárd a vasbetonépítés meghonosítója

ezredesnek, Csányi Dániel őrnagynak és Péch József tiszthelyettesnek. Az előadás után megkoszorúzták Csányi Dániel honvéd őrnagynak, a Tisza-szabályozás mérnökének, a Debreceni Református Kollégium fizika és matematika professzorának, az Akadémia tagjának a Debreceni Köztemető díszsírhelyén levő sírját. A koszorúzást a Kollégium Kántus zsoltárénekléssel tette ünnepélyesebbé. A síron koszorút helyezett el a Debreceni Református Kollégium, a Tiszántúli Vízügyi Igazgatóság, a Debreceni Akadémiai Bizottság, a Magyar Hidrológiai Társaság Hajdú-Bihar megyei Szervezete és a KEVIÉP Kft. Dr. Dunka Sándor Hetvenöt éve hunyt el dr. Zielinski Szilárd a vasbetonépítés meghonosítója 1. kép. Dr. Zielinski Szilárd (Mátészalka, 1860.05.01-Budapest, 1924.04.28.) Zielinski Szilárd 1860. május l-jén született Mátészalkán. Apja lengyel nemesi származású menekültként érkezett Magyarországra, édesanyja színmagyar leány volt. Középiskoláit majd a Műegyetemet Budapesten végezte, ahol kiváló tanárai dr. Czakó Adolf és dr. Mihailich Győző - voltak. 1884-ben szerzett - kitűnő eredménnyel - mérnöki oklevelet. Ezután állami ösztöndíjjal két évre külföldre ment tanulmányútra (Anglia, Franciaország, Németország). Dolgozott nagynevű mestereknél. Mérnöki tudásban gyarapodva tért haza. Itthon, KisfaludyLipthay Sándor tanszékén lett műegyetemi tanársegéd. 1889-ben önálló magánmérnöki irodát nyitott, ő volt az első, aki a vasbetonépítést meghonosította Magyarországon. Ilyen szerkezeteket tervezett és alkalmazott, fellépésével kezdődött ezek építése. Tehetségével és nagy tekintélyével, kiváló egyéni tulajdonságaival, fáradhatatlan úttörő munkával vitte előre a vasbeton építését. Rendkívüli tevékenységet fejt ki, tervez vasutakat, hidakat, majd később ezek építésére is vállalkozott. Az az ember volt, aki mint vállalkozó, nem a leggazdaságosabb, hanem mindig a legtökéletesebb megoldásokat, sőt az újszerűséget kereste. A vállalkozások kíméletlen versenyében nem érvényesülhetett kellőképpen. Annál nagyobb volt azonban sikere mint tervezőnek és amint tekintélye öregbedett, mint minden nehéz műszaki kérdésben meghallgatott szakértőnek. Az 1889-1891 évek között meghívott előadóként vasútépítési enciklopédiát adott elő a Műegyetemen, ahol 1889-ben magántanárrá avatták. Amikor a doktori fokozat megszerzése a mérnökök részére is lehetővé válik, nagymérvű elfoglaltsága ellenére is siet azt megszerezni, hogy ezáltal maga részéről is jelezze a mérnöki tudományoknak a többi tudományokkal való egyenrangúságát. A magyar mérnökök közül elsőnek avatják 1904-ben mérnökdoktorrá. (Disszertációja a budapesti pályaudvaroknak föld alá helyezéséről szólt.) 1902-ben ismét nagyobb külföldi tanulmányutat tesz. Párizsban találkozott Hennebique mérnökkel. Éles esze és kitűnő mérnöki érzéke rögtön felismerte a vasbetonban rejlő lehetőségeket. Budapestre hozta Hannebique szabadalmát. Ez a tanulmányút új irányt szabott működésének. Egyik életcéljául tűzi ki a vasbeton-szerkezetek fejlesztését, annak hazánkban való megismertetését és elterjesztését. Ezzel kapcsolatban való igen mélyreható anyagvizsgálatokkal is foglalkozott. Irodáját 1904-ben vasbeton tervezésre állította át, amit irányításával Jemnitz Zsigmond mérnök vezetett. Tervező irodájának tagjai voltak többek között dr. Sabathiel Richárd, Gut Árpád, Beck Alajos, Gergely Jenő. Bár maga Zielinski nem volt statikus, a vasbetont Magyarországon ő vezette be, ezért is nevezik a vasbetonépítés atyjának. 1906-ban beteljesedik életének legfőbb vágya, a kir. József Műegyetem Út- és Vasútépítés tanszékére nevezték ki tanárnak Kisfaludy-Lipthay Sándor utódaként. Ez a magas állás nemcsak arra nyújt neki módot, hogy lángoló lélekkel oltsa bele a technikai tudományok iránt való szeretetet és fogékonyságot az ifjúság lelkébe, hanem alkalmat nyújt neki arra is, hogy még nagyobb energiával vegyen részt mindazokban az országos mozgalmakban, amelyek a technikai műveltség fejlesztését és a technikai tudás érvényülését célozták. A magyar vasút nagyjainak sorában is az elsők közé tartozik dr. Zielinski Szilárd. A hídépítésekben, különösen a kis és a középnyílású hidak építésénél, a vasbeton majdnem teljesen kiszorította a vasszerkezeteket. A vasbetonépítés fejlődését híven mutatják az egyre nagyobb fesztávú és egyre merészebb ívelésű hidak. 1907-ben épült a Hosszúvölgy áthidalás a két sínpárú vasúti viadukt. Ez 2 db 60 m szabadnyílású faszerkezetből áll, a 60 m-es nyílásban csupán 2 párhuzamos íves gerenda készült és ezeken állnak a magas, karcsú pillérek, melyek a vasúti hídpályát tartják. Merész szerkezet és egyike a legelsőknek az egész világon. Tervét és képét számos külföldi lap elismeréssel közölte. A Brassó és Fogaras közti vasútvonalon két völgyhíd épült, a kisebbik 40 m fesztávú, a nagyobbik pedig a 60 m fesztávú sinkai viadukt (2.kép). Ez az 1908-ban épült viadukt nemzetközi vonatkozásban is csúcsteljesítményt jelentett. A nagy ív főtartója 60 m lapokra támaszkodó ív. A híd egyvágányú, 1.8 m távolságban van a két hossztartó, melyek kereszttartókba kötnek. Ezeket a keretszerűen alakított oszlopok támasztják alá. A főtartók T keresztméretűek, 30 cm vastag és 1,20 m széles fejlemezzel. Az ívtartó magassága a tetőponton 1,35 és a vállaknál 3,20 m. Hogy a lapokra támaszkodó ívek mozgását a pályaszerkezet ne befolyásolja, a kétoszlopos támaszok felett a pályaszerkezet megszakad. A nagy ív mindkét oldalán mintegy 10 m támaszközű gerendák csatlakoznak. 4