Hidrológiai tájékoztató, 1999

TERÜLETI VONATKOZÓ CIKKEK - Dr. Siposs Zoltán: A mohácsi 1956. évi jegesárvíz utóhatásainak és a károk helyreállításának néhány vízföldtani tapasztalata - Dr. Scheuer Gyula: Hideg mészképző ásványforrások vizsgálata

3. kép. A Zsibrai mészkőkúp oldalában fakadó kis vízhozamú forrás mészkiválása (Szlovákia) a pleisztocénben is olyan források fakadtak, amelyek dinamikus mészkőképző tulajdonságokkal rendelkeztek (2.kép). Hideg ásványvizekben és ezeknél képződött travertinó kúpokban igen gazdag és nevezetes a Szepesség. Ezen belül Szepesváralját és környékét indokolt kiemelni (Lábra), mert e részen nem csak recens mészképződés figyelhető meg, hanem az egykori forrásokból képződött édesvízi mészkövek is. Az ásványforrásokból képződött kúpok közül a legismertebb a Zsibra-i, amely az irodalom szerint [5] a lapos összetett kúpok sorába tartozik (2.ábrá). A kishozamú forrásokból ma is képződik travertinó (3.kép). A vizsgálatok szerint e részen a travertinó képző forrásműködés már a pliocénben megindult. Ekkor képződtek pl. a Szepesi vár hatalmas forráskúpos édesvízi mészkősziklái is (4.kép). 2. Románia A Kárpát-medence környéki travertinó előfordulások közül az erdélyiek is igen jelentősek. Ezek egy része azokhoz a hideg ásványvizekhez kapcsolódnak, amelyekben Székelyföld oly gazdag. E szénsav dús, utóvulkáni eredetű források közül csak azok raknak le travertinót, amelyek karbonátos kőzetekkel állnak kapcsolatban. Az ilyen szénsavas, karsztos ásványforrások közül a legjelentősebb travertinó előfordulásokat a borszéki és a bélbori források hozták létre. A borszéki forrásokkal és travertinó val, felismerve annak jelentőségét a múlt század végén Staub M. [8] és az évszázad elején pedig Pálfy M. [4] részletesen foglalkoztak (3.ábra). Az itt fakadó források és travertinó felhalmozódásaik méltán tekinthetők igen jelentősnek és közép-európai vonatkozásban egyedülállónak, de világviszonylatban is kiemelkedők sorába tartozik, mert a hideg ásványforrásoknál csak ritkán képződik ilyen kiterjedt és vastag (60 m) édesvízi mészkő. A vizsgálatok szerint [1] az előfordulás forráskúpok sorozatából áll, amelyek bonyolult módon összenőttek. A mai források felett számos helyen mészkő sziklák is megfigyelhetők (5.kép). Jelentős elterjedésben található még travertinó Bélbornál is, ahol a forrásvizek kúpokból fakadnak. A kúpok oldalán lefolyó forrásvíz mikrotetarátás formában adja le mésztartalmának egy részét. 4.kép. A Szepesi vár hatalmas mészkősziklái (Szlovákia) S.kép. A Bagoly-vári mészkősziklák Borszéknél (Erdély) 3. Oroszország Az ország európai részén a legismertebb és legjelentősebb édesvízi mészkő előfordulások a Nagy-Kaukázus északi oldalán találhatók. A hegység igen változatos és összetett vízföldtani adottságai miatt a különböző genetikájú források bizonyultak mészképzőknek. Vartanyan G. Sz. [9] a Nagy-Kaukázus központi és északi részén fakadó szénsavas forrásokról összeállított táblázatában több mint 360 db-ot sorol fel. Ezek túlnyomó többségének hőmérséklete 15 °C alatt van, mindegyik többkevesebb széndioxidot tartalmaz és oldott sókban is gazdag; így a hideg ásványforrások csoportjába sorolhatók. A nagy CO2 gáz tartalmat és egyes elegyrészek jelentős feldúsulását egyértelműen a hegységben lezajló pleisztocén vulkánossággal kapcsolatos utóvulkáni tevékenységgel hozzák összefüggésbe. Ennek bizonyítékának tekinthető, hogy az ilyen jellegű források az egykori vulkáni központok (pl. Elbrusz) környezetében fordulnak elő tömegesen. Az 1. táblázatban öt olyan terület forrásainak felhalmozódásait ismertetjük, amelyek ilyen típusú források hoztak létre változatos kifejlődésformában. Meg kell azonban jegyezni, hogy a kataszterben [9] felsorolt ásványforrások túlnyomó többsége 38