Hidrológiai tájékoztató, 1998 június

MEGEMLÉKEZÉSEK - Csath Béla: Zsigmondy Béla születése 150. évfordulójára emlékezünk

Zsigmondy Béla születése 150. évfordulójára emlékezünk Zsigmondy Béla (Pest, 1848. 03. 07. - Budapest. 1916. 06. 12.) „...A ténykedéseivel olyan nevet szerzett, mely szélesebb körökben tetszésre talált és joggal elismerést nyert. Az oly ember, mint az említett Zsigmondy Béla, rászolgált arra, hogy létesítményei a hatáskörökön kívül is a világon elismertek legyenek." (Részlet a „Conversationsblatt" című német újságból.) „...Hálával tartozom Zsigmondy Béla nagybátyámnak, aki a földfúrást elsőként kezdte meg hazánkban és aki engem e szakra késztetett, hálával tartozom a tudománynak, mely munkámat lehetségessé tette" mondta Zsigmondy Béla az első hódmezővásárhelyi kút átadásakor. Zsigmondy Béta 1848. március 7-én született Pesten. Középiskolai tanulmányait az evangélikus főgimnáziumban és a IV. ker. főreáltanodában végezte. A fent említett „szakra való késztetés" már Zürichben kezdődött, ahol nagybátyja tanácsára geológiát is tanult, majd gépészmérnökként hazatérve előbb mint geológus folytatott gyakorlatot, majd 1872-ben Zsigmondy Vilmos maga mellé vette, s bevezette a földfúrás rejtelmeibe. 1876-ban a nagybátyja vállalatát unokaöccsére ruházta át. Az általa előkészített feladatok végrehajtása a 28 éves Zsigmondy Bélán várt, aki épp abban az időben kezdte el mérnöki pályafutását, amikor a legnagyobb érdeklődés indult meg az artézi kutak iránt. Működési területét az Alföldre helyezte át, ahol általában a fejlődést hátráltatta az egészséges ivóvíz hiánya. Kútfúrási munka sorozatát Hódmezővásárhelyen kezdte 1878-ban, az Alföld első nyilvános használatra szánt artézi kútjával. Ezt követte ugyancsak itt az ún. Nagy András Jánosféle kút. 1885-ben készítette a szentesi kutat. Ugyanebben az évben fúrt Szabadkán és Püspökladányban a II. sz. kút és víz mellett gázt is szolgáltatott, melyet felhasználtak a vasútállomás világítására. A következő években fúrta a szegedi első kutat, majd folytatódott Zombor, Törökszentmiklós, Mezőtúr, Szarvas, Nagyszalonta, Pécs, Békéscsaba, Debrecen, Karcag, Túrkeve kútjainak készítése. Majd minden megye első kútjait ő készítette irányt mutatva az utódoknak. Zsigmondy Béla nagybátyjától eltanulta, gondosan összeállította a felszínre került furadékanyagot. mely tevékenységről Halaváts Gyula így írt: „...a szakember éber szemével gyűjti össze az adatokat és bocsátja a M. Kir. Földtani Intézet rendelkezésére, hogy ott a tudományt szolgálva ismereteinket gyarapítsa". Zsigmondy Béla által létesített kutakra felépítményt, díszkút fejet is tervezett, s figyelemmel volt arra is, hogy ezek elbontása nélkül lehessen a kúthoz hozzáférni javítás céljából. Zsigmondy az ivóvizet szolgáltató kutakon kívül Budapesten ipari célokat szolgáló sorozatát készítette különböző serfőzök és gyárak részére. Fő tevékenységén a kútfúráson kívül „kém" ún. talajmechanikai fúrásokká] is foglalkozott, többek között az 1879. évi tiszai árvizet követő szegedi városrendezési tervvel kapcsolatos talajfúrásokat (68 db) is ő végezte. Az Országház építése előtti talajmechanikai vizsgálatok is az ő nevéhez fűződtek. A talajkutató fúrások mellett hídpillér alapozásával kapcsolatos fúrásokkal is foglalkozott. Ilyen volt többek között a Fővám téri Ferencz József híd előkészítő talajkutatási fúrási sorozat. Ezek a munkálatok közelebb hozták őt a hídépítéshez is, melyet 1894-től vállalata munkakörébe vont (zentai, técsői Tisza-híd, az új aradi Maros-híd). A talajkutató fúrásokkal kapcsolatban egy alig ismert tevékenysége volt a Balaton tudományos tanulmányozásával kapcsolatban, midőn a tófenék lerakódásának tanulmányozására cége által tervezett fúróhajóval 17 helyen végeztek fúrásokat. Zsigmondy tevékenykedésének külön körét jelentik a szénkutató fúrások. Mátranovák után nagyobb jelentőségűek voltak az 1895-96. évi vértessomlói fúrások, melyek a tatabányai szénmedence felfedezéséhez vezettek. Meg kell említeni a ,,közpályán " való működését, azaz a társadalmi munkavégzést, mely már Zürichben egyetemi évei alatt kezdődtek. 1885-től a Fúrótechnikusok Gyűlésein (Bohrtechniker Versammlung) vett részt, ahol - több ízben elnökölt is lelkes szószólója volt az artézi kútfúrásoknak, a fúrási technológia fejlődésének, s gyakorlatból vett számos példával gazdagította szakmai előadásait. A „Bohrtechniker Wanderversammlung" azaz Fúrótechnikusok Vándorgyűlésének XXV. ülésén, Budapesten kapta meg a „

Tecklenburg emlékérem" ezüst példányát. A Magyar Mérnök- és Építész Egyletnek (MMEE) évtizedeken át egyik legbecsültebb tagja volt mint alelnök, az út-, vasút- és hídépítési osztálynak több éven át volt elnöke. Elévülhetetlen érdemeket szerzett a Magánmérnökök Országos Szövetségének (MOSZ) megalapítása és fejlesztése körül. Mélyfúrás terén elért eredményeit a következő adatok fényesen bizonyítják: vízfúrást 433 esetben 36 210 m, „kémfúrást" (ma geotechnikai fúrás) 1150 esetben 15 996 m és szénfúrást 59 esetben 10 016 m hosszban végzett. 1916. június 12-én, Pünkösd hétfőjén halt meg 68 éves korában Budapesten. A nagy magyar mérnököt édesapja, Zsigmondy Pál ügyvéd mellé temették a Kerepesi úti temetőben lévő családi sírboltba. Zsigmondy Béla, hazánk mélyfúró mérnöke nevét külföldön is megbecsülték. A német nyelvterület fúrómérnökeinek szaklapjában a bécsi „Zeitschrift des Internationalen Verein für Bohringenieure und Bohrtechnik"-ben Paul Stein, bécsi mérnök így emlékezett meg az elhunytról: „Zsigmondy Béla fő munkaterülete a mélyfúrású kutakkal való vízszerezés volt, melyek fejlettségének magas foka Magyarországon - nekünk 6