Hidrológiai tájékoztató, 1998 június

MEGEMLÉKEZÉSEK - Dr. Dobos Irma: Emlékezés dr. Emszt Kálmán hidrológiai munkásságára születése 125. évfordulóján

nem magyaroknak - már 20 év előtt Budapesten a milleniumi kiállításon szembetűnt, s mély benyomást gyakorolt ránk a magyar mérnöki karnak ezen a területen elért fejlődése. Ezen magyar mérnökök között az elsők közé tartozott Zsigmondy Béla is." Halálának 80. évfordulója alkalmával a Magyar Olajipari Múzeum és a Magyar Mérnöki Kamara közös rendezésében emléktábla avatásra került sor Budapesten, a Kelen-hegyi út 33. számú háznál, ahol Zsigmondy Béla életének utolsó éveit töltötte. Csath Béla IRODALOM Csath Bélii: A Zsigmondyak szerepe a magyar vízkutatás és -fúrás történetében. Vízügyi történeti flizetek. 12. sz. Budapest, 1983. 100 old. Csath Béla: Zsigmondy Béla szerepe a hazai vízkutatás és -fúrás történetében. Kőolaj és Földgáz. 24.(124)9. 1991.270-285. Emlékezés dr. Emszt Kálmán hidrológiai munkásságára, születése 125. évfordulóján Dr. Emszt Kálmán (Mezőtúr. 1873. 07. 10. - Budapest. 1957. 04. 08.) A magyar föld kutatására hivatott Magyar Királyi, később Magyar Állami Földtani Intézet olyan kiválóságokkal dicsekedhet, akik messze túl a mindennapi feladatokon, újszerű módszerekkel és eredményekkel gazdagították a földtudomány számos szakterületét. Ezek közé tartozott Emszt Kálmán vegyész is. aki 1873. július 10-én Mezőtúron született. Középiskolai tanulmányai befejezése után a Budapesti Tudomány Egyetem hallgatója. Végzése után az egyetem II. sz. „Chemiai Intézetében" II. osztályú tanársegédként kezdte meg munkáját (1895), de már a következő évben I. osztályú tanársegéd. Hallgató korában a legkiválóbb kémikusoktól - Than Károlytól és Lengyel Bélától - átlagon felüli, magas szintű képzést kapott, s ez későbbi munkájában is visszatükröződött. Doktori diplomáját egyetemi munkássága alatt szerezte meg [1], A Magyar Királyi Földtani Intézetben „ideiglenes vegyészként" 1900-ban kezdte meg munkáját egy világhírű kémikus, Kalecsinszky Sándor mellett. Tizenegy évi közös munka után - Kalecsinszky Sándor halálát követően - méltó vezetőt kapott személyében a kémiai laboratórium, amelyet 25 évig vezetett. Előbb fővegyész, később igazgatóhelyettesi beosztásban, mint kísérletügyi főigazgató összesen 35 évet töltött aktívan az Intézet kémiai laboratóriumában. 71 éves korában ment nyugdíjba, de még ezután is bejárt 9 évig a laboratóriumba figyelemmel kísérve az ottani munkát és hasznos tanáccsal látva el a dolgozókat. [1, 2]. Nagy megtiszteltetés éri. amikor 1902-ben - alig két év múlva, hogy belépett a Földtani Intézetbe - megbízták talajkémiai laboratórium felállításával azzal a céllal, hogy mind a kémiai, mind a fizikai paraméterek alapján lehetőség nyíljon a talajok osztályozására. A laboratórium később megszűnt és csak 1926-ban folytatódott a munka Emszt Kálmán vezetése mellett, amikor megindult az országban a talajtérképező munka. A laboratórium felállítása nagy lehetőséget adott a magyarországi talajok részletes elemzésére, különösen a tőzegféleségek vizsgálatára. A 6 évig tartó tőzegkutatás során 168 részletes elemzést készített, a László Gáborra] közösen végzett kutatásról 6 publikációban, és 8 jelentésben számolt be az osztály munkájáról, s ezek számos vizsgálati eredményről tudósítanak, így a XX. század elején a kiszáradt Fertő tó alján összegyűlt só összetételét és az Ecsedi-láp tőzegét is megismerhetjük. Nagy terjedelmű önálló munkában foglalta össze az ország tőzegtelepeit (1911). Munkáját a pontosság, a megbízhatóság, a szakszerűség jellemezte, s ennek köszönhető, hogy Böckh Hugó (1874-1931) igazgató halála után az igazgatói interregnum idejére ő kapott megbízást az igazgatói teendők ellátására. Lóczy Lajos (1849-1920) intézeti igazgató szerkesztette hatalmas munkába, „A Balaton tudományos tanulmányozásába" is bekapcsolódott. A nemzetközi viszonylatban is kiemelkedő mű részére több mint 100 részletes elemzéssel járult hozzá a Balaton fenékiszapja kémiai összetételének megismeréséhez. Vizsgálta egyrészt a hulló port és az iszapot különböző mélységben, főként az északi oldalon és megállapította, hogy csekély eltéréssel az iszap és a lehulló por kémiai összetétele azonos. Fő munkaterülete tulajdonképpen a kőzetelemzés volt, igaz erről kevesebbet publikált, mint az egyéb vizsgálatairól. Kiemelkedik viszont a Rozlozsnik Pállal közösen készített: „Adatok a Krassó-Szörény vármegye banatitjainak petrográfiai és chemiai összetételéhez" című tanulmánya, amelyet a Magyarhoni Földtani Társulat a Szabó József Alapból 600 korona pályadíjjal jutalmazott. A Kárpát-medence jóformán minden hegységének kőzetét megvizsgálta, s ez olyan színvonalú volt, hogy pl. a szilikátos kőzetelemzéseire még külföldön is felfigyeltek és számon tartották. Az ipari célú kutatások során számtalan elemzést végzett kőszénen, vas-, réz-, alumínium-, arany- és ezüstércen, tűzálló agyagon, dolomiton stb. Böckh Hugó\al, Lijfa Auréllal és Rozlozsnik Pállal együttműködve ásványtani és kőzettani kérdéseket tisztázott. 7