Hidrológiai tájékoztató, 1997

2. szám, október - ÁLTALÁNOS VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Vaszilievics S. György: A kettős rendeltetésű rendszerek vizsgálatának jelentősége napjainkban

IRODALOM [1] Ecsedi I.: Nádkutak vagy lápi kutak. Föld és Ember, II. 1922. 169. [2] Ecsedi /.: A csíkgödrök. Föld és Ember, II. 1922. 169-170. [3] Ecsedi /.: Poros országutakon. Útirajzok. Debrecen, 1925. [4] Ecsedi /.: Népies halászat a Közép-Tiszán és a tiszántúli kisvizeken. A Debreceni Déri Múzeum Évk., 2. 1933. [1934], 123-310. [5] Fehér Gy.: Kutak a Körös Kis Sárrétjén. Enthnographia, XLIX. 1938. 175185. [6] Gunda B.: Enthnological notes on drinking-tubes from Europe, Asia and Africa. Ethnos, XIII. 1-2. 1948. 36-43. [7] Gunda B.: A szatmári hagyományos népi műveltség etnográfiai helyzete. Tanulmányok Szatmár néprajzához. Debrecen, 1984. 35-137. [8] Györfíy /.: Nagykunsági krónika. Karcag, 1922. [9] Heman O.: A magyar halászat könyve. I—

III. Budapest, 1887. [10] Heman O.: A magyar ősfoglalkozások köréből. Természettudományi Közlöny, XXXI. 357. 1899. 225-271. [11] KissL.: Nagyhalász. Ethnographia, LXV. 1954. 329-373. [12] Lovassy S.: Az Ecsedi-láp és madárvilága fennállása utolsó évtizedeiben. Budapest, 1931. [13] Luhy M.:Olyan világ volt... Mátészalka, 1976. [14] Morvay P.: Kl Ecsedi-láp elpusztult világa. Búvár, II. 1936. 566-571. [15] Morvay P.: Az Ecsedi-láp vidékének egykori állattartása és pásztorélete. Ethnographia, LI. 1940. 123-143. [16] Petánovics K.: A láp világa. A Duna menti népek hagyományos műveltsége, Budapest, 1991. 165-169. [17] Timaffy L.: Szigetköz. Budapest, 1980. A kettős rendeltetésű rendszerek vizsgálatának jelentősége napjainkban* VASZILIEVITS S. GYÖRGY Országos Vízügyi Főigazgatóság A nyilvántartások szerint az állami tulajdonban, vízügyi igazgatósági kezelésben levő belvízcsatornák hossza 11 400 km, míg az öntözőcsatornák hossza 3800 km. E két szám összege 15 200 km, azonban a csatornák összhossza valójában 12 000 km. A különbség 3200 km, ez az úgynevezett kettős működtetésű, vagy más néven kettős rendeltetésű csatornák összhossza, amelyek a statisztikai kimutatásokban mind belvízcsatornáknál, mind az öntözőcsatornáknál szerepelnek. Ez a 3200 km a belvízcsatornák hosszának 28%-a, míg ez az arány a főműves öntözőcsatornák esetében lényegesen magasabb, 84%. Az elsősorban belvízelvezctési és csak másodsorban vízpótlási funkciót ellátó kettős rendeltetésű csatornák komplex vizsgálatának jelentőségét még jobban aláhúzza az a tény, hogy döntő részük - a 3200 km-ből 2600 km - hosszabb távon is az állam kizárólagos tulajdonában marad. A kizárólagos állami tulajdonban maradó kettős rendeltetésű csatornák vízügyi igazgatóságonkénti megoszlását vizsgálva megállapítható, hogy a legtöbb ilyen csatorna a TIVIZIG területén van (718 km), igen jelentős az ADUVIZIG-nél (500 km), a KÖVIZIG-nél (400 km), a FETIVIZIG-nél (közel 300 km), míg az ÉDUVIZIG-nél és az ATIVIZIG-nél a kettős működésű csatornák hossza 200 km körül van. Még egy adat: az ADUVÍZIG területén a Kiskunsági DVCS rendszerben a mezőgazdasági vízszolgáltatás kizárólag kettős működésű csatornákon keresztül történik. Fentiek jól érzékeltetik, hogy a kettős rendeltetésű csatornák területi vízgazdálkodásban betöltött szerepe igen jelentős, ugyanakkor nem lehet figyelmen kívül hagyni a kettős funkció esetenként nem körültekintő alkalmazásából származó negatívumokat is. Közel tíz év telt el azóta, hogy a kettős rendeltetésű rendszerekről a Hidrológiai Közlönyben megjelent vitaindító cikk nyomán szakmai vita bontakozott ki. Előnyök, hátrányok, melyikből van több, melyek a meghatározóak, vannak-e kizáró okok? A kettős működésű rendszerek létesítésével és üzemeltetésével kapcsolatos - döntő többségükben már az említett cikkekben 'Elhangzott a Magyar Hidrológiai Társaság 1997. március 11-i szolnoki konferenciáján. megfogalmazott és ma is időszerű legfontosabb - előnyöket és hátrányokat feltétlenül szükségesnek tartom röviden a teljesség igénye nélkül összefoglalni. Előnyök: - kisebb beruházási költség, rövidebb építési/megvalósulási idő a külön-külön megvalósítással szemben; - az építésre igénybe vett terület lényegesen csökken; - csökken az összes üzemeltetési/fenntartási költség, a folyamatosan magasabb vízszinttartás következtében a vízi növényzet kevésbé fejlődik; - kisebb a szivárgási veszteség, mint a magas vezetésű csatornáknál, ugyanakkor kedvező a talajvízre, a vizes élőhelyekre gyakorolt hatás; - a belvízcsatornák lényegesen nagyobb sűrűsége miatt megnő az elszigetelten jelentkező vízigények kielégíthetősége is, nem kis mértékben a területi vízgazdálkodás, a mikrotérségi vízvisszatartási lehetőségek jobb kihasználása, illetve megteremtése révén. Hátrányok: - a két funkció összehangolása fokozott odafigyelést, többlet kockázatvállalást igényel; -az egyik funkcióról a másikra való átállás vízveszteséget jelent; - a fel nem használt víz, illetve a befogadóképesség biztosítása miatt az üzemeltetési költségek jelentősen megemelkedhetnek; - megnő a csatornák bemosódással szembeni veszélyeztetettsége, és általában nagyobb a vízminőség romlásának a veszélye (különös veszélyt jelentenek a nagy sótartalmú vizek). A felsorolt hátrányok elsősorban azon csatornáknál jelentkeznek, illetve okoznak komolyabb üzemelési költségtöbbletet, ahol a vízmozgás iránya nem azonos (az esésirányú vízbetáplálás esetén a betáplált, illetve elvezetendő vízmennyiség nagyságának ellentétes irányú változása okozhat többlet beruházási költséget, pl. a szigetközi mentett oldali vízpótlásnál elsősorban a műtárgyak átépítési igénye jelentkezik a tervezett fejlesztésnél). A kizárólagos állami tulajdonban maradó kettős rendel17