Hidrológiai tájékoztató, 1997

1. szám, április - MEGEMLÉKEZÉSEK - Dr. Vitális György: Emlékezés dr. Miháltz István hidrológiai munkásságára, születése 100. évfordulóján

követni a rádium útját és végül a rádiumos finomülcdékből származtatja a rádium-emanációt. Minden bizonnyal Zsigmondy Vilmos adatai hívták fel a figyelmét a geotermikus gradiens újraszámítására. Ennek alapján megállapította, hogy Budapesten a geotermikus gradiens normálisnak tekinthető. Úgy látta, hogy a gg értékeket a kőzetek hővezetőképessége kevéssé befolyásolja, sokkal inkább a kémiai rekciók, a szénülési és a tektonikai folyamatok vagy a vulkáni működés. A rádium-cmanáció vizsgálata során jutott el N. A. Gautier feltevésének cáfolatához, ugyanakkor tanulmányozta E. Suess ilyen irányú munkáját is. Sok számítással bizonyította, hogy a budapesti hévizek, legalábbis fő tömegében nem lehetnek juvenilis eredetűek. A nagy elméleti felkészültségű, széles látókörű Weszelszky Gyula munkásságával hozzájárult „Budapest fürdőváros" megvalósításához, éppen ezért a milleccntenáriumi kiállításon „A fürdőügy jelesei" között méltó helyet foglalt el [1], Dr. Dobos Irma IRODALOM [1] Dobos I.: Budapest fürdőváros. Fürdőtörténeti kiállítás. Forgatókönyv I. Kézirat, Bp. 1996. [2] Dr. Weszelszky Gyula (1872-1940) emlékezete. Földtani Közlöny. LXX. 7-9. 1940. 161-163. [3] Emszt K: Dr. Weszelszky Gyula emlékezete (1872-1940). Hidrológiai Közlöny. XX. 1940. 8-17. Emlékezés dr. Miháltz István hidrológiai munkásságára, születése 100. évfordulóján Dr. Miháltz István geológus, a Magyarhoni Földtani Társulat választmányi tagja, a szegedi József Attila Tudományegyetem Földtani és Őslénytani Tanszéke tanszékvezető egyetemi tanára, a föld- és ásványtani tudományok kandidátusa, a Vízgazdálkodás kiváló dolgozója, a Magyar Tudományos Akadémia Földtani Bizottságának tagja életét és munkásságát a hivatkozott irodalom [1-6] részletesen taglalja. Miháltz István az Alföld negyedidőszaki rétegeinek felépítéséről és földtani fejlődéstörténetéről részletes anyagvizsgálati tényekre támaszkodó földtani összegezés megalkotója, a földtörténeti negyedidőszak kutatásában a tömeges pollenvizsgálatok és üledékföldtani laboratóriumi vizsgálatok első hazai alkalmazója, számos kiváló hidrológiai és hidrogeológiai tanulmány és szakvélemény alkotója hidrológiai munkásságára - a nyomtatásban megjelent közleményei alapján - a jelen emlékezés keretében kívánjuk a figyelmet felkelteni. Az első hidrológiai témájú cikke a „Der geologische Bau der Umgegend des »Cserepes-sor« - Sees" [A „Cserepes-sor" tó környékének földtani felépítése] (

Verhandlungen der Internationalen Vereinigung für theoretische und angewandte Limnologie, 1931) részletesen ismerteti, földtani szelvényen és térképen is bemutatja a tó környékének a felszínen humuszos lösz, alatta iszapos és homokos lösz váltakozásából álló képződményeit. Százalékosan megadja a löszfélcségck CaCOj tartalmát. A tó vizének származását a porózus löszüledékben helyet foglaló talajvíz feltörésével magyarázza. Emellett a tó délnyuszarmazik, mivel egyéb radioaktív anyagot nem talált az iszapban. Hasonló eredményre jutott a balatonfüredi szénsavas ásványvíz vizsgálatánál is, ahol szerinte a permi vörös homokkő által megkötött rádiumból származhat a rádiumcmanáció. Foglalkozott még az 1910-es években - többek között - a herkulesfürdői hévizek radioaktivitásával is. A székesfőváros tanácsa 1909-ben megbízta Weszelszky Gyulát a Sáros (később Gellért); a Rudas fürdő, a margitszigeti és a városligeti artézi fürdő vizének elemzésével azért, hogy vajon tartalmaznak-e ezek radioaktív anyagot. Ettől kezdve nagy lelkesedéssel és különös előszeretettel foglalkozott a főváros forrásaival, s igen sok értékes hidrológiai munka született munkássága nyomán. Első nagy jelentőségű műve „A budapesti hévvizek radioaktivitásáról és eredetéről" címen 1912-ben jelent meg. Ebben részletesen ismerteti azt az új műszerét, amelyet Brüsszelben a radiológiai kongresszuson mutatott be. A készülékkel már lényegesen pontosabb elemzést lehetett végezni, s jóformán ezt használta fel a főváros minden forrásának és hévízkútjának vizsgálatára. Legerősebb aktivitásúnak a Rudas fürdő forrásai bizonyultak, míg a többi közepesnek, a hévízkutak vize pedig igen gyengének minősült. Az így nyert elemzés adataiból kiderült, hogy kevés olyan külföldi forrásvíz van, amelynek aktivitása felülmúlná a budapestit. A kitűnő munka eredményének kell tekinteni annak a korszerű laboratóriumnak a felállítását a Rudas fürdőben, amely a források tanulmányozását és állandó ellenőrzést végezte. Úgy látja Weszelszky Gyula, hogy a rádium valószínűleg a dolomit alatti kőzetekből kerül a hévízbe. Igyekszik nyomon Dr. Miháltz István Árpástó (Szolnok-Doboka vm.), 1897. 05. 09. - Szeged, 1964. 03. 16. 5