Hidrológiai tájékoztató, 1997

1. szám, április - MEGEMLÉKEZÉSEK - Dr. Dobos Imre: Emlékezés dr. Weszelszky Gyula hidrológiai munkásságára, születése 125. évfordulóján

gyar geológiai tudományok úttörőjét, az önálló magyar földtan megalapítóját méltányolta." Kezdettől fogva azzal a belső lelki tudatos meggyőződéssel tevékenykedett, hogy országunk „sajátságos viszonyainak megfelelő, specializált és népükbe gyökeret eresztő önálló magyar földtanra van szüksége." Ez a szellemiség töltötte ki Szabó József életét, ezért harcolt, ezért fáradozott. Születése 175. évfordulóján is kívánjuk, hogy a múltból visszatükröződő szellemisége, tudomány- és hazaszeretete bennünket is éltessen, és a jövő nemzedék számára is például szolgáljon a magyar haza és a magyar nép felemelkedéséhez! Dr. Vitális György FELHASZNÁLT ÉS IDÉZETT IRODALOM [1 ] Dudich E.: Szabó József. Magyarok a természettudomány és a technika történetében. Életrajzi Lexikon A-tól Z-ig. Budapest, 1992. 480-481. [2] InkeyB.: Szabó József emlékezete. Akadémiai Értesítő, VI. 8. 1895.449-464. 13] Koch A.: Szabó József (1822-1894). Földtani Közlöny, XXV. 9-10. 1895. 273-302. [4] Szádeczky-Kardoss E.: Szabó József az ásvány- és kőzettudós. Földtani Közlöny, XCL. 3. 1961. 251-263. [5] Vadász E.: A magyar földtan útja Szabó József nyomában. Budapesti Műszaki Egyetem Központi Könyvtára Műszaki Tudománytörténeti Kiadványok 16. szám. Tankönyvkiadó, Budapest, 1967. 1-64. [6] Vadász E.: Vízföldtani adatok Szabó József működéséből. Hidrológiai Tájékoztató, 1967. nov. 13-15. Emlékezés dr. Weszelszky Gyula hidrológiai munkásságára, születése 125. évfordulóján t t \ Dr. Weszelszky Gyula Szlatina (Verőce vm.) 1872. 05. 10.-Budapest, 1940. 06. 20. A XIX. században született és a XX. században munkálkodott nagy magyar természettudósok között kiemelkedő személyiségként tartjuk számon Weszelszky Gyula (1872-1940) kémikust, gyógyszerészt, radiológust. Élete túlnyomó része Budapesthez kötötte, s hűsége és ragaszkodása a fővároshoz hidrológiai munkáiban is megnyilvánul. Neki köszönhető, hogy radiológiai szempontból elsőként vizsgálta meg a főváros összes ásvány- és gyógyvizét és arról részletesen beszámolt a legismertebb szakfolyóiratokban. A horvátországi Verőce megyében, Szlatinán 1872. május 10-én született. A középiskola első 6 osztályának elvégzése után gyógyszerész-gyakornok a pécsi Gőbel-(6\c gyógyszertárban. 1895-ben gyógyszerészmesteri oklevelet kapott a budapesti tudományegyetemen és még ugyanebben az évben Lengyel Béla kémikus professzor alkalmazta és hatására teljesen átállt a kémia művelésére. Időközben érettségizik, majd 1898-ban bölcsészdoktori oklevelet szerez, Az egyetemi tanszéken részt vesz Lengyel Béla kutatásaiban és emellett fáradhatatlanul oktat. A gyógyszerész-gyakornoki tanfolyamnak előbb tanára, majd igazgatója. Magántanári képesítését 1912-ben kémiából szerzi meg. Amikor 1913-ban Lengyel Béla meghalt, ő kapott megbízást a tanszék vezetésére, majd 1918-ban kinevezték az egyetem kötelékében működő radiológiai intézet igazgatójának. 1928-ban a Szent István Akadémia tagjai sorába választotta tudományos munkásságának elismeréséül. Tagja, illetve állandó szakértője volt az országos és a fővárosi forrás- és fürdőügyeit összefogó szervezetnek. Tevékenyen részt vett a Magyarhoni Földtani Társulat munkájában, majd az 1917. január 16-i Hidrológiai Szakosztály alakuló közgyűlésén választmányi taggá, 1919-ben pedig szakosztályi titkárrá választották. Amikor 1927-ben a szakosztály kiváló elnöke, Schafarzik Ferenc meghalt, akkor előbb Farkass Kálmánra, majd 1929ben Weszelszky Gyulára esett a választás és a közgyűlés egyhangúlag megválasztotta a szakosztály elnökének. Nagy lendülettel hozta rendbe a szakosztály pénzügyeit, ugyanakkor kiépítette belföldön és külföldön a társegyesületekkcl a kapcsolatot, megoldotta a kiadványcserét is. Kialakította az Országos Balneológiai Egyesülettél és a Magyar Mérnök és Építész-Egylet vízügyi osztályával a magas színvonalú közös előadóüléseket. Támogatta az Országos Vízellátási Tanács életre hívását, amely vállalta az ország ivóvízzel való ellátásának egységes irányítását. E munkásságának elismeréséül beválasztják az Országos Vízügyi Kongresszus vezetőségébe. Munkahelyétől már 1938-ban betegsége miatt megválik, amikor is megkapja a „Tanügyifőtanácsos-igazgató" címet. A Hidrológiai Szakosztály 1940. évi közgyűlése tiszteleti taggá választja. Hidrológiai munkásságának csaknem teljes egészét az ásvány- és gyógyvizek rádium-emanáció-tartalmának vizsgálata és származásának kutatása teszi ki. Foglalkozik még a geotermikus gradienssel, a hévizek eredetével, amelyhez több hazai és külföldi kutató elméletét igyekszik cáfolni, illetve alátámasztani. Első munkáját Lengyel Bitóval készítette a csízi víz radioaktivitásáról. Jóval terjedelmesebb a „Keszthelyi hévízi tó termékeinek vizsgálata" c. dolgozata, amely Lóczy Lajos a „Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei" c. művében és az akadémia egyik kiadványában az 1910-es évek elején jelent meg. Mind a gyógyvízből, mind az iszapból több helyről vett mintát és úgy találta, hogy a rádium-emanáció a rádiumból 4