Hidrológiai tájékoztató, 1997

1. szám, április - MEGEMLÉKEZÉSEK - Dr. Vitális György: Emlékezés dr. Szabó József szellemiségére, születése 175. évfordulóján

/ Emlékezés dr. Szabó József szellemiségére születése 175. évfordulóján Kalocsa, 1822. 03.14.-Budapest, 1894. 04. 11. Születése 175. évfordulóján hálás megilletődéssel emlékezünk a legnagyobb, legkiválóbb magyar geológus: szentmiklósi Szabó József clr. királyi tanácsos, a budapesti királyi magyar tudományegyetem első ásvány- és földtantanára, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, osztálytitkára, majd igazgató tanácsának tagja szellemiségére. A 175 évvel ezelőtt 1822. március 14-én született és 103 évvel ezelőtt 1894. április 11-én 72 éves korában elhunyt kiváló és kimagasló érdemű tudós életútját és szakmai munkásságát nem kívánom a jelen emlékezésben bemutatni, mivel az számos nekrológban és megemlékezésben olvasható, hanem életművén keresztül csak azt a magasrendű lelkiségtől áthatott lelkiismeretességet, azt a példamutató szellemi és hazafiúi hozzáállást szeretném kiemelni, ami ezt az emelkedett gondolkodású szakférfi egész életét és munkásságát jellemezte. Ezzel arra kívánok rávilágítani, hogy mit üzen és tanít ma nekünk a múltból és milyen erkölcsi tartást követel meg tőlünk ma Szabó József szellemisége. A „kőtélén Alföld fia" joggyakornokként Selmecbányára kerülve az ősi bányászváros szellemet és lelket formáló közösségében kerül kapcsolatba a földtannal és a bányászattal, élethivatásává választva a magyar föld megismerését és megismertetését. A selmeci alma mater és annak eszményi környezete mind szellemiségét, mind lelkületét megérintve olyan mély szakmai felkészültséggel és olyan erős erkölcsi tartással indította cl kimagasló eredményekben bővelkedő életútjára, hogy bátor lélekkel tudta vállalni a magyar szabadságharc bukása után többször is ismétlődő mellőztetését. Az osztrák önkényuralom enyhülésével lelkileg és szellemileg felszabadulva mind az oktatási tevékenysége, mind a tudományos és társadalmi munkássága területén egyre magasabbra szárnyal! Tanári minőségében a kötelességérzet és a pontosság mintaképe volt, amit beosztottaitól és hallgatóitól is megkövetelt. „Hallgatóival szemben, amíg ki nem ismerte őket, kissé tartózkodó és komoly volt. Akiről azt tapasztalta, hogy hanyag és léha, azzal alkalmilag szigorúan elbánt; de akiben a szorgalmat és komoly igyekezetet fölismerte, annak előmenetelét mindenben elősegítette és barátságos atyai jóindulatát is gyakran éreztette vele." „Jellemének szívélyessege, modorának nyájassága mindenütt barátságot szereztek neki, és sem ellenségei, sem irigyei nem voltak." A magyar tájakon végzett kutatásai mellett, külföldi tanulmányútjai során beutazta Európa nevezetesebb geológiai vidékeit és országait, megfordult Afrikában és ÉszakAmerikában is. Amerre csak járt, akivel csak érintkezett, mindenütt és mindenkinél fel tudta kelteni a földtani tanulmányok iránti érdeklődést, s ha nem is mindig munkásokat, de legalább műkedvelőket és pártfogókat bőven szerzett a geológiának szerte a hazában, és ezzel magát a tudományt is lehetőleg széles körben terjesztette és népszerűsítette. Élénk, mozgékony szelleme, bő tudással és tapasztalattal párosult finom műveltsége, kellemes modorú, könnyen alkalmazkodó, közlékeny természete, mint az élesztő kovász a kenyérben, úgy halott a tudományos körökben: ébresztette az eszméket, buzdított és sarkallta a munkára és késztetett nemes versengésre a tudományos ténykedés terén. Tudományos munkájában egész életén át megnyilvánuló céltudatos törekvés, lankadatlan szorgalom kétségkívül az akaraterőnek és kitartásnak, a jellem szilárdságának nem mindennapi fokára vall. Közhasznú tevékenységének külső elismerését mind hazája, mind a külföld részéről még életében élvezte. A tudományt és a közművelődést előmozdító tevékenysége hazafias is, mert mindenekfelett magyar irányú és magyar szellemű volt. A tudomány sohasem zárja ki a hazaszeretet, miként azt Vadász Elemér professzor is megfogalmazta: „A földtan, a hazai föld megismerését célzó tudomány, a magyar létnek egyik legnemzetibb tudománya, a nemzeti függetlenségnek, önállóságra törekvésnek leghathatósabb kulturális gyakorlati segítő eszköze. Nem véletlen tehát, hogy a legnagyobb nemzeti elnyomatás idején a földtan nálunk az elsők között jelentkezik." Szádeczky-Kardoss Elemér professzor meghatározása szerint: „Szabó József alakjában az utókor egységesen a ma3