Hidrológiai tájékoztató, 1997

1. szám, április - TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Dr. Scheuer Gyula: Közép- és Dél-Itália ismertebb hévforrásai és üledékképző tevékenységük vizsgálata

Közép- és Dél-Itália ismertebb hévforrásai és üledékképző tevékenységük vizsgálata DR. SCHEUER GYULA Olaszország nagyon gazdag hévforrásokban. Az Alpoktól kezdve az egész félszigeten keresztül Szicílián át Pantaleriáig mindenütt megtalálhatók [8], Különösen bővelkednek hévforrásokban és hozzájuk kapcsolódó édesvízi mészkövekben Itália középső és déli részei: Toscana, Latium és Campania [13]. Az édesvízi mészkövet lerakó hévforrások a vizsgálatok szerint [1, 3, 5, 6, 7, 8, 9] különböző származásúak. Egy részük gyűrt és tektonikailag ma is aktív zónákhoz kapcsolódnak ezek többnyire szeizmológiailag is veszélyes területek - másik részüket a ncgyedidőszaki fiatal, részben ma is működő vulkánosság egyik megnyilvánulás formájaként tartják számon. így Toscanában az édesvízi mészkövet lerakó hévforrások egyik része a Monti Amiata, Monti Volsini egykori vulkánok környezetében helyezkednek cl [6, 8]. E hévforrások általában erősen szénsavasak, nagy oldott sótartalmúak és a karbonátos kőzetek környezetében rendszerint kalcium-hidrogén-karbonátban gazdagok az egyéb oldott anyagok kíséretében. Ezek a hévizek az utóvulkánossággal összefüggő karsztos hévforrások csoportjába sorolhatók. A nevezetesebbek: Rapolano Terme, Bagno Vignoni, Bagno San Filippo többek között (]. ábra). Rapolano Termettéi és környezetében több hévforrás csoport és hozzájuk tartozó édesvízi mészkő előfordulás található. 1. ábra. Olaszország áttekintő helyszínrajza a tárgyalt édesvízi mészkő előfordulások feltüntetésével 1. Rapolano Terme; 2. Bagno Vignoni; 3. Bagno San Filippo; 4. Terme di Roselle; 5. Tenne di Salurnia; 6. Canino; 7. Bagni di Tivoli; 8. Ferentino; 9. Ponlecagnano (Faiano. Filetta); 10. Conlursi Terme (Tanagno völgye); II. Bagni Conlursi A mészfelhalmozódások az Ombrone folyó völgyéhez és annak mellék vízfolyásaihoz kapcsolódnak. A mai hévforrások magasan (kb. 150 m) az erózióbázis felett fakadnak. A kutatások [6] több különböző korú édesvízi mészkő szintet mutattak ki az erózióbázis irányába fiatalodva. A legszebb recens előfordulás a Terme San Giovaninál figyelhető meg, ahol a feltörő hévizek kb. 150 m hosszú 20 m széles és 8-12 m magas édesvízi mészkőgerincct hoztak létre (1. és 2. kép). A források foglalása miatt ma már a gerincen végighúzódó repedésből csak helyenként tör fel a víz. Ilyen pontokon 0,2-0,5 m magasságú kis kúpok képződnek az intenzív mészkiválás miatt. A víz a gázoktól erősen pezseg és kúpokból kifolyó víz mennyisége csak 0,1-0,2 l/min. A karbonátkiválásban a növényzetnek nincs szerepe. A gerinc oldalain lefolyó víz jellegzetes mikroterarátás alakulati for1. kép. A Terme San Giovaninál képződő édesvízi mészkőgerinc északnyugati része 2. kép. Az édesvízi mészkőgerinc tetőrésze vízvezető repedéssel mákat hoz létre. A hévforrás kémiai összetételét az 1. táblázatban közöljük [6], Megjegyezzük, hogy a hévforrás területeken nem gázos, kis oldott sótartalma vízkilépések is vannak. Ennek megfelelően a mészlcrakó hajlam és annak intenzitása a források kémiai összetételétől függően változik. A Bagni Vignoni-i hévforrások az Orcia folyó völgyéhez kapcsolódnak és magasan az erózióbázis felett (160-180 m) lépnek a felszínre egy kb. 40x20 m-es körbeépített forrástóból. A források vízhőmérséklete 36-52 °C között változik [8, 13], A forrásvizet a meredek völgy peremére vezetik ahol félkúpszerűen intenzív mészkiválás figyelhető meg (3. kép). A kivált karbonátanyag először laza, kézzel könnyen törhető, víztartalmát elveszítve azonban megkeményedik. A kiválásban a növényzetnek csak alárendelt szerepe van. A helyszíni tapasz34