Hidrológiai tájékoztató, 1997

1. szám, április - TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Dr. Dobos Irma: Hollandia vízgazdálkodása

további vizsgálata, tervszerű gyűjtések sem fogják ezt a listát lényegesen gyarapítani, de a fajok mennyiségével és a területen való megoszlásával kapcsolatos ismeretcink bővülhetnek. A faunalistát elemezve megállapítható, hogy az eddig ismert fajok 90%-a nagy elterjedésű (curytop, illetve curyök), s a Kárpát-medence sík- és dombvidékein szinte mindenütt fellelhetők. A hüllők közül a lábatlan gyík, a zöld gyík, a réz sikló és az erdei sikló előfordulása érdemel külön említést. Legfontosabb tennivaló velük kapcsolatban életterük (élőhelyük) megőrzése. A faunalistában 69 a területen költő madárfaj száma. Életterük két ökoszisztémára osztható: a) Ligeterdei ökoszisztémák, b) Réti-lápréti ökoszisztémák. A fészkelő madárfaunának az összességében 630 ha-t kitevő ligeterdei ökoszisztéma változatos élőhelyet kínál, fészkelő fajokban az erdőterület gazdagabb. Jellemző fajai a harkályok, pityerek és poszáták. A két madár faunájából a „parti madárfajok" állományához tartozó bibic a réten, sőt a szántóföldi növénykultúrákban is megtelepszik. Az énekesmadarak közül a mezei pacsirta, a sárga billegető és a réti pityer fordulnak elő a szárazabb részeken. A láprét nádasainak és gazosainak fészkelőközössége a nádirigó, a nádi sármány, a nádi poszáták, tücsökmadarak fajaiból áll. A ligeterdőben élő madarak közül a szürke küllő, a rét fészkelői közül a haris előfordulása kiemelkedő, valamint az a többszöri megfigyelés, hogy a láprétek a területen költő madárként nem ismert, fokozottan védett fekete gólyának táplálkozóhelyei. Barcstól keletre találjuk a Barcsi Borókást. Élővilága - ezen belül főleg növényvilága - nemcsak igen értékes és ritka elemeket, hanem növény földrajzi határhelyzete és szélsőséges ökológiájú termőhelyei következtében hazánkban egyedüli, savanyú homoktalajra jellemző növénytársulásokat, biocönózist is tartalmaz. Növénytani értékei közül az ország területéről csak innen ismert és leírt nyugat-európai savanyú homokkötő gyep (Filagini Vulpietum és Thymo-Feslucetum psendovinae). Értékesek a borókás homokpusztai ősgyepek (Festuca Corynephavetum juniperetosum) és az ezekhez egyedül itt társuló pontusi és pannóniaia sztyeppfajok (Peucedonum arenarium, Folygonum arenarium, Gypsophila arenaria, Dianthus pontedere), szarmata savanyú gyepek (Dianthus arenarius, Veronica Verna) és az atlanti tájak savanyú gyepjeinek elemei (Spergula pentondra, Sagina procumbens, Sagina ciliata, Songina subulata, Festusa acpillata, Galium anglicus stb.). Nagyon szépek a vízililiomos, tőzegmohás égeres léperdők (Carici elongatae-Alnetum) és a szőrfüves nyíresek (NardetoBetuletum). A hazai savanyú homokpusztai vegetációban egyedül itt uralkodó társulást alkotó fafajok a boróka és a nyír. Magyarországon csak itt található a királyharaszt (Osmunda regalis). Az említett növénytársulásokon kívül még mintegy húsz országosan is ritka nö.vényfaj található a területen. Ezek megőrzése és fenntartása érdekében lett kijelölve a „fokozottan védett" terület is. A növénytani értékeken kívül tájképilcg is értékes a terület. Egyedülálló jellegzetessége az enyhén hullámos felszín váltakozó borókásokkal, buckaközi égeres-nyíres zsombckokkal, csillogó láptavakkal, ami magas fokú tájesztétikai élményt nyújt. Zoológiai, madártani szempontból is jelentős a tájvédelmi körzet területe. Fészkelő madarak közül jelentősebbek a fekete gólya, törpegém, tőkés réce, héja, karvaly, egerészölyv, kabasólyom, réti sas, búbos cinege stb. Emlősök közül a vidra, vadmacska, hermelin, menyét, nyuszt, sün, erdei cickány, közönséges vízi cickány stb. Hüllők közül megtalálható a területen a fürge gyík, zöld gyík, lábatlan gyík, erdei sikló, rézsikló, vízisikló, a kétéltűek csoportjából pedig a tarajos gőte, pettyes gőte, vöröshasú unka, barna varangy, zöld varangy, leveli béka, kecskebéka, mocsári béka, erdei béka, barna ásóbéka, mocsári teknős. Napjainkban, amikor a környezetszennyezés, tájrombolás veszélyezteti szinte az egész Földet, mindent meg kell tenni környezetünk megóvása érdekében. Ezt a célt szolgálja a Duna-Dráva Nemzeti Park is, biztosítva a szinte érintetlen határsávterülct megóvását, ami végső soron mindannyiunk közös érdeke. Hollandia vízgazdálkodása DR. DOBOS IRMA A víz és a vízzel való gazdálkodás Hollandiában kiemekedőcn fontos szerepet tölt be gazdasági életében. A holland ivóvízellátás minősége nemzetközi összehasonlításban is kifogástalan, s így abban a helyzetben van az ország, hogy segíteni tud másokat is a megbízható vízellátás elérésében. A magyar-holland vízügyi együttműködés több évtizedes múltja lehetővé tette, hogy mindkét fél teljes keresztmetszetet kapjon a tanulmányozott ország vízgazdálkodásáról és a tapasztalatokat hasznosítsa. A magyar szakemberek főként tanulmányutak, ritkábban szimpóziumok, konferenciák szervezésén keresztül ismerkedhettek meg a holland fél vízügyi problémáival. Csak néhány példa az utóbbi évek együttműködéséből: Az IWACO cég szervezésében az 1995. évi tanulmányútról Kling István (Közép-dunántúli Környezetvédelmi Felügyelőség) „Vízbázisvédclem Hollandiában" c. előadásában és Havasné Szilágyi Eszter (KHVM) hozzászólásában 1996. június 10-én számolt az MHT Vízgazdálkodási, a Hidrogeológiai és a Vízellátási Szakosztály közösen rendezett előadóülésén. Az 1996. március 21-22-én Hágában rendezett holland-magyar szimpóziumon hattagú delegáció vett részt, közülük hárman tartottak előadást. Ugyancsak 1996 márciusában a holland AQUANET és a Víz- és Csatornaművek Országos Szakmai Szövetsége management tanfolyamot rendezett Hollandiában magyar szakemberek részére. Vázlatos hidrológiai adatok Az 1990. évi adatok szerint a 37 000 km

2-es területen több, mint 15 millióan élnek. Felszínének teljes területe - beleértve a tavakat, a deltákat és az egyéb vizes részeket - meghaladja a 41 000 km

2 -t, amely 12 tartományra oszlik (1. ábra). 31