Hidrológiai tájékoztató, 1997

2. szám, október - BESZÁMOLÓK, EGYESÜLETI ESEMÉNYEK - Dr. Starosolszky Ödön: Emlékbeszéd Kvassay Jenő és Sajó Elemér sírjánál

rcttervezés előfutátja. A kimagasló (chctségű és sokoldalú mérnök ugyancsak példát mutat az utókornak. Sajó Elemér a nemzetközi kiadványcscre kezdeményezője, a vízügyi könyvtár korszerűsítője, külföldi tanulmányutak szervezője, a vízügyi közönségtájékoztatás létrehozója. Az 1933. évi tiszai Széchenyi cmlékhajóút rendezője volt. Saját alkotásai is öregbítették tekintélyét, mint a vízépítési technológiák fejlesztése, a Soroksári-Duna-ág bevezető zsilipjének és a DunaTisza-csatorna clőtcrvczésc, a budapesti kikötő, a hazai első kismintakísérlet megvalósítása voltak a maga idejében nagy horderejű alkotásai. Kortársai nagyra becsülték szerénységét, a háttérbeli munkálkodását, taktikai képességeit, szívós, kitartó és határozott intézkedéseit tekintik erényének. Sajó fiatalabb munkatársait már a vízügy mai nagy öregjei között is megtaláljuk, és munkássága nyomait ma is láthatjuk. Működött a mérnökegylet vízépítési szakosztályában (a közelmúltban alakult tagozat elődjében), a Magyar Hidrológiai Társaságban, és a közönségkapcsolatokat ezek segítségével is építette. Fő munkája az „Emlékirat vizeink fokozottabb kihasználása és újabb vízügyi politikánk megállapítása tárgyában" a Vízügyi Közlemények 1931/1. számában jelent meg, és többek között az alföldi öntözési program ihletője lett. A mű számos tekintetben mintaértékű: a nemzetközi helyzetre, a gazdasági-pénzügyi viszonyokra, a takarékosságra, a műszaki kívánalmakra, a kísérletezésre, a munkanélküliek foglalkoztatására, törvényekre, a társulatok bevonására, a vállalkozásra, a propagandára, a külföldi tapasztalatra és nyelvismeretre, az összes vízügyek egyesítésére utalhatunk. Ezek ma is időszerű kérdések. Sajó Elemér 1930-ban megfogalmazott és 1931-ben közreadott emlékiratának megállapításai ma is időszerűek. Álljon itt ennek bizonyítására néhány idézet: „Elérkezett tehát az ideje annak, hogy újból kitűzzük a vízügyek terén is azokat a főirányokat, amelyek a következő évtizedek ilyen irányú működésének kereteit kell, hogy megszabják. Ezt a munkát Kvassay Jenő már megkezdte, sőt részben már a háború előtt törvényekben is lefektette. Most azonban szükség van arra, hogy az általa felállított nagyvonalú programot a változott viszonyoknak megfelelően átrcvidiáljuk, kiegészítsük és így állítsuk össze a jövő évtizedek vízügyi koncepcióját." „Most pedig úgy érezzük, elérkezett az ideje annak, hogy egy nagy, átfogó vízügyi programot állítsunk össze, amely magában foglalja úgy a fentieket, mint a vízügyeknek összes egyéb területeit is, évtizedekre kitűzvén a főirányokat. Ez biztosítja a szilárd alapokon való biztos haladást, és elejét veszi az ingadozásoknak, a minduntalan való irányváltozásoknak és az ezzel járó nagy károsodásoknak. Ebben a tekintetben a vízügyeknek egészen különleges természetük van. A vízben rejlő energiák egy pillanatig sem pihennek, télen-nyáron, éjjel-nappal állandóan dolgoznak, mossák partjaikat, igyekeznek az őket fékező építményeket alámosni, tönkretenni, a megvédett vidékeket újra elárasztani, elmocsa-rasítani. Éppen ezért a természeti erők más tereken nem idéznek elő olyan rettenetes arányú katasztrófákat és rombolásokat, mint a vizek. Egyetlen töltésszakadás, zsilipalámosás, völgyzárógátösszeomlás sok ezer (nem egyszer több százezer) holdnyi területen teszi tönkre a termést, nagyszámú emberélet-áldozatot követel, virágzó községeket, városokat dönt romba." Mintha csak ma imánk. A vízügyi szolgálat személyi kérdéseit is így boncolja: „Ez az egy-két kiragadott példa is igazolja, hogy az esetleg elkövetett hibák sehol sem bosszulják meg magukat olyan súlyosan, mint a vízi ügyek terén. Éppen ezért kétszeresen fontos a főbb vonalak helyes megállapítása, hogy legfeljebb csak részletekben történhessenek emberi hibák. A vízügyi szolgálat a legnehezebbek közé tartozik s rendkívüli egyéni felelősséggel is jár. Éppen ezért a legtöbb államban különleges intézkedésekkel igyekeznek biztosítani, hogy a fiatal mérnöki generációnak csak a színe-ja va kerülhessen be az állami vízügyi igazgatáshoz. Hazánkban, sajnos, vízügyi szolgálatunk mostoha viszonyai folytán a fiatal nemzedékek agilisabb, élelmesebb része újabban a kevesebb felelősséggel járó és jobb megélhetést biztosító pályákon kezd elhelyezkedést keresni. Ha e tekintetben nem történik változás, lehetetlen lesz elkerülni, hogy a munkálatok végrehajtásánál hibák, hibás intézkedések is ne történjenek. Éppen ezért kétszeresen fontos az alapelvek helyes megállapítása." Az áliam és társadalom szerepéről így ír: „Most már sok évtizedes tapasztalat igazolja, hogy hazánkban a nagy folyószabályozási, ármentesítő és belvízrendező munkálatok végrehajtásánál a legszerencsésebb módon alakult ki az állami és társadalmi tevékenységek egymáshoz való viszonya, összhangja és egyensúlya. Ezt külföldi szakemberek is elismerték és követendő példa gyanánt állították oda. A nagyobb folyók szabályozása az állam feladata, az ármentesítéseket és belvízrendezéseket azonban állami felügyelet és ha szükséges, segítség mellett, az érdekeltségek már saját hatáskörükben hajtják végre. Az állam és a társadalom anyagi és szellemi erői egymással összhangban, párhuzamosan működnek a kitűzött nagy célok érdekében. Ez a jól bevált rendszer volna alkalmazandó és tovább fejlesztendő a jövő nagy problémáinak, így például az öntözéseknek a megvalósításánál is. Ahol és amennyire csak lehet, bevonandó és kiterjesztendő a társadalomnak a tevékenysége, együttműködése, ami nagy erőnek a megszerzését és munkába állítását jelenti. Az állam irányítása és felügyelete biztosítsa az összhangot." A vízgazdálkodás fejlődését célzó vízimunkálatokról így fogalmaz: „A vízimunkálatok természete hozza magával, hogy nemcsak az építés nehezebb és lassúbb a vízzel való küzdelem miatt, mint más közmunkáknál, hanem éppen a nehéz végrehajtás és az építményeknek sokszor igen kopmlikált és kényes volta miatt már a tervezés és az előmunkálatok során is sok fúrást, talajkutatást kell végrehajtani, a terveket rendkívül gondosan át kell vizsgálni, beható kritika tárgyává kell tenni, műszaki értekezleteken meg kell tárgyalni, gyakran azután módosítani, csiszolni. Éppen ezért már a tervezés, az előmunkálatok stádiuma is hosszabb, mint más építményeknél, mint pl. utaknál, vasutaknál, magasépítményeknél. Ebből következik, hogy a munkálatokat amúgy sem lehetne rögtön nagy arányokban megindítani, hanem előbb a felvételeket, tervezéseket, talajkutatásokat, a közgazdasági előtanulmányokat kell elvégezni. De éppen, mivel a víziépítkezések előmunkáltai lassúbbak és komplikáltabbak, ebből az következik, hogy már most meg kell kezdeni olyan munkálatok átgondolását és tervezését, amelyek talán csak 5 vagy 10 év múlva kerülnek kivitelre." Éleslátása megdöbbentően jelenik meg az emlékirat szakági fejezeteiben. Az emlékiratot befejező sorok ma is időszerűek: „ Ütött az óra dönteni kell, elindulunk-e ennek a harmadik 57