Hidrológiai tájékoztató, 1997

2. szám, október - BESZÁMOLÓK, EGYESÜLETI ESEMÉNYEK - Dr. Starosolszky Ödön: Emlékbeszéd Kvassay Jenő és Sajó Elemér sírjánál

Emlékbeszéd Kvassay Jenő és Sajó Elemér sírjánál 1997. július 5. Immáron rendszeressé vált, hogy a magyar vízügyi szolgálat két nagy emberének síijánál évente fejet hajtsunk és megemlékezzünk arról, amit tettek. Kvassay Sándor (Kvassay Jenő unokája) 1995 májusában Amerikában angolul megírt könyvében ír családja eredetéről. Két változatot közöl: Kvason nevű lovag 1150-ben települt Magyarországra, a Kvassó faluból való a család a XVI. századból. Idézzük az unokát: „Apai nagyapám Kvassay Jenő általános mérnök volt és az egyetlen a családban, aki valamiféle hírnévre is szert tett. Az első világháború idején mezőgazdasági államtitkár-helyettesi posztot töltött be. Most joggal kérdezhetnénk, hogyan lesz valaki híres államtitkár-helyettesként. (Önök hány helyettesállamtitkárt tudnának emlékezetből megnevezni?) Nagyapám esetében a dolog úgy áll, hogy ő védőgátakat, öntözési rendszereket és csatornákat tervezett, a Duna és a Balaton tápláló kisebb folyók szabályozásával foglalkozott, és mindezt akkortájt, amikor Theodor Roosevelt a Panama-csatomát építette. Számos technikai témájú könyv és szakcikk fűződik a nevéhez. A Kvassay nevet megörökítő számos szobor és emlékmű, egy vízzáró gát Budapesttől délre, egy nagyobb utcát, egy középiskolát is nagyapa után nevezetek el. Ennek ellenére a Kvassay név nem volt túl közismert Magyarországon ifjúságom idején. Éppen ezért magyarországi látogatásaim alkalmával meglepetéssel tapasztaltam, hogy mennyire jól ismerik az emberek ezt a nevet és sohasem mulasztják el megkérdezni, hogy rokona vagyok-e a gátas Kvassaynak. " Kvassay Jenő született 1850-ben és meghalt 1919-ben. Sajó Elemér született 1875-ben és meghalt 1934-ben. Kvassay Jenő 1879-től 1918-ig volt az általa kezdeményezett kultúrmérnöki szolgálat élén, unokaöccse csupán 4 évig volt a szolgálat első embere, de szellemisége régebbi idő óta hatott. Mindketten hosszú időre megszabták a magyar vízgazdálkodás fejlődési irányát, és gondolataik tetemes része ma is időszerű. Kvassay Jenőben a vízügyi szolgálat megteremtőjét, Sajó Eleméiben a hosszú távú tervezés bevezetőjét tiszteljük. Kvassay Jenő nevéhez a 40 éves vezetői szolgálata alatt számos alkotás kapcsolódik, Sajó Elemér nevéhez elsősorban emlékirata fűződik, amelyet a Vízügyi Közlemények 1931. januárjúniusi számban közölt és amely az első vízgazdálkodási kerettervnek tekinthető a tömören megfogalmazott 81 nyomtatott oldalával. Munkájuk időtállónak bizonyult, és ez teszi őket halhatatlanná. A történeti távlat felnagyítja és nem csökkenti érdemeiket, amelyeket hosszan lehetne sorolni, de most meg kell elégedni azokkal a gondolatokkal, amelyek örökségként nehezednek ránk, és részben ma is várják megvalósításukat. Kvassay Jenő személyéhez négy évtized vízügyi fejlődése fűződik, amely átnyúlik napjainkig: - vízépítési tanszék alapíttatása a Műszaki Egyetemen, 1878; - a kultúrmérnöki intézmény alapíttatása, 1879; - a vízjogi törvény megalkottatása, 1885; - a kultúrmérnöki tevékenységi körök kiterjesztése (vízellátására, csatornázására), 1890; - az Országos Vízépítési Igazgatóság létrehozása, 1899; - a vízi beruházási törvények elfogadtatása (húszéves program), 1895, 1908; - a Folyócsatornázási osztály megszervezése, 1902; - a Vízügyi Közlemények folyóirattá fejlesztése, 1890; - a Vízépítéstan kézikönyv sorozat; - a Balaton fejlesztés műszaki feladatai, 1907-től; - a fiumei kikötő építése, 1914-ig; - a Felső-Duna és Vaskapu szabályozása; - az ország vízépítési munkáinak egy minisztériumhoz való egyesítése, 1899-1948; - az öntözés törvényesítése, 1900; - a Bega szabályozás; - a Soroksári-Duna-ág rendezése, 1904-től. Kvassay Jenő életműve rendkívül sokoldalú. Mint szakmai vezető rengeteget tett az ország javára. Megérdemelten nevezték el róla a Csepel-szigetre vezető utat, ahol a VITUKI telephelye is áll, és neveztek el szakközépiskolát. Unokaöccse, Sajó Elemér 1897-ben szerzett mérnöki oklevelet és két évtizeden át dolgozott különböző vízépítési művek építésénél, mint a Ferenc-csatorna hajózsilipje, az Alsó-Begacsatorna zsilipjei, a Soroksári-Duna-ág rendezése. Az I. világháború végén a Kikötő-építési Igazgatóság vezetését is átvette, és a Soroksári-Duna-ág rendezését irányította. 1928-tól berendelték a Földművelésügyi Minisztériumba, először balatoni kerületi felügyelőnek. 1930-tól a vízügyi műszaki főosztály vezetőjeként működött. 1934 őszén agyvérzés oltotta ki életét. A felsorolás tényeket tartalmazott a két jeles vízgazdálkodóról. Tényeket, annak bizonyítására, hogy rászolgáltak tiszteletünkre, és hogy van mondanivalójuk a kései utódok számára. Nézzük tehát, példaként, mire tanítanak bennünket. Kvassay Jenő a kultúrmérnöki intézmény és a korszerű vízügyi igazgatás megteremtője és 40 éven át vezetője a vízzel kapcsolatos állami tevékenységet egy szervezetbe egyesítette, és szívós munkával olyan szervezetet hozott létre, amely halála után egyeneságon további 30 évig élt, és amely mintaként szolgálhatott az 1953-ban újólag létrehozott egységes vízügyi szervezet számára. Olyan állami szervezetet hozott létre, amely a mezőgazdasági vízrendezéstől a folyószabályozáson át, az öntözésen és alagcsövezésen keresztül, a halászati és tógazdasági ügyekig, a tószabályozásig, a vízellátásig és csatornázásig minden vízgazdálkodási feladatot felölelt. Ez az integráló szerep az, amelyet számos ország szervezetileg szétszórt vízügyi szervei tőlünk irigyelnek, és amely szinte egyedülálló a világban. A szervezés egyik fontos részének az oktatást és a továbbképzést tekintette: a nehézségekkel küzdő Műegyetemen 1878ban önálló tanszéket kapott a vízépítés. A továbbképzés érdekében 1890-ben alapította a ma is élő Vízügyi Közlemények folyóiratot, hozott létre kézikönyv sorozatot. Ezt saját szakirodalmi tevékenységével is gazdagította. A másik szükségszerű kellék a törvénykezés. Az első vízügyi törvény messzetekintően szabályozta a jogszerű vízhasználatokat, a két vízi beruházási törvény pedig a pénzügyi kereteket teremtette meg. Talán napjaink harmadikként hivatkozott vízgazdálkodási törvényét is jó lenne a pénzügyek rendezésével alátámasztani. Olyan ma is élő problémákra, mint a vízi út fejlesztés, kikötő létesítés, folyó csatomázás, balatoni üdülés már akkor megoldást javasolt. Sajó Elemér nagybátyja gondolatainak továbbfolytatója, a korszerű vízügyi politika megalapozója, a vízgazdálkodási ke56