Hidrológiai tájékoztató, 1997

2. szám, október - BESZÁMOLÓK, EGYESÜLETI ESEMÉNYEK - Dr. Dobos Irma: Napirenden a sérülékeny vízbázisok biztonságba helyezése

szükség az öntözés újraindítására. Feladatul a belvízi biztonság növelését, az öntözővíz szolgáltatás biztosítását, a közös kockázatvállalást, finanszírozást jelölte meg. A „Kettős rendeltetésű rendszerek üzemeltetési tapasztalatai a Közép-Tisza-vidéken" című előadást Pálinkás Lajos, a KÖVIZIG műszaki igazgatóhelyettese tartotta meg. Említést tett a körösi duzzasztók szerepéről. A víz egyirányú, a fclvízből az alvízbe történő bevezetésével működő rendszereket igényesen, jó hatékonysággal lehet üzemeltetni. Az utóbbi években e térségben is lényeges változások következtek be a gazdálkodásban. A fizetőképesség, az öntözési igények lecsökkentek, megszűnt a rizstermelés. Kiemelte az Élővíz-csatorna jelentőségét. A Szarvasi-holtág esetében pedig azt, hogy a teendők meghaladják az igazgatóság lehetőségeit. Barcs Sándomé, a KÖTIVIZIG osztályvezetője „Kettős rendeltetésű rendszerek üzemeltetési tapasztalatai a Közép-Tiszavidéken" című előadását ismertette. Az igazgatóság csatornáinak 16%-a kettős működésű belvízcsatorna. A létesítmények egyedi helyzete folytán, egyedi vizsgálat szükséges. Az igények térbeli, időbeli összehangolása mennyiségi és minőségi szempontból is fontos. Példaként említette a Millér-főcsalornát, ahol a sok szennyvíz-becsatlakozás következtében a csatorna átöblítésérc van szükség. A vízminőségi problémák ellenére nem lehet elzárkózni az öntözőcsatornák belvízelvezetésére történő igénybevételétől. Felhívta a figyelmet a talajvízszint változékonyságára, annak lehetséges optimalizálására a csatornák mentén. A következőkben Kóthai László (TIVIZIG) szólott. „A vízszolgáltatás hatásfoka a Tiszalöki öntözőrendszer kettős hasznosítású és öntözőcsatomáiban" című előadásának bevezetőjeként a hidromelioráció, öntözés, vízrendszerek kapcsolatát taglalta. Bemutatta a Tiszalöki öntöző, belvíztelcnítő rendszer üzemeltetési sémáját. Megemlítette, hogy a víz felhasználás helyére történő odavezetéséhez 4-5 napra van szükség. Ismertette a klimatikus jellemzőket, majd a vízhiányos területeket, valamint a csatornaszakaszok üzemeltetők szerinti megoszlását szemléltette. Kitért a belvíz és az öntözőcsatornák kapacitásbeli, vízszállításbeli változására a folyásirányuk mentén. A szünet utáni első előadó Kováts Gábor (ATIVIZIG) volt, aki a „Fejlesztési lehetőségek a kettős rendeltetésű Kurca-rcndszerben" címmel tartott ismertetőt. Történeti visszatekintésben bemutatta a Hármas-Körös torkolati vidékét. Megemlítette, hogy a Hármas-Körös leszakadt ága, a Kurca 1840-ben Szentesnél még vízimalmot hajtott. Kitért a beeresztő műtárgy 1893as tervére, majd a Kurca-rendszer fejlesztési lehetőségeit taglalta, előtérbe helyezve a térségi szemléletet. Az előző előadáshoz kapcsolódóan Fekete Endre (ATIVIZIG) az öntözővíz minőségének változását mutatta be a Kurca-rendszerben. Az előadó az 1958-80., 1981-96. évek mintavételeire vonatkozó összehasonlító vizsgálatot végezte cl. A mérések alapján a rendszert 30-40 nap alatt lehet átmosalni. Kimutatta a hévizek kedvezőtlen hatását. A „Kettős rendeltetésű rendszerek gazdasági hasznossága, különös tekintettel az öntözővíz-szolgáltatására" című előadás keretében dr. Varga István (BME) az általa végzett országos vizsgálat eredményeit ismertette. A kettős működésű csatornák elsődleges funkciója a vízelvezetés, másodsorban pedig a vízszétosztás. A többágú elemzések összefoglalójaként érdekeltségi arányt, valamint vízelosztási hasznossági mutatót állapított meg. A következőkben, felkért hozzászólóként Pálhidy Csaba a szakkifejezések pontos (kettős működésű, hasznosítású, rendeltetésű csatorna) használatára hívta fel a figyelmet. Kitért a vízszintvezérlés (felvízszint, alvízszint tartás) módozataira. Tasnádi Gábor a felhasználói oldal véleményének meghallgatására, az érdekek összehangolására helyezte a hangsúlyt. Régebben az állam finanszírozta az öntözést, jelenleg a felhasználók viselik a terhek jelentős részét. A továbbiakban a belvízcsatornák átöblítésének hasznosságát emelte ki. Az elhangzott előadásokat igen sok hozzászólás követte, amelyek mind a felhasználói, mind az üzemeltetői érdekeket képviselték. A konferencia dr. Váradi József főosztályvezető (KHVM) kritikus hangvételű szavaival fejeződött be. Visszatekintve az elmúlt tíz évre, feltette a kérdést, szakmailag, műszakilag mennyit változott tevékenységünk. Munkánkban sok esetben a kényszerszülte megoldások vannak jelen. A vízügyi törvény néhány határozatát érintve megjegyezte, hogy egységben kell megoldani az ár-, belvíz és az aszály okozta problémákat. A feladat sokrétűsége miatt, a gazdaságosság növelése érdekében szorgalmazni kell a tárcák közötti munkamegosztást. Említést tett a síkvidéki vízszolgáltatás lehetőségeiről, a holtágak rehabilitációjának jogi és gazdasági szellemben történő szervezéséről. Dr. Kovács Sándor Napirenden a sérülékeny vízbázisok biztonságba helyezése A Hidrogeológiai Szakosztály 1997. március 18-i szakülésén Havasnó Szilágyi Eszter (KHVM) felvázolta a vízbázisvédelem megvalósítására irányuló törekvés egyes állomásiat és mélyrehatóan elemezte a jelenlegi helyzetet, az eddig elért eredményeket és a jövő feladatait. Az előadásból megtudtuk, hogy már 1986-ban szerepelt a kormányprogramban a vízbázisvédelcm és azóta is több törvény és kormányhatározat rendelkezik a felszín alatti ivóvízkészlet megőrzésével és a védelem biztosításával. Amikor az önkormányzatok hozzájutottak vízbázisukhoz, akkor azokat általában jelentős adósság terhelte, így természetesen a fejlesztés sem rendelkezett fedezettel. Ugyanakkor köztudomású volt, hogy igen sok vízbázis jelentős vízminőségi problémákkal küszködik, éppen ezért indokoltnak látszott először egy központilag irányított számbavétel megvalósítása. Ennek ismeretében azután a vízbázisok biztonságba helyezésének finanszírozásáról ugyancsak a minisztérium gondoskodik a vízügyi igazgatóságok koordinálásán keresztül. A feladatok közvetlen végrehajtása pedig az önkormányzatokra hárul. Az önkormányzatok működését a kormány céltámogatással segíti elő, amelyet 1991-től több törvény szabályoz. Az 1991. évi XXI. törvény a helyi önkormányzatok, többek között az az évi vízellátás céltámogatásáról intézkedik. Ugyancsak erre találunk rendelkezést az 1992. évi LXXXIX. és az 1994. évi XXVI. törvényben is. Ez utóbbi kimondja, hogy a helyi önkormányzatok új, induló beruházásaikhoz a támogatást a törvény határozza meg. A tulajdonviszonyok megváltozása különösképpen indokolta 43