Hidrológiai tájékoztató, 1997

1. szám, április - ÁLTALÁNOS VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Góg Imre: A Kettő- és Hármas-Körös bal oldalán végzett vízimunkák a szabadságharcig

A Kettős- és Hármas-Körös bal oldalán végzett vízimunkák a szabadságharcig GÓG IMRE Százötven évvel ezelőtt alakult meg a Halásztelki Ármentesítő Társulat és a Kákafoki Gáttársulat. E társulatok megalakulása kapcsán tekintek vissza a címbeli területen, a folyómedrek alakítása, az árvizek szétterülésének megakadályozása érdekében végzett munkákról, a szabadságharcig terjedő időszakig. A régi szabályozás előtti vízrendszerben nem volt KettősKörös elnevezés, hanem a régi Fehér-Körösbe Békésnél ömlött be a Fekete-Körös. Ezek egyesülése után Békéstől lefelé haladó vízfolyás továbbra is Fehér-Körös néven szerepelt a SebesKörös torkolatáig. Voltak leírások és térképek, melyeken a két folyó békési egyesülése után Egyesült-Körös néven említik e vízfolyást. A mai Kettős-Körös és Sebes-Körös egyesülése után a régebbi Nagy-Körös ma Hármas-Körös néven ismert. Ez a vízfolyás viszi a Körös-rendszer összegyűjtött vizeit a Tiszába. Az ősi vízjárások idején számtalan mellékágai voltak a folyóknak. Az ereken és fokokon át Szentesről és Hódmezővásárhelyről, másik irányból Kőrösladányból hajón lehetett Gyulára közlekedni. A szabályozás előtti időben a Kettős- és Hármas-Körös nem alkotott mocsarakat, hanem a felülről érkező nagy mennyiségű iszapot szétterítette partjai mentén. Ezért jól kialakított folyóháton futott mindkét vízfolyás. Számos fokon át öntötte ki jobbra-balra nagyvizcit átlagosan 25 km szélességben Békéstől Szarvas alatti Kákafokig és összefüggő elöntést okozott. Ezekből a vizekből kevés tudott a mederbe visszafolyni. Kivételt képezett a folyó tiszai deltája, ahol a Hármas-Körös . 6-8 km széles mocsáron keresztül jut a Tiszába. Békéstől Csongrádig, a tiszai' torkolatig, a Kettős- és Hármas-Körös völgye hosszánál négyszer hosszabb kanyargós mederbeni folydogálása miatt kis víz esése 1,5 cm/km, nagy víznél 1,0 cm/km volt. A legkisebb és legnagyobb vízszint között 6,0 m volt a különbség. Gyakran a nyári csőktől származó árhullámok utolérték a tavaszi áradást, s az ártér így egész éven át víz alatt volt átlagosan 1,6 m magasságban. Az elöntésekből keletkezett károkat emberileg ki sem lehet számítani. Az árvizekkel függ össze az alföldi nép korábbi nagy nyomorúsága. A Hármas-Körös sűrűn ismétlődő kiöntései miatt, 1748 körüli években Harruckern Ferenc Endrőd lakosságát a folyótól távolabb akarta telepíteni, de szándéka a lakosság ellenállása miatt meghiúsult. Más alkalommal - 1778ban a Kis-Sárrétcn végzett munkák miatt, a szabályozatlan Kettős-Körös meder, nem bírta levezetni a vizet, és az Kőröstarcsa határában terült szét. A nagy elöntés miatt a község lakossága el akart költözni Békés megyéből. Az 1800-as évek táján a lakosság elérte azt a létszámot, amikor a termőföld növelése szükségesnek mutatkozott. A világgazdasági fellendülés megindította a földek értéknövekedését. A lecsapolások ügye országos fontosságú lett. 1802-ben báró Vay Miklós mérnök-generális kapott megbízást a Helytartótanácstól, mint királyi biztos a Tisza-völgy és Körös-Bcrcttyóvidékrc, hogy a vízrendezési ügyeket előbbre vigye. Vay munkáját a folyókra telepített malmok, árvizeket okozó vizsgálatával kezdte. Megtiltotta az új malmok építését, a káros hatású malmok lerombolását, átalakítását rendelte el, majd felmérte a tennivalókat. 1803-ban legelőször a HármasKörös rendezésére készített javaslatát terjesztette „Őfelsége" felé. A vízrendezési munkák gondjai az országgyűlést is foglalkoztatták. Érdemleges törvényhozási intézkedés, az 1807. évi XVII. tc. megjelenésével történt. E törvényben megengedték a birtokosoknak, hogy a folyók ártalmas kiöntései ellen védműveket építsenek saját költségükön. E törvény megjelenése utáni évben - 1808-ban Gyulán értekezletet tartottak a Körösök-Berettyó folyók érintett birtokosai, a folyók szabályozása céljából. Az értekezleten adókedvezményt helyeztek kilátásba azoknak, akik saját költségükön vízrendezési munkák végzését vállalták. Ezek után már történtek némi munkavégzések, megkezdték a folyómedrek kitisztítását, de a folyók kanyarulatának levágásával is kísérleteztek. Ezek a munkák semmi eredményre nem vezettek, mert hiányzott belőlük, az egységes elképzelés és a folyók teljes ismerete. A Kettős- és Hármas-Körös menti árvizek problémáival hosszú idő óta foglalkoztak mérnökeink. így Verlies József az egyesített Békés, Csanád és Csongrád megyék mérnöke a "Körös libellátióját a Felsőbb rendelések (Vay királyi biztos) szerént Békésen elkezdvén egész Kun Szent Márton Határáig levitte." A gazdasági számítások világossá tették, hogy a lccsapolások, ármentcsítésck befektetései bőségesen meghozzák kamataikat. Hogy a végzendő munkák tervei elkészíthetők legyenek, 1815-ben József nádor felvilágosult kezdeményezésére felállították az Országos Építési Igazgatóságot, amelynek feladata a szabályozásra kerülő folyók felvétele és vízrajzi tanulmányozása volt. Első vezetője a rendkívüli szorgalmú és nagy tudású Huszár Mátyás lett. A munkaterv szerint először a Duna és a Tisza került volna sorra a felvételezésben, de az 1816. évi nagy árvíz a közfigyelmet a legjobban sújtott Körös-vidék felé fordította. A korszak legnagyobb kiöntése következett be ekkor. A Kettős-Körös menti Békésen... „1816. január utolján oly nagy hófúvások lettek, hogy a ház ereszével egyezett meg. Ezekből oly nagy árvíz lett, hogy Békést a várost is sok helyen a víz lerontotta." Ezen árvíz után Bodoki Mihály, Békés megye mérnöke a tiszai torkolattól Kákafokig terjedő szakaszt szintezte végig. Ugyancsak az árvíz kapcsán, a Békés megyei vízbiztosi ülésen Vay Miklós királyi biztos javasolta, hogy a Nagy-Körös bal oldalán Szarvas és Szentandrás között építsenek töltést. A Hármas-Körös mentén elöntésre került Gyoma, Endrőd, Szarvas, Békésszentandrás, Öcsöd, Kunszentmárton, Szentes teljes külterülete. A folyó áradása 21 napig, a tetőzésc - a Tisza magas vízállása miatt - három hónapig tartott. Az árvíz apadása szintén három hónapot vett igénybe. 1818 őszén előbb Gyuláról, majd Nagyváradról irányítva készültek a vízrajzi felmérések és térképi felvételek a Körös-Berettyó vidéke összes folyó, patak és mocsárról Huszár vezetésével. Hat segédmérnökkel - köztük egy ideig a fiatal Vásárhelyi Pál\a\ - nemcsak a gondos felmérést végezték cl, hanem 70 db nagyméretű - 42x63 cm méretű - térképlapon megbízható kép készült a Körös-Berettyó völgyének vízrendszeréről. Elvégezték a vízfolyások kereszt szelvényeit, kielemezték a folyómedreken elérhető vízszállítását, és ezzel alapot adtak a szabályozási munkák megtervezéséhez. Ez a nemzetközi viszonylatban is egyedülálló munka 1823-ban készült cl. A tervek a „só felemelt árából" 4000,- Ft költséggel készültek el. Huszár tanulmányában a Kettős- és Hármas-Körössel kapcsolatban a legfontosabbnak a töltések építését tartotta, és a követ9