Hidrológiai tájékoztató, 1996

2. szám, október - BESZÁMOLÓK, EGYESÜLETI ESEMÉNYEK - Dr.Lenténé Karkus Márta: Beszámoló az 1965. évi Duna-völgyi és az 1970. évi Tisza-völgyi árvízvédekezések 30. illetve 25. évfordulója alkalmából rendezett konferenciáról

BESZÁMOLÓK, EGYESÜLETI ESEMÉNYEK Beszámoló az 1965. évi Duna-völgyi és az 1970. évi Tisza-völgyi árvízvédekezés 30,. illetve 25. évfordulója alkalmából rendezett konferenciáról Az elmúlt esztendő az utóbbi évtizedek legsúlyosabb árvízi eseményeiről való megemlékezések jegyében telt. Az MHT területi szerveinek ilyen irányú rendezvényeinek zárásaként került sor erre a konferenciára. A rangos és nagy érdeklődést kiváltó eseménynek Baján a Pollack Mihály Műszaki Főiskola Vízgazdálkodási Intézete adott otthont. Szervezésében az MHT Árvízvédelmi és Belvízvédelmi Szakosztálya, valamint Bács-Kiskun Megyei Területi Szervezete közösen vett részt. Az egyes előadók, hozzászólók egyrésze maga is közreműködött az embereket próbára tevő védekezési munkákban. A múltbeli történések felidézésével, tanulságokJevonásával értékes információkat adtak át a fiatalabb kollégák számára. Nem egy „múlton merengő emlékülés" lett, hanem nagyon is mai előadások és hozzászólások hangzottak el az árvízvédelem napi műszaki, gazdasági és szervezési kérdéseiről. A résztvevők nemcsak a vízügyi ágazat aktív és nyugdíjas szakembereiből kerültek ki, hanem a védekezésben érintett más területekről is (rendőrség, polgári védelem, önkormányzatok). November 16-án Ziegler Istvánnak az ADUVÍZIG igazgatójának elnöki megnyitójával kezdődött a konferencia. Dr. Hajós Béla a KHVM helyettes államtitkára ünnepi megemlékezésében elemezte az 1965. évi Duna-völgyi és az 1970. évi Tisza-völgyi árvizek országos mértékadó voltát. Rövid történeti áttekintést adott az ország ármentesítésének- fejlődéséről, majd napjaink időszerű témáival foglalkozott; az ország árvízi veszélyeztetettségének jellemzőivel és főbb adataival, az I. rendű árvízvédelmi védvonalak kiépítettségével és a védőképességüket csökkentő veszélyforrásokkal, az árvízvédelmi rendszerek műszaki-gazdasági felmérésén és elemzésén alapuló hosszú távú fejlesztési tervével és megvalósítási ütemezésük kérdéseivel, a védelmi létesítmények fenntartásának műszaki és finanszírozási problémáival. Zorkóczy Zoltán a KHVM ny. főosztályvezetője ismertette az 1965. évi Duna-völgyi árvizet okozó kedvezőtlen meteorológiai és hidrológiai állapotokat, öt súlyponti területen a védekezés eseményeit, valamint a jelenre és jövőre vonatkozó tanulságait. Litauszki István a KHVM főosztályvezető helyettese tájékoztatta a hallgatóságot az 1970. évi Tisza-völgyi árvizet okozó kedvezőtlen meteorológiai és hidrológiai állapotokról, a katasztrofális árvízi helyzetről a Szamoson és a Túron, a védekezés eseményeiről, valamint az árvíz okozta súlyos károkról. A védelmi körzet vezetőjeként emlékezett vissza a makói nagy „buzgár" elhárításának, valamint Makó és Maroslelle kitelepítésének napjaira, a tartósan magas víznek kitett és veszélyes jelenségeket mutató töltésszakaszok bevédésére. Az előadó kitért arra is, hogy a Szamosközi károk felmérésének időszakában a Krasznán, a Körösökön és a Berettyón alakultak ki minden korábbi maximumot meghaladó tetőzések. Az 1970. évi Tisza-völgyi árvíz tapasztalatai megszabták, illetve még napjainkban is megszabják az árvízvédelemmel foglalkozó szervezetek tevékenységét. Dr. Papp Ferenc a VIZITERV ny. igazgatója a töltések elöregedésének problémájával (a sikeres vagy sikertelen védekezésben véleménye szerint szerepük nem annyira meghatározó), a TIVIZIG árvízvédelmi rendszerének az elmúlt 30 év alatt kedvező változásaival, valamint az 1970. évi Kutasi vésztározás tragédiát megelőző és fejlesztési folyamatot megindító hatásával foglalkozott. Török Imre György az ATI VÍZIG műszaki igazgató helyettes főmérnöke előadásában a nagy árvizek utáni fejlesztések fontos tényezőjeként említi az 1965. évi Duna-völgyi, valamint az 1970. évi Tisza-völgyi árvizek utáni szakembergárda összetétel változásait. Az Országos Vízügyi Hivatalba és a VIZIG-ekre zömmel a közvetlen védelmi munkákban gyakorlatot szerzettek kerültek. Szakmai műhelyeikből - az árvízi tapasztalatok nyomán - kerültek újragondolásra, illetve kifejlesztésre az előadó által ismertetett térképek, tervek, módszerek, szakkönyvek, segédletek és szabványok. Elhangzott az árvízvédelem korábbi és jelenlegi szervezeti felépítésének ismertetése, valamint a VIZIG-ek gazdasági mozgástér szűküléséből adódó problémák miatti aggodalom. Dr. Goda Péter a KÖVIZIG igazgatója felvázolta 1948-54 között az árvízvédelem helyeit és jogi háttereit a közigazgatásban, valamint az illetékes államigazgatási szervek védekezést elősegítő feladatainak rögzítését. Összehasonlításra került a centrális, felülről utasított árvízvédekezési irányítási modell a jogi felelősségi körrel felruházott körzetvédelem-vezetésen alapulóval. Az előadó ismertette az árvízvédelem szervezetét a nyolcvanas években és a változásait napjainkig, amely olyan fontos kérdéseket vetett fel, mint az igény szerinti védelmi erő mértéke kontra VIZIG-ek által felhasználható létszám, a védekezés felelősségének mértéke. Befejezésül az 1995. évi LVII. tv.-nyel kapcsolatban vet fel szervezeti, jogi, szervezési és finanszírozási kérdéseket a vízkárelhárítás területéről. Tóth Sándor a KHVM miniszteri főtanácsosa előadást tartott az ártéri öblözetek védelmi biztonságának és a vele szorosan öszszefüggő árvízkockázati értékelés témákról. Felvázolta az árvízkockázati térképezés irányába tett kezdeti hazai lépéseket, több hiányosságát (pl. nem készült ártér térképezés az öblözetek .védvonalainak kritikus állékonyságú szelvényeiben). Kiemelte az elvégzendő fejlesztésekhez az esetleges forrásbővítések lehetőségét a kockázati értékelés alapján készülő WB és EBRD projektek révén. A kockázati elemzések fontosságát hangsúlyozta az állam kizárólagos tulajdonában maradó árvízvédelmi művek körének meghatározásánál is. Ivaskó Lajos a KÖTIVIZIG osztályvezetője rámutatott arra, hogy a védképesség megőrzését szolgáló fenntartási munkákra jutó anyagi erőforrások nagy részét a napi üzemelési feladatok elvégzése emészti fel. Csoportonként összefoglalta a fenntartás igényű árvízvédelmi művek körét, valamint végrehajtásuk műszaki és anyagi feltételeit. Dr. Váradi József a KHVM főosztályvezetője a vízkárelhárítást mint gyűjtőfogalmat definiálja, amely visszatükröződik az 1995. évi LVII tv.-ben. Megpróbálja az új tv.-t két korábbival összehasonlítani (a végrehajtás szintjén való értelmezhetőségek különbözősége, a vízitársulatok jelentőségének változásai, kényszertársulások, a finanszírozásra vonatkozó különbözőségek, a feladat finanszírozás elmélet nehézségei). Nagy László az ÁBKSZ osztályvezetője a gátszakadások okait elemezve ismertette a jövőre vonatkozó prognosztizációt. Részletesen indokolja a töltésvizsgálati program szükségességét, az értékeléshez szükséges feladatokat (árvizes tapasztalatai adatok gyűjtése, geofizikai mérések és talajmechanikai vizsgálatok). Bartha Péter a VITUKI Hidrológiai Intézet igazgató helyettese a vízrajzi tevékenység, mint szervezett tevékenység fejlődését mutatja be a Nagy Szegedi árvíztől napjainkig. A három előrejelzési mód (tapasztalat, a vízgyűjtőn hullott csapadék, fizikai vagy matematikai modell) és a hibajavítási módszerek, az Árvízi Hidrometriai Szolgálat rendje került ismertetésre. Illés Lajos a FETIVÍZIG osztályvezetője az 1970. évi és az 1993. évi felső-tiszai árvízi helyzet öszehasonlító elemzésével igazolja az árvízvédekezés céljait szolgáló vízrajzi operatív adatés információ gyűjtés szükségességét, ahol a rövid összegyülekezési idejű árhullámok ellenére növelhető a felkészülési idő. Ismertetésre kerültek szintentartási és fejlesztési elképzelések, az 46