Hidrológiai tájékoztató, 1996

2. szám, október - TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Dr. Scheuer Gyula-Szentirmai László-Szentirmai Lászlóné: A Chilei el Tatió hidrotermás terület gejzírjei és hévforrásai

DNY ÉK 1 ES 2(53 3@ AI O 2. ábra. Chile északi részének áttekinthető morfológiai és földtani szelvénye . Mezozóos, paleozóos, prekambriumi idős kőzetek; 2. Tercier, negyedidőszaki vulkáni kőzetek; 3. Neogén és negyedidőszaki medence üledíkek; 4. Sós kőzetek (neogén); 5. Fiatal tengeri Üledékek; 6. Főbb szerkezeti vonalak; 7. Magmakamra és kürtő a hajnali hideget, -10-15 °C-ot is elérő lehűlést. Ottlétünk alkalmával, november elején, hajnalban kb. -15 °C-os hideg volt, melynek következtében a forró víz egy része a feltörések szűk környezetében már megfagyott és a felszálló gőzök gyors kicsapódása volt megfigyelhető. A hidroterma mező három területegységre tagolható a különböző megjelenésformák területi megoszlását és működési dinamizmusát figyelembe véve. A terület északi részén találhatók az iszapvulkánok és iszapkatlanok, vagy üstök. Az iszapvulkánok magassága 0,2-0,5 m-ig terjed. A katlanok mélysége 0,5-1,0 m és átmérőjük ritkán haladja meg az 1,0 m-t. Ezen belül vannak hígfolyósak, állandó forrásban levők, erőteljes gőz- és gázképződéssel és vannak már alacsony víztartalmúak - szívósak, amelyeknél csak ritkán, hangkíséret mellett történik bugyborékolás gázfeltöréssel, esetenként anyagkidobással. A terület középső és déli részén tapasztalható és figyelhető meg az igen erőteljes hidrotermás működés és ezen belül a középső terület mind nagyságban, mind pedig gőzfeltörési és vízkilépési szempontból lényegesen meghaladja a déli területet (1. kép). A középső terület nagysága kb. 200 x 300 m-ben adható meg. E részben a hidrotermás jelenségek az alábbiakban tipizálhatók: gőzfeltörések, hévforrások, felszökő források és gejzírek. Ezek több alcsoportra bonthatók: 1. kép. A gejzírmező teljes aktivitás idején A gőzfeltöréseknél megfigyelhetők: állandóak és időszakosak, „gőzgejzírek", ahol 1-2 perces időközökben következik be erőteljes, nagyobb mennyiségű gőzkiáramlás. A gőzkitörések magassága esetenként a 8-10 m-t is eléri a nyomástól függően. A felszálló gőz mennyisége is helyről helyre változik. Sok helyen csak jelentéktelen mennyiségű pára száll a magasba, máshol pedig igen nagy mennyiségű gőz áramlik a felszínre nagyszerű látványt nyújtva ott, ahol kis területen belül csoportosan törnek fel. A területen számos kisebb-nagyobb hévforrás is megfigyelhető. Ezeknek is több változata különböztethető meg. Vannak olyanok, amelyek hevesen forrnak, de a túlfolyó víz mennyisége jelentéktelen. Ezeknek az ellentéte is előfordul, amikor jelentős vízhozam mellett alig forrnak. Egyes hévforrásoknál a vízzel együtt kisebbnagyobb mennyiségű gőz is feltör kísérőjelenségként. A hévforrások rendszerint forrástölcsérekhez kapcsolódnak. Ezek nagysá2. kép. a hidrotermás terület legnagyobb gejzírje kitörés közben 41