Hidrológiai tájékoztató, 1996
2. szám, október - TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Dr. Scheuer Gyula-Szentirmai László-Szentirmai Lászlóné: A Chilei el Tatió hidrotermás terület gejzírjei és hévforrásai
ga és mélysége is igen változatos. Egyesek a 3-4 m-es átmérőt is elérhetik. A hévforrások másik típusát a felszökő források képviselik. Nagyon gyakori típus. Ezeknél a víz mindig hevesen forrva, állandóan és folyamatosan bizonyos magasságra a terep fölé lövelődik föl meghatározott pontokon a forrástölcséren belül, rendszerint nagy mennyiségű gőz kíséretében. Esetenként a víz fellövelődése a 2 m-es magasságot is elérheti. Ezek közül néhány képviseli az egyik leglátványosabb megjelenésformát a vizsgált területen belül. A legjelentősebbek környezetében 3-5 m 0-jű forrástölcsérek is kialakultak és a legérdekesebbeknél több ponton is 1-2 m magasságú felszökés tapasztalható. A gejzíreknél a teljes aktivitás idején folyamatosan 3-5 m-es magasságra felszökő vízoszlopok figyelhetők meg erőteljes gőzkiáramlás mellett. A gejzírekre jellemző szakaszos működés alig tapasztalható (2. kép). Az El Tatio-i hidrotermás terület egyik igen érdekes vízföldtani megnyilvánulási formái közé tartozik, hogy aktivitása csak bizonyos napszakra korlátozódik. A legerőteljesebb aktivitás a reggeli órákban, napfelkelte előtt tapasztalható. Ez után fokozatosan csökken és kb. de. 9-10 óra között teljesen megszűnik másnap hajnalig. Először jól érzékelhetően a gőzfeltörések száma és magassága csökken, majd fokozatosan megszűnik a gőzkiáramlás a felszínre, ezt kísérve a vízfelszökések magassága és a szolgáltatott vízmennyiség is csökken, majd teljes, vagy részleges elapadásuk figyelhető meg. Ezért van az, hogy bemutatásukat a fagyos-hideg, hajnali órákra szervezik. Az irodalmi adatok szerint [3, 4] a hidrotermás területekről a teljes aktivitás idején kb. 7000 l/min vízmennyiség távozik el, amely lényegesen lecsökken - erre nincs adat - az előzőekben tárgyaltaknak megfelelően. A területen feltörő hévforrások vízminőségileg a nagy oldott sótartalmú () 12000 mg/l), nátrium-kloridos vizek csoportjába sorolhatók [2], A középső terület egyik hévforrásából vett vízminta kémiai összetétele az alábbi az FTV Kemokorr Kft. vizsgálata alapján: mg/1 eé % mg/1 eé % Na*+K* 5045,0 93,9 so 2358,8 3,3 Ca 2* 269,2 5,6 cr 7750.0 95,3 Mg 2 + 9,4 0,5 HCOj 183,8 1,3 pH 6,4 Össz. 14250 só A feltörő hévizek jelentős mennyiségű kovaanyagot hoznak magukkal a mélyből, amelyek egy része a felszínen kicsapódik különböző megjelenési formában. A kivált fehér kovaanyag öszszefüggően nagy területen fordul elő és ennek felszínén, a vízkilépések környezetében figyelhetők meg egymástól nagyon eltérő formatípusok. Ezek a következők: gejzírkúpok, teraszok, mikroés makrotetaráták, borsókőszerű kiválási formák. A gejzírkúpoknak igen változatos megjelenésformái tapasztalhatók. Vannak 1-2 m magasságú, enyhe lejtésű 10-20 m 0-jű kúpok, amelyeknek a csúcspontján változó 3. kép. Változatos alakú kis gejzírkúpok a középső terület északi részén nagyságú (0,5-4,0 m) forrásfeltörések találhatók. Esetenként a nagyobb forrástölcsérben 1-2 m 0-jű és 0,5-1 m magasságú újabb kisebb kúp keletkezett. Gyakoriak még az oszlopszerű gejzírkúpok is, amelyek magassága ritkán haladja meg az 1 m-t_ (3. kép). Érdekes formatípusként különíthetők el az ún. teraszok, amikor 15-30 m hosszúságban 0,5-1 m magas függőleges, esetenként áthajló, oszlopos vagy cseppkőhöz hasonló oldalfalú kiemelkedések képződtek a vízkilépések környezetében. Nem gyakori ' típus. A mikro- és makrotetaráták az igen elterjedt megjelenésformák közé tartoznak. Az elfolyó vizeknél figyelhető meg a képződésük. A kovaborsókő kiválási formák is gyakoriak. A tapasztaltak szerint a gőzfeltörések környezetében képződnek. A felhalmozódott kovaanyagról általánosságban megállapítható, hogy rendszerint laza, kézzel törhető, vékonyrétegzett (0,3-0,6 mm a rétegvastagság), réteglap mentén elváló, de esetenként kemény és igen bonyolult rétegzettségi adottságokat mutat. IRODALOM [1] Box B. et al: South American Handbook 1993. Great Britain. Suffolk. 1992. 576. [2] Rojas J. S.: Thermal and Mineral Waters in Chile XXIII. International Geol. Cong. Praga. Report of the twenty third session. 19. 1969. 257-263. [3] Waring G. A.: Thermal Spings of the United States and other Countries of the World. A. Summary. U. 5. Geological Survey Professional Paper 492. 1965. 87-88. [4] Zeil W.: Das Fumarolen und Geysir-Feld Westlich der Vulkangruppe des Tatio. Provinz Antofagasta. Chile. Bayer. Akad. Wiss. Math.-Naturwiss. Abhand. 96. 1955. 5-14. 42
