Hidrológiai tájékoztató, 1996

2. szám, október - MEGEMLÉKEZÉSEK - Majoros Endre: Az aszálykárok megelőzésének és mérséklésének lehetőségei

kintettel arra, hogy az öntözés a növénytermelési technológia szerves részét képezi, a gázolaj támogatást ki kell terjeszteni az öntözésre is. - Rendkívül nagy és büntető jellegű az elektromos energia teljesítmény lekötesi díja. A meglevő öntözési kapacitások jobb kihasználása céljából indokolt az öntözés területén a korábbi tarifarendszer - amely elsődlegesen a ténylegesen fogyasztott áramra alapul - visszaállítása. - A korábban üzemi tulajdonban levő vízi infrastruktúra üzemeltetési, fenntartási kötelezettségének rendezetlensége és az ebből eredő feszültségek. A korábbi vízügyi beruházási konstrukció szerint a vízkárelhárítási, mind az öntözési beruházások esetében a nagyüzemek működési területén belüli létesítmények üzemi beruházásként valósultak meg. A feszültségeket általában azoknak a létesítményeknek a fenntartása, üzemeltetése okozza, melyek a földtulajdon rendezést követően több tulajdonost vagy földhasználót érintenek, azaz közcélúvá váltak. Ilyenek pl. az öntözőcsatornák, szivattyútelepek és csőhálózat, vagy a vízelvezető csatornák, dréngyűjtők, átemelők, víztározók, talajvédelmi létesítmények stb. Az öntözési művek ezetében megoldást a már jelzett öntözési társulások létrehozása jelenthet, míg a vízrendezési, talajvédelmi közcélúvá vált létesítményeket a vízgazdálkodási társulatok kezelésébe indokolt adni. - A meglevő öntözési kapacitások kihasználásának és jövőbeni fejlesztésének fontos tényezője a vízitársulatok működési feltételeinek javítása. A vízitársulatok többsége jelenleg a gazdálkodók érdekeltségi hozzájárulás fizetésének elmaradása, az állami támogatás erőteljes csökkentése miatt feladatait nem tudja ellátni. Az érdekeltségi hozzájárulás fizetésének rendezése a Vízügyi törvényben történik meg. Az átmeneti időszakra külön intézkedések szükségesek, egyrészt a működőképtelenség azonnali feloldására, másrészt a közcélú feladatok ellátásának állami támogatására. Mindezeket indokolja, hogy a közcélú mezőgazdasági vízi infrastruktúrák (vízrendezési, öntözési) felújítása, fenntartása a korábbiakban csaknem teljes egészében állami teherviselés mellett történt. A földtulajdonrendezést követően az új vállalkozások és a mezőgazdasági termelés alacsony jövedelmezőségi szintje nem teszik lehetővé, hogy ez a teher teljes egészében - különösen most az átmeneti időszakban - a mezőgazdasági termelőkre áthárításra kerüljön. Ezért a termőföld védelmének feltételeit a földhasznosítók és az állam arányos teher megosztásával kell biztosítani. Az öntözési beruházások jelenlegi támogatása, finanszírozása. Az öntözési beruházások megvalósítását az állam jelenleg a beruházási költségek 40%-át kitevő támogatással segíti. Ez - az öntözés rendkívül nagy tőke befektetési igénye ellenére - jelentősen elmarad az egyéb agrárfejlesztési támogatások szintjétől. A saját erő kiegészítésére hosszú lejáratú hitel csak korlátozottan áll rendelkezésre, mely szintén fékezi az öntözés fejlesztését. Az elmúlt két évben (1992-1993) a költségvetés csupán a korábban megkezdett öntözési és meliorációs beruházások folytatásához - determináció - tudott forrást biztosítani. Az 1994. évi költségvetés a determináción túl már az új fejlesztésekhez is előirányoz 1,0 Mrd Ft támogatási keretet, mely lehetővé teszi a támogatási feltételek javítását. Az öntözésfejlesztés hazai adottságai és kihasználásuk indokai Természeti adottságaink. Az agroökológiai potenciál és talajtani feltételek alapján Magyarországon mintegy 2,5 millió ha terület alkalmas öntözésre. Ezen belül jelentősebb megelőző talajvédelmi beruházások szükségessége nélkül öntözhetők a magasabban fekvő löszhátak, mint például: Hajdú-hátság, Bácskai löszhát, Békés-Csanádi löszhát, Fejér-Tolna megyei löszhát kisebb esésű területei stb. A rendelkezésre álló és könnyen hozzáférhető vízkészleteink összesen 750 ezer ha öntözést teszik lehetővé. Ebből 360 ezer ha vízjogi engedéllyel már lekötött terület. Természetföldrajzi adottságaink tehát, mintegy 390 ezer ha terület öntözésbe vonását teszik lehetővé. Az Alföldön (a jelenleg meglevő öntözőkapacitáson túl) a szabad vízkészletekből összesen 248 000 ha terület öntözővízigénye biztosítható, melyből: - a meglevő öntözőrendszereken belül jelentősebb vízszolgáltatómű fejlesztések (főcsatornák és műtárgyak) nélkül vízzel ellátható terület 77000 ha, - a meglevő öntözőrendszereken belül további vízszolgáltató művek (másodrendű főcsatornák) létesítésével öntözhetővé tehető terület 56 000 ha, pl. a Duna-völgyi, az NK-IX, az NK-XII, NK-XIV északi stb. öntözőrendszerekben, - új öntözőrendszerek (pl. Hajdúsági, Hevesi, Bácskai) jelentősebb vízszolgáltató művek megvalósításával megnyíló öntözési lehetőség 115 000 ha. További számottevő öntözésfejlesztési lehetőséget az Alföldön csak a Dunából a Tiszába történő vízáteresztés és a Tisza és mellékfolyóinak további lépcsőzése teremthet meg. A Dunántúlon összesen 144 ezet ha új kapacitás létesítésére van lehetőség. A Mezőföldön három új öntözőrendszer (Agárd 14 ezer ha; Adony 4 ezer ha; Gárdony 12 ezer ha) valamint Bábolna térségében 23 ezer és Szekszárd-Paks körzetében 15 ezer ha. Ilyen kormányzati döntés és az erre épülő öntözésfejlesztési koncepció esetén a mezőgazdaságilag művelhető terület 11%-a lenne öntözheti), a jelenlegi 5% helyett. Az öntözhető területek 390 ezer ha-ral történő növelése, 1993. évi árszinten összesen mintegy 68 Mrd Ft beruházási költséget igényelne, melyből 20 Mrd Ft az új öntözővíz-szolgáltató művek, további 48 Mrd Ft pedig a gazdaságokon belüli öntözőlétesítmények költségigénye. Egy ilyen léptékű program megvalósítása számtalan objektív ok miatt ma nem tekinthető reális célnak. - A tulajdoni változásból adódóan jelentős területen elválik a földhasználat a földtulajdontól és ez a hosszú távra szóló öntözésberuházások végrehajtását akadályozza. - A földtulajdonosok tőkeszegénysége önmagában is fejlesztést korlátozó tényező, de emellett a tőkével rendelkezők az öntözést az egyéb, az alaptevékenységet közvetlenül szolgáló fejlesztések mögé sorolják. - Az öntözésberuházások nagy tőkeigénye jelentős állami szerepvállalást indokol, ezért a központi költségvetés teherbíró képessége is figyelembe veendő korlátot jelent. A felsorolt korlátok miatt a kidolgozott öntözésfejlesztési program a természeti adottságok maximális kihasználása helyett - a meglevő kapacitások igények szerinti átalakítását, - az ezzel összefüggő rekonstrukciók elvégzését, és - új fejlesztést azokban a termelési ágazatokban irányoz elő, ahol az öntözés a gazdaságos tarmelés, és a piacképes áruelőállítás alapfeltétele. Magyarországon gyakorlatilag minden vetőmag, szaporítóanyag, a zöldségfélék, a kertészeti termékek túlnyomó többsége biztonságosan csak öntözéssel állítható elő. Ide srolhatók az ipari növények (dohány, cukor) a hűtő- és konzervipari alapanyagok és az intenzív ültetvénykultúrák stb. Öntözésfejlesztés emellett az aszályra legérzékenyebb területeken az állatállomány biztonságos takarmányellátásában, és az intenzív gyepgazdálkodásban is szükséges. Természeti adottságaink minél jobb kihasználása érdekében a program nem zárja ki a magas színvonalú és hatékony növénytermelési technológiákat alkalmazó, tőkeerős vállalkozók öntözésfejlesztési elképzeléseit sem. A program célrendszerének, prioritásának és terjedelmének meghatározásánál a felsorolt koncepcionális elveket, továbbá a ráfordítások megtérülését és a nemzetgazdasági előnyöket is figyelembe vettük. 27